Főrendiházi napló, 1884. III. kötet • 1886. szeptember 18–1887. május 16.
Ülésnapok - 1884-53_új
102 LIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. vitele irányában való viszonyát szabályozza. Indoka azonban annak, hogy ezen rész lett kiragadva ez alkalommal, egy incidentalis és egyes ügyvédekre nézve kiválóan sérelmes és az ő ténykedésüket jogtalanul akadályozó esel volt; és minthogy, szerintem, a törvényjavaslat mégis javitmányokat tartalmaz, én részemről nem tartanám helyesnek, hogy azért, mert más intézkedéseket talán fontosabbaknak tartunk, most ne szavazzuk meg azon javitmányokat, melyeknek az egész javitmánybau utóbb is benn kell foglaltatniuk. Én tehát itt is csak ismételve arra kérem a t. minister urat, hogy ezen mostani novelláris intézkedést mielőbb egészítse ki mindazokkal, melyek az ügyvédi rendtartásnak törvényhozás utján való javítására szükségesek. Én is a részletekre tartva fenn, ha szükséges lesz a harmadik és esetleg más szakaszokhoz való hozzászólásomat, a törvényjavaslatot átalánosságban elfogadom. (Helyeslés.) Fabiny Teofil igazságügyminister: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek ! Azon alapos felszólalások után, melyek részint ő méltósága Zichy Nándor gróf úr, részint Karap főrendi házi tag úr ö méltósága részéről történtek, egy pár nagyon rövid megjegyzésre szoritkozhatom. A javaslat ellen felszólalt méltóságos főrendi házi tag úr sajnosnak jelezte azt, hogy egy csak 1874-ben alkotott törvény revisiója máris szükségesnek mutatkozik. Hogy az ügyvédi rendtartás revisiója szükséges, azt nem csupán én érzem és nem én jelentettem ki először. Már 1883-ban benyojtatott a képviselőházhoz az ügyvédi rendtartásnak egy újabb javaslata, mely azonban épen azért, mert nem találtatott kielégitönek, tárgyalás alá soha sem került. Régen érzett szükség tehát az, hogy az ügyvédi rendtartás reformáltassék; annak alapja pedig,hogy novellaris úton intézkedéseket kívánok most orvosoltatni, épen abban rejlik, hogy sok egyéb változtatni való intézkedés mellett, vannak egyesek, a melyeket tovább fentartani egyátalában nem lehet. Emlittetett már, hogy egyes concret esetek szolgáltak alkalmul arra, hogy novellaris intézkedést kellett tenni. Igenis voltak oly esetek, a melyeknél fogva az ügyvédre, a ki vád alá helyeztetett, sokkal súlyosabb jogkövetkezmények hárultak, mint akkor, midőn már itéletileg vétkesnek mondatott. Csak egy esetet említek. A párbaj miatt elitélt ügyvéd 6 hónapig volt a vád-határozat alapján felfüggesztve s a mely napon a vétkesség ítélettel kimondatott, ellenében a felfüggesztés hatálya megszűnt. Ez és más bajok, a melyekre esetleg a részletes tárgyalás alkalmával fogok rámutatni, okozták azt, hogy a bűnvádi rendtartás legalább egyes intézkedéseinek novellaris úton való javítását kívántam eszközlésbe venni. Ezt tehát előzetesen megjegyezve és ezzel indokolva, hogy miért terjesztetett elé novellariter a javaslat, a t. főrendiházi tag úrnak egyes elvi megjegyzéseit akarom még röviden szóba hozni. Azt mondotta ugyanis, hogy nem közérdekből történik ezen javaslat előterjesztése és hogy bizonyos előjogok kívántatnak ez által az ügyvédi karnak nyújtatni, a melyek egyszersmind a jogegyenlőséget is sértik. Ezen javaslat alapeszméje egyrészt a szabad jogvédelem biztosítása, másrészt a hatóságok tekintélyének fen tartása. Épen ez utóbbi irányban volt szükséges az intézkedés, mert az ügyvédi rendtartás 52. §-a egyrészt biztosítja a védelem- és szólásszabadságot reá mutat arra is, hogy a perrendtartás 118. §-a azok ellen, kik ez ellen vetnek, intézkedést tartalmaz, azonban ezen intézkedések csak a bíróságokra vonatkoznak. Oly törvényünk, oly törvényes intézkedésünk idáig nem volt, hogyha a hatósági közeg szóval megsértetett, ugyanazon hatósági közeg, ki a tárgyalás folyamán vagy az ülésben ily sértést szenvedett, ezen sérelmet rögtön hatályosan megtorolhassa. Tudjuk, hogy most már igen számos teendőt végeznek a közigazgatási hatóságok, akár az 1877-iki, a gyámhatóságokról, akár a vizjogről szóló törvényt, akár számos más törvényeket tekintsünk. Közigazgatási hatóságok igen fontos ügyekben tárgyalásokat tűznek ki és üléseket tartanak. Ha ott egy ily tárgyaló közeg megsértetett, nem mehetett tovább, mint hogy jegyzőkönyvbe vegye azt, hogy megsértetett s át kellett tenni az ügyet a kihágások felett competenter ítélő biró elé. Kérdem, hogy ott, a hol ily imminens
