Főrendiházi napló, 1884. III. kötet • 1886. szeptember 18–1887. május 16.

Ülésnapok - 1884-53_új

L1II. ORSZÁGOS ULES W&\ 101 esetekben, melyekben az ügyvédi kamarák az ügyvéd részéről a hatóság ellenében elkövetett sértést nem fogják megbüntetni, mert véleményük szerint sértés nem forog fenn, e hatóságokkal, melyek elégtételt várnak, az ügyvédi kamarák ellentétbe fognak jőni. Néha több esetben fog ez előfordulni, a mi végső sorban ellenségeskedésre fog vezetni; már pedig azt hiszem, sem a törvényhozásnak nem lehet feladata oly intézkedéseket tenni, melyek ily ellenségeskedésre okot szolgáltatnak, sem az ügyvédeknek vagy az általok képviselteknek érdekűkben ily ellenségeskedés létrehozása nincsen. Végre egy sarkalatos elv ellen vét e törvényjavaslat, tudniillik a jogegyenlőség elve ellen. Mert a mint már szerencsém volt előbb jelezni, ha egy ügyvéd, habár meghatalmazott minőségben is, a hatóságot megsérti, az álial átalános törvényt, sért meg, nem indokolt tehát, hogy ő több joggal birjon, mint az, a kit képvisel. Hogy az ügyvédi képviseleti jog és védelmi jog szabadsága veszélyeztetve volna s e tekintetben különös törvényhozási intézkedések volnának szükségesek, nem létezik Magyarországon komolyan gondolkodó ember, a ki ezt állítani merészelné. Ha tehát ily szükség fenn nem forog, ezen különben is helytelen intézkedés sem szükséges. Ha a nagyméltóságú főrendek a törvényjavaslatot elfogadják, az ügyvédeknek véleményem szerint, igen veszélyes előjogot fognak biztosítani a nélkül, hogy latba vetnék az ügyvédi rendtartás reformjának többi fontos kérdéseit, nevezetesen a garantiákat az ügyvédi kötelesség teljesítésére nézve és alkalmat fognak adni arra, hogy az ügyvédi kamarák és az egyes sértett hatóságok között ellenségeskedés fejlődjék ki. Mindezen okoknál fogva én a törvényjavaslatot átalánosságban sem fogadom el. Karap Ferencz: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Az előttem szólott méltóságos úr felszólalásának két oldala van: Az egyik az, hogy ő az indítványozott reformokat időelőttieknek tekinti és az azokban tartalmazott kérdéseket meg nem fejthetőknek tartja mindaddig, mig az ügyvédi rendtartás végleg nem szabályoztatik; felszólaltMűák másik része és tulajdonképeni éle pedig a törvényjavaslat egy szakasza, a harmadik szakasz és az abban javaslatba hozott intézkedés ellen van irányozva. Fentartom magamnak, hogy a szakaszhoz és az azon szakasz ellen tett ellenvetésekhez, a részletes tárgyalás alkalmával, érdemileg hozzászólhassak; most, az átalános tárgyalásnál szorítkozom a felszólalás azon részére, hogy e törvényjavaslat most még időelőlti, tehát nem tárgyalható. Én azt gondolom, hogy az ügyvédség végleges szervezése és szabályozása hosszabb időt igénybe veendő munkálat. Hosszabb időt igényel ez annál inkább, mert — mint előttem szólott t. barátom helyesen jegyezte meg — a mostani ügyvédi rendtartásnak számos hiánya tanulmányozást követel és ahhoz értő s arra illetékes több factor meghallgatását igényli. Azonban épen azért, mert az ügyvédi rendtartás végleges reformja hosszabb tanulmányozást és hosszabb időt igényel, azt hiszem, hogy azokat a pontjait, a melyek határozott hiányokat tartalmaznak és a melyek a mindennapi élet követelményeinek meg nem felelnek, a végleges reformálás keretén kivül is lehet és kell módosítani. És miután a törvényjavaslatban foglalt intézkedések épen azok, melyek e szerzett tapasztalatok alapján az ügyvédi rendtartás legkirívóbb hiányait akarják orvosolni, én az előttünk fekvő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Azokat, a miket előadandó voltam, az előttem szólt tisztelt főrendi tag részben már elmondotta; mégis mint tagja azon bizottságnak, mely a törvényjavaslatot tárgyalta, ez alkalommal némelyeket részemről is fölemlitendőknek tartok. A bizottság tagjai és különösen 'én, éreztük azon álláspont jogosultságát, hogy az ügyvédi rendtartás helyesbítése e javaslat által nemcsak hogy kimerítve nincs, hanem, hogy ez azon részét orvosolja az ügyvédi rendtartásnak, melynek orvoslása nem közérdekben lévén, kevésbé fontos, mint az, mely az ügyvédnek az általa képviselt felek és az ügy-