Főrendiházi napló, 1884. III. kötet • 1886. szeptember 18–1887. május 16.
Ülésnapok - 1884-53_új
100 LIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. kérdésre vonatkozó üzenetét tárgyalás végett a pénzügyi bizottságnak átadja, de annak további sorsa iránt, azt hiszem, a ház a jelen alkalommal határozatot nem hozhat. Elnök: A napirend első tárgya: a főrendi ház közjogi és törvénykezésügyi bizottságának jelentése az ügyvédi rendtartásról szóló 1874 : XXXIV. törvényczikk némely intézkedésének módosítását tárgyazó törvényjavaslatot illetőleg. Gyulai Pál jegyző (olvassa a jelentést). Elnök; Méltóztatnak-e átalánosságban a tárgyhoz szólani ? Szentkereszty Ferencz b.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat az ügyvédi rendtartásról szóló 1874 : XXXIV. törvényczikknek módosítását czélozza. Sajnosán kell tapasztalnunk, hogy egy 1874-ben hozott törvény már is olyannak bizonyult be, melyről a nagyméltóságú igazságügyminister úr a törvényjavaslat indokolásában azt mondja, hogy azon reményeknek, melyek az igazságügyi átalános követelmények szempontjából hozzáfüződtek, meg nem felelt. Ez kétségtelen bizonyítéka annak, hogy nagyobb volt a törvény alkotásánál a remény érzete, mint az alaposság annak kidolgozásánál. Azért elkerülhetlenül szükségesnek tartom, nehogy hasonló szerencsétlen kísérletet tegyünk, hogy az ügyvédi rendtartás reformjának kérdését a maga egészében tegyük elbírálás tárgyává és hogy egyes igen fontos kérdéseket attól elválasztva, novellaris utón ne intézzünk el. Ez czélja a törvényjavaslatnak, ennélfogva azt ezen szempontból sem helyeselhetem. De nem helyeselhetem még egy más szempontból, nevezetesen azon szempontból, mert annak harmadik szakaszában oly intézkedés életbeléptetése ezéloztatik, mely az ügyvédek részére határozottan igen jelentékeny előjogot biztosit. Már pedig czélszerűtlennek tartom — még ha volnának is, a kik ezen előjogot helyeselnék — hogy ezen előjog az ügyvédi rendtartás többi részeitől, nevezetesen az ügyvédnek ugy a hatóságokkal, mint egyes felekkel szemben fennálló kötelességeitől és garantiáitól elválasztva döntessék el törvényhozásilag, úgyszólván per tangentem; pedig e törvényjavaslat által ez ezéloztatik. Nem helyeselhetem tehát a törvényjavaslat 3. szakaszában foglalt előjogot, a mely abban áll, hogy egy ügyvéd, ha egy hatóságot megsért írásban, nem a hatóság által vonatik felelősségre, nem a hatóság bírálja el a sértés ügyét, hanem az ügyvédi kamara. Nem helyeselhetem ezt azért, mert a hatóságoknak joguk és kötelességük saját tekintélyöket, mely az átalános törvényen alapszik, megóvni, biztosij tani bárki ellen, akár ügyvéd, akár magános. | Ez a végrehajtó hatalom fontos joga és ezen sarkalatos elv ellen vét a törvényjavaslat. Ha egy ügyvéd egy hatóságot megsért, azon ügy nem a kamara ügye, hanem első sorban a hatóság ügye. Lehet másodsorban kérdés tárgya, ha azon ügyvéd egy hatóságot többször megsért, hogy ezen eljárása által nem vét-e azon kar tekintélye ellen, melynek tekintélyét az ügyvédi kamara van hivatva fentartani. Nem helyeselhetem a törvényjavaslat ezen intézkedését azért sem, mert minden ügy bórájának, legyen az bármely ügy, elfogulatlannak keli lennie. Már pedig tudjuk azt és átalános tapasztalat, hogy gyakran jőnek az ügyvédek a hatóságokkal ellentétbe; nem egyszer történik, hogy az ügyvéd egész működésének eredménye meghiusittatik egyes hatóság kedvezőtlen intézkedése, egyes hatósági közeg kedvezőtlen eljárása által. Már most kérdem: nem az emberi gyengeségből kifolyó dolog-e, hogy egyes hatósági közeg ellen az ügyvéd elfogult lesz ? És kérdem: lehet-e az ügyvéd akkor, mikor saját íigytársainak ügyében itél, elfogulatlan, mikor egyes hatóság irányában való sértésről van szó? Már pedig az ügyvédi kamara ügyvédekből áll. Nem nyugtat meg engem a nagyméltóságú igazságügyministernek a törvényjavaslat indokolásában felhozott azon érvelése, hogy hiszen az ügyvédi kamara határozata ellen meg van engedve a felebbezés a nagyméltóságú Curiához. Nem nyugtat meg először azért, mert minden bírónak, már az első fokú bírónak is, teljesen elfogulatlannak kell lennie, teljes garantiával kell bírnunk, hogy már ő igazságos határozatot fog hozni; másodszor, mert mindazon
