Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.

Ülésnapok - 1884-17_új

51 XVII. ORSIÁGOS ÜLÉS. továbbá hogy alapos, szakszerű s a parlamenti tactika és technika körül kellő tájékozottsággal való működés helyt foglalhasson; nemkülönben egy egészséges parlamentaris politikai pártalakulás jöhessen létre és legyen képes magát fentartani. Socialis és ethikai szempontból nézve, azt hiszem, hogy elég tapasztalataink vannak hazánkban, ugy mint egyebütt is, arra nézve, hogy mily visszásak és károsak azon hatások, melyek a választási izgalmakkal r e tekintetben járnak s minden irányban érvényesülnek. Socialis és erkölcsi u-áoyban jelesül annyiban, hogy a választási agitátiók közepette egynél több társadalmi kötelék meglazul, s az emberek egy részében, jelesül, a kik vagy gondolkozni nem tudnak vagy nem akarnak, a jog és jogtalanság, az igazságosság <^s igazságtalanság körüli fogalmak megzavarodnak vagy megzavartatnak. Közgazdasági tekintetben pedig a hatás káros és visszás volta mind a mértéken felüli és nagyrészt oktalan consumtióban, mind pedig a productio, a forgalom és üzletélet megakadásában s elmérgedésében mutatkozik; ugy hogy két irányban áll elő a nagy veszteség, s mig a választási költségek milliókban számittatnak fel és concret arithmetikai nagyságokban jutnak kifejezésre: nem tévesztendő szem elől az, hogy egy másik ugyan kevésbé külső számbeli nagyságban kifejezhető, de azért nem kisebbmérvű anyagi veszteség az, a mely a gazdasági élet e másik körében: a termelésben és a kereseti üzletben áll elő és érezteti magát fájdalmasan. Az fog tán az ellenkező véleményen levő tisztelt tagtársak részéről mondatni, hogy ez nyárspolgári, kisszerű felfogás és filléres politika. Erre feleletem az, hogy először nem az. De ha az volna is, kérdem, nagyméltóságú uraim, oly helyzetben van-e a Magyarország, hogy megengedheti magának ezt a gazdasági és ethikai károkkal járó fényűzést minden három évben? Vájjon a nemesebb értelemben vett középosztály, mely az ország ügyeinek intézésére, nézetem szerint, első sorban hivatott és legképesitettebb, ezen minduntalan megújuló erkölcsi és anyagi károsodásokból oly erővel fog-e kiemelkedni, hogy nagy feladatának, mely szerint az ország törvényhozására és a kormányzat vitelére mérvadó befolyást gyakoroljon, képes leend megfelelni ? Én ezt tagadom. De tovább megyek. Előttem nem a közgazdasági érdekek esnek e kérdésnél túlnyomólag a latba, hanem a szabadsági tekintetek! S megszoktam ott, a hol szabadsági tekintetek a közgazdasági tekintetekkel szemközt állnak, mindig a szabadsági érdekek mellett elhatározni magamat; és igy, ha igaz volna azon állítása az öt éves mandátum ellenzőinek, hogy e mandatum-meghosszabbitás által a szabadság érdekei csorbittatnának s a parlament ereje és tekintélye csökkentetnék s egyidejűleg a nemzet politikai jogai gyakorlásában is korlátoltatik, a mint azt Apponyi György gróf ő nagyméltósága állitá: akkor megvallom, én is készséggel állanék azok részére, kik a mostani három éves mandátum megtartása mellett szólnak. De erős meggyőződésem, hogy e feltevés nem helyes, és meggyőződésem, hogy összevéve mindazon erkölcsi tényezőket, melyek a képviselőválasztásokra és a képviselőknek a kormány iránti magatartására befolynak, öt éves mandátum mellett a parlament ereje, függetlensége, tekintélye sokkal inkább van biztosítva, mintsem a három éves mandátum mellett. Apponyi György gróf ö nagyméltósága többek közt azt méltóztatott mondani, hogy ö is rászavazna az előttünk lévő törvényjavaslatra, ha annak elkerülhetlen szükségét látná. Erre nézve legyen szabad megjegyeznem, hogy politikában az elkerülhetlen szükségesség fogalma különféle appreciatio alá eshetik és stricte alig meghatározható; egyet azonban részemről én is constatálhatok és ez az, hogy reám és velem együtt igen sok, tán nem épp rósz hazafira, az egész újabb idei választások azt a benyomást tették, hogy volt e törvényjavaslat benyújtására igen jó és elég indok; s hogy alkotmányos intézményeink ez egyikének ily irányban való módosítása a fenforgó viszonyokban igen is megtalálja alapját és igazoltatását; a mint erős meggyőződésem, hogy ha az új intézmény egynémely körben visszatetszéssel is fog találkozni, de a parlament tekintélyének hátrányára nem lesz, sőt annak erejét és tekintélyét emelendi. A politikai fejlődés története azt mutatja,