Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.

Ülésnapok - 1884-17_új

XVIL ORSZÁGOS ÜLÉS. 45 előtt csak némely helyen meghonosult nép- | képviselet elve a művelt világ legnagyobb ! részében törvénynyé vált és életbe lépett. Dicső vívmánynak tekintetett az hazánkban, mikor az akkor divatos kifejezés szerint a népet bevettük az alkotmány sánczaiba. És méltán tekintetett ez dicső vívmánynak; mert akkor a törvényhozás önkénytes elhatározása által nemcsak hogy a jogegyenlőség alapján terjesen és jobbra változott a nép, az úgynevezett >misera plebs contribuensnek* helyzete, hanem azon kívül kiterjesztetett ra a politikai jogok gyakorlata is. Ettől az időtől fogva tehát a nép is és e szerint az Összes nemzet közvetve befolyt a törvényhatóságok választásába, az ottani ügykezelés ellenőrzésébe, közvetlenül pedig az országgyűlési képviselők választásába. Es e joggyakorlat képezi a képviseleti rendszer kifejezését, alapját és alkotmányos létünk legerősebb támaszát. Éppen ennek méltánylása bir engem arra, hogy az elkerülhetlenség esetét kivéve, ellene legyek mindennek, mi által a joggyakorlat megszorittatnék. Pedig megszorításnak tekintem én és annak fogja tekinteni mindenki, ha a jog gyakorolhatása megritkittatik. Nem tévesztem szem elől azt, hogy az eddig fennállott törvény, mely szerint rendesen csak minden 3-ik év után választható a képviselő, szintén megszorítást foglal magában, de mikor az inegalapíttatott, annak történelmi és traditionalis alapja volt, mely politikai nagy átalakulásunk alkalmával tiszteletben tartatott. A fődolog, melyre lehetetlen súlyt nem fektetnem, előttem az, hogy a választás joga csakis a most jelzett megszorítással terjesztetett ki a népre, csakis ezzel a megszorítással vettük be a népet az alkotmány sánczaiba és e szerint a jelzett korlátok közt lépett az összes nemzet a képviselői választás joggyakorlatának megtámadhatían birtokába. Ebből pedig az foly, hogy minden további megszorítás által egyenesen a nemzet jogába vágunk és tekintve a fenforgó körülményeket, a [czélba vett jogmegszoritás >de me, sine me< történnék, mert ma senki sem képes azt bebizonyítani, hogy a választó nagy közönségnek a czélba vett intézkedésről az utolsó választások előtt tudomása volt és abban megnyugodott légyen. Lehettek egyes esetek, a melyekben egyik vagy másik jelölt a választókkal abbeli hajlamát megismertette, de ezen egyes és kivételes esetek után >a minori ad május c választó közönség nagy többségének rovására concludálni merészség volna. Ez igy lévén, méltóságos főrendek, át vagyok hatva annak érzetétől, hogy a felvetett kérdés feletti megállapodás ma minden esetre időelőtti volna. Bátor leszek erre nézve eszmejárásomat röviden kifejteni. (Bálijuk!) A politikában, hogy üdvös legyen, épp ugy, mint a magán életben, hogy becsületes és eszélyes legyen, megkívántatik a positivitas, valódiság és következetesség. Ha tehát igaz az, hogy népképviseleti rendszernek örvendünk és hogy ezen sarkallik alkotmányos létünk — a mit tagadni nem lehet — akkor magától értetődik, hogy a képviseleti rendszer következményeivel számolnunk kell, hogy azokat számításból kihagyni nem lehet, nem szabad. Már pedig a képviseleti rendszer valódi értelme és czélja azt hozza magával és azt követeli, hogy a nemzet akarata a törvényhozásban képviselve legyen, továbbá, hogy a törvényhozás a nemzet akarata alapján intézkedjék. De ha ez igy van, kérdem, miként lehet a jelen esetben feltenni, hogy a nemzet akarata a jelen ügyre nézve képviselve volna a törvényhozásban, mikor arról, mi az intézkedés tárgyát képezi, a választó közönségnek, az utolsó választások alkalmával, tudomása nem volt és miként intézkedhetnék a törvényhozás a nemzet akarata alapján, mikor a nemzetnek még nem volt alkalma és módja a jelen ügyre nézve, mely sarkalatos jogát érinti, akaratát a választás útján megjelölni. Az egyik is, a másik is lehetetlen és ha a törvényhozás ezen túltenné magát, nyilván a képviseleti rendszer elvébe ütköznék. Ha tehát a képviseleti rendszert a maga valóságában és érvényében fentartani és azt eltorzitástól megóvni akarjuk és a képviseleti rendszert mint valót tekintjük és nem mint névszerintit és puszta elméletet,