Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.

Ülésnapok - 1884-31_új

184 XXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. tart és mellőzésével a bizottsági ülésnek, maga határozatokat eszközöl és csak utólag jelenti be, az a főispán, a ki a tisztviselő ellen, a menynyiben ez nem tagja a közigazgatási bizottságnak, vizsgálatot rendelhet és őt felfüggesztheti a maga belátása szerint, az a főispán, a ki kijelölési jogát az eddig fennállott szokás szerint teljesen birja és eszközölheti; az a főispán, a ki az alszolgabirákat, bár meghallgatva az alispánt, esetleg a főszolgabírót is, áthelyezheti egyik járásból a másikba, belátása szerint; az a főispán, a ki az alispánnak és a polgármesternek egyenes rendeleteket küldhet, tőle jelentéseket szedhet be, a nélkül, hogy a gyűlés erről valamit tudhatna; az a főispán, a ki oly esetekben, midőn az állam érdeke halaszthatatlan intézkedést kivan, intézkedéseket tehet, midőn azt, hogy kivánja-e az állam érdeke az intézkedést, vagy nem, ő maga itéli meg, a mennyiben ezen törvény nem mondja meg, melyek azon esetek: az a főispán annyi hatatommal van felruházva, hogy a mellett, az én nézetem szerint, mondom, helyes vagy helytelen-e, azt méltóztassanak megítélni, eltörpül a jurisdictiónak minden hatalma. Nem a régi mértékkel mértem tehát, hanem ő nagyméltósága a ministerelnök ur által készített törvényjavaslatból merítve indokaimat, állítottam azt és állítom ma is : hogy a főispáni túlhatalom anynyira megszorítja a törvényhatóságokat, hogy azok szabadon nem mozoghatnak. Ha már felszólaltam, engedjék meg a méltóságos főrendek, hogy megjegyzést tegyek a ministerelnök urnak még egy észrevételére, a mely élez akar lenni, de vélekedésem szerint nem talált; ö ugyanis azt mondta: *És egyátalában, ha az ellen panaszkodik valaki, hogy a többség kormányoz, akkor azt kellene hinni, hogy ma hallunk először Magyarországon parlamentismusról beszélni és hogy azok, akik a többség kormányzata ellen igy panaszkodnak, tán vissza vágynak amaz időbe, midőn igenis évtizedeken meg évtizedeken keresztül, Magyarországon a kisebbség emberei kormányoztak.« Ezen élez, méltóságos főrendek, valóban nem talált. Én a többség uralma ellen egy szót sem szóltam tegnap, szóltam egy párturalom ellen, mely a kormányhatalommal, hogyha szövetkezik, egyik kezében a hatalom jogarát tartja, másik kezével az ellenőrzés jogát leigázza; az kijátszhat minden felelősséget. Ezt a factiosus párturalmat értettem én, nem a többséget, melynek föltétele az, hogy szabad választásból kerüljön ki. Azt mondottam veszedelmesnek, mint olyat, melynek uralma alól menekülni kell. Ha nem untatnám a méltóságos főrendeket, hivatkozhatnám e tekintetben Angliára. Egy pár hete, hogy olvastuk egy nagy beszédben, melyet Britanniának vezérministere taxdott, hogy egy könyvre hivatkozott, melyet a kezemben tartok. Ez Dicey tanár munkája, melynek czíme : »Bevezetés az angol alkotmányjogba.* Erről a miről Anglia vezérkormányférfia igy nyilatkozott; ^Egyetlen mű sem fejti ki oly érthetően és világosan a britt alkotmány hiányait egy pontban, melyre ritkán van alkalmunk hivatkozni, ez a parlament suprematiája! Van parlamentünk oly hatalommal, melynek nincsenek határai, nincsen coordinált törvényhozásunk és semmiféle statútumok sem kötnek bennünket, senki sem ellenőriz és senki sem gyakorol reánk befolyást, ha csak nem törvényes, méltányos és igazságos meggyőződésünk«. Ezt mondja Gladstone Diceyt folytatva, kinek könyvét meghozattam s ámbár igen gyenge angol vagyok, egy jó barátom segélyével átolvastam s belőle kivonatot is csináltam. Az erre vonatkozó tétel a következő: »Ez a hely, melyen — mint Dicey Goke Edward után irja — a feltétlen kényuralom (absolut despotic power), pedig ennek bármely kormányforma mellett valahol léteznie kell, a királyság alkotmánya által feltételeztctett; ugyan azért a királyság érdekeinek lényeges feltétele az, hogy ezen magasztos felhatalmazással csak olyan egyének látassanak el, a kik ugy becsületesség, mint bátorság és tudományosság tekintetében a legkitűnőbbek; mert a nagy államkincstárnoknak, Burleighnek ismert mondása szerint, Angliát semmi más, csak saját parlamentje ronthatja meg, és Sir Matthe a Halé is megjegyzi; ez, tudniillik a parlament, ez a legmagasabb hatalmi polcz, mely fölött a királyságban senkinek sem lehet fennhatósága és ha bármi okból ez félrevezettetnék, a királyság alattvalói az orvoslásnak semmi módját sem találhatnák