Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.

Ülésnapok - 1884-31_új

XXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 185 meg; ugyanazért Montesquieu,bár szerintem elhamarkodva, azt jósolja, hogy mint Sparta, Gartago és Roma elvesztették szabadságukat és elenyésztek, úgy idővel Anglia alkotmánya is elvesztendi szabadságát és el fog enyészni, el fog enyészni pedig akkor, midőn törvényhozása corruptabb lesz mint kormányzata. * Tehát azt, a mit én idéztem, más helyen' más formában, másként alkalmazva, szintén idézik, azt tudniillik, hogy a túlhatalommal való visszaélés és a factiosus kormányzat eredményei mily szomorúak lehetnek. Még egyet mondott a tisztelt ministerelnök úr beszéde végén nagy önhittséggel és nagy energiával s ez az: >Mert arról ugyan legyenek meggyőződve, ezt őszintén bevallom, hogy a mely perczben én magam is meggyőződném arról, a miről ma nem vagyok meggyőződve, hogy a munieipiumok és a választott tisztviselők mellett az állam érdekét megóvni nem lehet, akkor siránkozhatnak némelyek a régi megye romjaim de el fogja törülni kérlelhetlenül a törvényhozás.< Ilyet mondhat a ministerelnök ur hatalmas állásánál fogva, de én igen kérem, hogy minden hatalmas állása mellett hallgassa meg egy figyelmeztetésemet és ne kísérelje meg a megyék eltörlését, mert azt meg én jóslom meg erős meggyőződésem szerint: hogy azon perczben, melyben a törvényhatóságokat el akarja törölni a centralisált hatalom, abban a perczben áthatja a szabadság szelleme a magyar nemzetet, mely legutóbb is 16 évig tudott tűrni és tudta megőrizni e szabadságot, a piaczra fog leszállani és ott sokkal hangosabban fogja a maga sérelmeit elpanaszolni és sokkal hangosabban fog orvoslást követelni, mint a hogy a törvényhozási teremben történik és akkor ne feledjük, hogy a mozgalom azon centralisált hatalmat fogja eltörölni s mint szélvész fogja lerontani azon centralisatiót, mely fél század óta nem tudott magasabbra hatni, mint hogy egész Európából egy nagy kaszárnyát és egy nagy tőzsdét csinált. Ezért, ismétlem, bátor vagyok kérni a ministerelnök urat, hogy ne kisérelje meg eltörölni a törvényhatóságokat, mert azok eltörlésének eredménye sokkalta szomorúbb lenne, mintsem gondolni lehetne. Tisza Kálmán ministerelnök: NagyméltóFÖEEKDI NAPLÓ. 1884—87. II. KÖTET. ságú elnök ur, méltóságos főrendek! Mindenekelőtt arra nézve kívánok nyilatkozni, hogy a Kálnoky Dénes gróf ő nagyméltósága által szóba hozott módositvány intentióját helyeslem. Magam is óhajtanám, hogy mentől gyakrabban történhessék meg a hivatal megvizsgálása, de kötelezőleg többet kimondani, mint egyszeri megvizsgálást, lehetetlennek tartom. Mert utoljára is többet kívánni valakitől, mint a mit jogosan kívánni lehet, czélra nem vezet. Különben kivan mondva, hogy minden évben legalább egyszer, sőt a szükséghez képest akár mikor is megtörténhetik a vizsgálat. Ez, azt hiszem, tökéletesen megfelel a gyakorlati élet követelményeinek. A mi már most Somssich Pál ő nagyméltósága nyilatkozatát illeti, mindenekelőtt tartozom magamnak azzal — miután önhittséggel vádolt — hogy kijelentsem, hogy eszembe sem jutott azt mondani: hogy a mely perczben nekem tetszik, a törvényhozás meg fogja szavazni a törvényhatóságok eltörlését. Én beszédeket nem irhatok, beszédeket nem revideálhatok, de kijelentem: azt akartam itt kifejezni, a mit már a képviselőházban is kifejeztem : hogy ha arról győződném meg, hogy a munieipiumok választási jogainak megszüntetése szükséges, akkor, ha ezen helyen leszek, magam fognám proponálni, ha pedig az ellenzéki padokon lennék, támogatni fognám az ily propositiót Egyszerűen ez az, a mit ki akartam fejezni. Egyébiránt ő excellentiája ne féltse tőlem a municipiumokat. Nézzenek végig azok sorain és azok beszédein, a kik akár a képviselőházban, akár ezen méltóságos főrendiházban, akár ellenezték, akár támogatták a törvényjavaslatot, azt fogják tapasztalni, hogy az ellenzék táborának egy része azért ellenezte, mert nem volt benne az úgynevezett állami közigazgatás, a tisztviselők kinevezése, a támogatók igen tekintélyes része pedig azt monda: elfogadom mint javítást, miután látom, hogy ma többet eléírni nem lehet Ily viszonyok között, higyje el ő nagyméltósága, ha én akarnám a municipiumnak ezen jogát elvonni, nem mondom, hogy rögtön sikerülne, de bizonyosan igen nagyszámú támogatóra találnék, a kik talán nem tudom — meglehet, hogy valaha bűnömül róják ezt fel — de én meggyőződésből tettem. Az én egyéni meggyőződésem volt egyik 21-