Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.
Ülésnapok - 1884-30_új
172 XXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. És ha e tekintetben van különbség a fennálló törvény és a jelen törvényjavaslat között, akkor a mostani — a mint ez ki fog derülni a részleteknél, ha kell, az elbánást illetőleg szelidebb. Mert az 1870 : XLII. törvényczikk azt mondja: felfüggesztheti, elbocsáthatja, helyettesíti a legközelebbi tisztújításig, mig ezen javaslat distinguál, mert azt mondja: felfüggesztheti, ha szükséges, elbocsáthatja és ezen utóbbi esetben helyettesitheti a legközelebbi tisztújításig. Tehát megengedi, hogy kevésbbé fontos és sértő esetekben az elmozdítás ne történjék meg, ne legyen ilyen hosszú tartamú helyettesítés, hanem a rendelet végrehajtatván más által, azután lehessen minden további büntetéstől eltekinteni. Ez tehát a főispáni, vagy nem tudom, miféle más hatalomnak nem túlterjesztése, hanem egyes esetekben meghagyása, sőt bizonyos praecis kifejezéssel némi korlátozása. De méltóságos főrendek, ha abból indul ki valaki — és bocsásson meg ő nagyméltósága — hogy a képviselők kizsákmányolják érdekűket, ha abból indul ki valaki, hogy parlamentarismus mellett a kormánypárt uralma veszélyes, akkor természetesen igen bajos lesz parlamentarismusról még beszélni is. (Helyeslés.) Mert parlamentarismus mellett csakugyan más mint a ki a törvényhozás választott háza többségének bizalmát birja, nem kormányoz. Somssich Pál: Szabad választás. Tisza Kálmán ministerelnök: Szabad választás. Igen, de azt ezen törvényjavaslat nem korlátozza. És egyátalában, ha az ellen panaszkodik valaki, hogy a többség kormányoz, akkor azt kellene hinni, hogy ma hallunk először Magyarországon parlamentarismusról beszélni és hogy azok, a kik a többség kormányzata ellen iay panaszkodnak, talán viszszavágynak azon időkre, midőn igenis évtizedeken meg évtizedeken keresztül a kisebbség emberei kormányozták Magyarországot, (ügg van! helyeslés bal/elől.) Még egy tévedésre vagyok bátor figyelmeztetni, nem ő nagyméltóságát, nem ö mondta. Az is felhozatott tudniillik, hogy a főispán a tisztviselőket tetszése szerint fogja áthelyezhetni. Ha az általam igen tisztelt tagja a főrendi háznak elolvasta volna a törvényjavaslatot, tudná, hogy az nem lehet; mert az a tisztviselők közül egyedül a szolgabirákra, nem a főszolgabirákra, hanem a szolgabirákra vonatkozik és még ott is egyetértőleg az alispánnal és ha szükséges a főszolgabíróval. Tehát csak egy tisztviselőre és ezen korlátozás mellett. És a kik ismerik az administratio gyakorlati szükségét, ennek helyességét meg nem tagadhatják. Egyes megyék statutarialis úton régen behozták ezt és mondhatom, a hol behozták, csak jónak, helyesnek bizonyult. És ez igen természetes; mert például sokszor választathatik két egyén, az egyik főszolgabírónak, a másik alszolgabirőnak, a kiknél azután esetleg családi összeköttetések állanak be, a melyek együtt maradásukat nem mutatják helyesnek, tehát olyanok, a kik másutt mindketten jó szolgálatot tehetnek, együtt azonban azon járásnak, melynek élére állíttattak, érdekeit képviselni nem képesek. Ebben van indoka az emiitett garantiák és korlátozás mellett érvényesítése ezen jognak, de csakis azon egy tisztviselőre. Arról, méltóságos főrendek, hogy a főispáni titkárral mi czéloztatik, nem fogok sokat beszélni. A kik tudják, hogy egy főispán teendői mik, a kik másfelől belátják, hogy bárminő kormány legyen, igyekezni kell a főispánt olyan helyzetbe tenni, hogy a kormány és ő általa megbízott ember legyen mellette, a kivel bizonyos ügyeket intéztethessen, azok ennek szükségét tagadni nem fogják, de nem is fognak benne, isten tudja miféle titkos ágenst keresni. Mert bizony, ha egy kormány egy megyében befolyást akarna gyakorolni, nem ilyen, legfeljebb fogalmazói ranggal bíró fiatal embert tenne megbízottjává, hanem más orgánumokat keresne, a mint keres is magának minden kormány, a mely ezt akarja. (Helyeslés.) A legnagyobb vád, melyet ő nagyméltósága felhozott, a felelősség hiánya. Hát, méltóságos főrendek, a törvényes felelősség igenis megilleti a főispánt épp úgy, mint mindenkit; ez alól ő reá nézve kivétel nincs, tehát ő is alája esik a törvényes rendnek. De, bocsásson meg ő nagyméltósága, a politikai felelősséget hogyan lehessen másként érvényesíteni, mint az által, hogy politikailag felelős helyette a minister?
