Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.

Ülésnapok - 1884-30_új

XXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 173 {Ugy van!) Mert csak egy módja volna még, de azt talán 6 nagyméltósága sem akarná, ha tudniillik minden egyes megyegyülés, szemben a főispánnal, feleletrevonási joggal ruháztatnék fel úgy, mint az országgyűlés a ministerrel szemben. (Igaz! Ugy van!) Hanem, hogy ebből aztán minő bámulatos chaoticus állapotok következnének, mindenki elgondolhatja. Egyébiránt, bocsásson meg nekem ő nagyméltósága, ellenőrzés hiányáról beszélni bizony nagyon bajos dolog akkor, midőn először is, habár feleletre nem vonhatja is az a közgyűlés a főispánt, de annak minden ténye tudomásával van a közgyűlésnek, minden ténye ellenében joga van akár a ministerhez, akár — bizonyos esetekben — a törvényhozáshoz fordulni. És ezen kivül nemcsak aparlamentarismusban és a parlament előtti felelősségben van az ellenőrzés, de van mindenütt a világon — és még mindenütt nagy súlyt helyeztek rá — abban a sajtóban, mely, hogy szabad ne volna Magyarországon, azt ugyan senki sem állithatja. (Helyeslés.) Ezekben méltóztassanak keresni a garantiákat. Egyátalában soha igazságosan Ítélni nem fog az, a ki teljesen megváltozott viszonyok közt az elmúlt idők eszközeinek mértékévé* akar mérni. (Helyeslés.) A mi engem átalában az administratio szempontjából vezet most és vezet az óta, mióta a nyilvános pályán vagyok, az a következő. (Halljuk.') Az én meggyőződésem, hogy főleg közigazgatási tekintetben, ha nem theoriák, hanem élő emberek kedvéért akarunk törvényt hozni, nem szabad szükség nélkül azt, a mit az emberek hosszú évtizedek és századok folytán megszoktak, könnyelműen eldobni. Nem gyökeres átalakítása az intézményeknek, de, szerintem, az vezethet megelégedésre, ha a meglevő intézmények az ujabb idők fejleményeinek szükségéhez képest átidomittatnak. Ez vezetett a közigazgatás szempontjából mindig, ez vezet ma is, midőn a választási rendszert fentartani kívánom, de ismét meg akarom adni az állam érdekének azon garantiákat, melyek nélkül az el nem lehet. És én azt hiszem, hogy azok tesznek a muuicipalis rendszernek és a tisztviselők választása eszméiének legroszabb szolgálatot, kik mindarról, a mi ennek meghagyása, de másrészről az állami érdekben bizonyos korlátozása, azt mondják, hogy az ezen rendszerrel ellenkezik és hogy a mit meghagy egy szóval, azt visszaveszi a másikkal. Mert arról ugyan legyenek meggyőződve — ezt őszintén bevallom — hogy a mely perczben én magam is meggyőződném arról, a miről ma nem vagyok meggyőződve, hogy a municipiumok és a választott tisztviselők mellett az állam érdekét megóvni nem lehet, akkor siránkozhatnak némelyek a régi megye romjain, de el fogja törölni kérlelhetlenül a törvényhozás. Nem az tehát a feladat, azt mutogatni, hogy ezen rendszert megrontja az, a ki az állam érdekeit általa akarja képviseltetni, de sőt éppen az a feladat: a kettőnek együtt fenállhatását bebizonyítani. Ez azon czél, mely e törvényjavaslat készítésénél vezetett és éppen azért, nem akarva a méltóságos főrendek türelmét továbbra fárasztani, azt elfogadásra ajánlom. (Helyeslés balfelöl) Szögyény László tárnokmester; Ha az előttünk levő törvényjavaslatot nem annyira elméletileg és az állami közigazgatás és helyhatósági önkormányzat kellékeinek elvont mérlegelésével, de gyakorlati szempontból bírálva azt kérdem magamtól: vájjon ily törvénynek a czélzott terjedelemben való megalkotását szükségesnek és különösen a sürgősség nyomatékával indokoltnak tartom-e ? nem tehetek róla, de a ministerelnök ur ő excellentiájának nagyfontosságú, szellemdús előadása után is nem tudnék magamnak feltétlenül igenlő választ adni; mert a törvényjavaslat túlnyomólag azokat tartalmazza, melyek az 1870: XLíI. törvényczikkben már megállapítva és rendezve vannak, a tervezett jogtágitásokat és megszorításokat nem tarthatom mindenben szükségeseknek és czélszerűeknek és átalában nem bírom magamat meggyőzni arról, hogy ezen javaslatnak törvényerőre emeltetésével közigazgatási állapotaink lényegesen változzanak, vagy épen javuljanak; noha nem tartozom azok közé, kik ezen állapotokat oly hiányosoknak és gyarlóknak állítják, hogy azok gyökeres javítást elodázhatlanul igényelnek és kik minket folytonos panaszaikkal