Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.
Ülésnapok - 1884-30_új
XXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 171 De mindenekelőtt Somssich Pál ő nagyméltóságának a választások szabadsága szempontjából tett érvelésére tartom kötelességemnek reflectálni. Ö nagyméltósága felhozta, hogy az 1848-iki törvény, belátva a választások szabadságának fontosságát, kimondotta, hogy az öszszes választási teendőket ne a központi kormány, de a megyék vezessék s a központi kormánynak a törvény megtartása feletti felügyeletén kivül semmi befolyást nem engedett. Annyiban némileg téved o excellentiája, hogy az 1848-diki törvény megvetette ugyan az eszme alapját, de nem létesítette oly fokban, mint a hogy az ma, az 1874-diki választási törvény által létesítve van. Mert igen jól méltóztatik tudni, hogy egészen az 1874-diki választási törvényig, a választási lajstromok elkészítése elleni felebbezésekben a belügyministerium döntött, míg az 1874-diki törvény ezt a belügyministerium kezéből igen helyesen kivette. Ez irányban tehát, a választási szabadság biztosítása szempontjából, 1867. óta nem visszalépés, hanem előrelépés történt. És szeretném tudni, hogy a most előterjesztett javaslat e szempontból mennyiben változtathatna a helyzeten ? Hiszen e megyéknek saját törvényes hatáskörükben való mozgását épen oly kevéssé gátolja — vagy csak annyira gátolja, ha jobban tetszik — mint az 1870: XLII. törvényczikk; mert a mivel több hatalmat ad a főispánnak — nézze meg ezt bárki — az a több hatalom nemcsak a választási viszonyokra nem, de egyátalában a megyei élet politikai szabad mozgására sem vonatkozik sehol, hanem adja ezen hatalmat kivételesen csakis oly esetekben és ott is csak egy esettel menve tovább, mint az 1870 : XLII. törvényczikk, midőn az államnak veszélyeztetett érdeke a rögtönös, szigorú határozott közbelépést követeli. Hogy tehát azért, mert a választási szabadságot fogná korlátozni, ne fogadja el valaki ezen törvényjavaslatot, azt én, mélyen tisztelt főrendiház, gyönge eszemmel belátni nem tudom, (ügy van! balfelöl.) De ha már a választási és politikai szabadságnál vagyunk, bocsássanak meg azok, a kik a kinevezési rendszer hivei, ha azt mondom, hogy a politikai szabadságnak nagyobb biztositékát keresni a kinevezett tisztviselőben, szemben a választottal, szerintem, csakugyan nem lehet. Mert, ha jó admiaistratiót akarunk—mit bizonyára mindnyájan akarunk — a kinevezett tisztviselőt a kormánytól teljesen függetlenné tenni, azaz, hogy ne függjön tőle annak előléptetése, ne függjön tőle bizonyos esetekben annak áthelyezése, ne függjön tőle annak még elmozdítása is, ez utóbbi bizonyos formaságok mellett: azt kívánni nem lehet. Mert akkor nem lehet administrálni, nem felelhet senki az administratióért. (Helyeslés.) Ha tehát ez nem lehetséges az = administratio érdeke miatt, akkor azon kinevezett tisztviselő csakugyan sokkal inkább fog függeni a kormánytól, mint függhet azon választott tisztviselő, mindamellett, hogy a főispán ellenőrzési joga véle szemben biztosítva van, sőt hogy a főispán hibázás esetében őt fegyelmi elbánás alá is veheti. És itt ismét kettőt kell megjegyeznem. (Halljuk!) A méltóságos főrendiháznak egyik igen tisztelt tagja azt mondotta, hogy ezen törvényjavaslat szerint a főispán felfüggesztheti a tisztviselőt a nélkül, hogy fegyelmi eljárást kellene ellene elrendelnie és hogy a felfüggesztés érvényben marad egészen a jövő tisztújításig. Nem függesztheti fel rendes viszonyok közt, hanem helyettesitheti ideiglenesen. Azonban az 1870: XLII. törvényczikk ismer egy esetet, ezen törvényjavaslat is s ez az, midőn az az illető tisztviselő még a felterjesztéseken is keresztül ment ügyben az 1870: XLII. törvényczikkben is törvényszerűnek kimondott, okvetlenül végrehajtandó rendeletet nem teljesiti. Ez esetben igenis joga van a főispánnak felfüggeszteni és helyettesíteni az illető tisztviselőt a régi törvény szerint úgy, hogy ez egészen a jövő tisztújításig megmaradjon; de csak — s ez benne van az 1870: XLII. törvényczikkben is — az állam érdeke által igen fontosnak kijelölt ezen esetekben. Ez tehát nem átalános eset, hanem olyan, minő például hála istennek tudomásomra 1870. óta legfeljebb kettő merült fel az egész országban. A főispánnak jelen törvényjavaslatban adott jogában tehát a megyei tisztviselők elnyomatását látni, valóban nem lehet. (Helyeslés.) 29*
