Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.

Ülésnapok - 1884-30_új

156 XXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. oly nagy mértékben, a mint azt sokan állítják; de magában a rendszerben rejlik a positiónak ezen hibája és ezen hibás positio megingatja azon bizalmat és tiszteletet, melynek a főispáni hatalmat környeznie kell és igy gyöngíti magának a kormánynak a közigazgatás érdekében kifejthető üdvös működését. De különben is a megye különböző időkben különbözőleg fejlődött és ezen fejlődési képessége talán egyike volt legszebb tulajdonságainak. A megyei rendszernek, mint minden intézménynek, vannak árnyoldalai és vannak kiváló fényoldalai is. Szerintem egyik legnagyobb gyöngéje az, hogy a tisztújítás utján és egyátalában a megyei rendszer természeténél fogva is a municipium körében fenálló politikai irányzatoknak adja kezébe a közigazgatás intézését, függetlenül azon politikai iránytól, a mely az országban érvényesül. Ezen municipalis politikai iránynyal szemben aztán a kormány érvényesiti saját politikáját a főispán által. Addig, míg a municipium politikai iránya a kormány politikai irányával ugyanaz, szent a megyében a békesség. Azon órától fogva azonban, melyben a municipium politikai iránya ellenkezik a központi kormány politikai irányával, szükségszerűleg ellentét támad a főispán és a megye között és ennek következménye az, hogy a főispáni hatalom túlterjeszkedése és öregbítése nem fog ugy értelmeztetni, a mint annak értelmeztetnie kellene, tudniillik a kormány közigazgatási hatása hatványositásának, hanem a politikai actiók érvényesítésének fog tekintetni a municipalis iránynyal szemben. Másik következése a rendszernek az, hogy a főispánt dotálni és nyugdíjjal kell ellátni; és én a törvény ezen intézkedését ezen keretben elfogadom; elvi szempontból azonban azt mégis hibás intézkedésnek tartom. El fogom mondani, hogyan képzelem én a főispánt a jövendőben alakítandó rendszerben és miért tartom most ezen egész intézkedést ez irányban tévesztettnek. {Halljuk!) A főispán a közigazgatás élén álló alispán díjazásának többszörösét élvezi. A közigazgatást financiánk helyzeténél fogva nem vagyunk képesek annyira dotálni, hogy a közigazgatás ezen javítások mellett is végső pontjáig hatványosan működhessék. Nem vagyunk képesek az alispán felügyelete alatt a szolgabiró felelősséggel járó hatáskörét odáig kiterjeszteni, hogy a község vagyoni és többi ügykezelését hatásosan ellenőrizze. Ha azon összeget, mely a rendszer keretében a főispánok dotatiőjára és nyugdíjára szükségeltetik, a közigazgatás rendes közegeinek dotatiőjára fordítjuk, szerintem, a közigazgatás minden részében hatályosan fog működhetni. Jő rendszer jellemző vonása, szerintem, az, hogy nagy erőfeszítés és kivételes intézkedések nélkül egy pontból sokat bir elintézni. Ezen rendszerben az ellenkezővel találkozunk. A szolgabírónak, kire a közigazgatás legnagyobb terhe nehezedik, annyi ura van, hogy úgyszólván nem tudja, kinek engedelmeskedjék. Parancsol neki, felelősségre vonja, vizsgálat alá veszi' felfüggeszi a közigazgaátsi bizottság, az alispán, a főispán, a belügyminister, öt más minister; mindegyik rendelkezik vele, mindegyik utasítja, mindegyik felelősségre vonja, tiszti vizsgálat alá veheti, hivatalától felfüggesztheti. Nem azért hozom fel ezeket, mintha azon hiedelemben volnék, hogy a szolga • bíró már most csakugyan tiz felől fog rendelkezéseket venni és hogy ennélfogva nem fogja tudni, jobbra vagy balra menjen-e. Az életben ez nem igy áll, de mégis jellemvonása ez azon szétfoszló s az egységes rendelkezés momentumát nélkülöző intézkedési keretnek, melyben közigazgatásunk mozog. De folytonosan azt hallottam, hogy közigazgatásunkat nem bírjuk az idő igényeinek megfelelőleg berendezni, mert ez roppant költséggel jár: a kinevezett tisztviselőket rendszeresen fizetni s nyugdíjjal kell ellátni. De hisz a nyugdíjazási rendszer itt már meg van. A főispánban itt oly közeget állítunk fel, kit tetemes fizetéssel és nyugdíjjal látunk el. Azon momentum tehát, hogy a jól rendezett közigazgatás drága, elesik. Üdvözlöm azon eszmét, mely, kimutatja, hogy íme, itt az ideje annak, hogy közigazgatásunkat a civilisált állam igényeinek megfelelőleg rendszeresítsük, hogy szűnjünk meg a kisszerű foltozásokkal, az ide-oda javítgatásokkal, melyek javitó jellege néha problematicus. Gondoljunk reá, hogy végre is adjuk meg