Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.

Ülésnapok - 1884-30_új

156 XXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. oly nagy mértékben, a mint azt sokan állítják; de magában a rendszerben rejlik a positiónak ezen hibája és ezen hibás positio megingatja azon bizalmat és tiszteletet, melynek a főispáni hatalmat környeznie kell és igy gyöngíti magá­nak a kormánynak a közigazgatás érdekében kifejthető üdvös működését. De különben is a megye különböző időkben különbözőleg fejlődött és ezen fejlődési képes­sége talán egyike volt legszebb tulajdonságai­nak. A megyei rendszernek, mint minden intéz­ménynek, vannak árnyoldalai és vannak kiváló fényoldalai is. Szerintem egyik legnagyobb gyöngéje az, hogy a tisztújítás utján és egy­átalában a megyei rendszer természeténél fogva is a municipium körében fenálló politikai irány­zatoknak adja kezébe a közigazgatás intézését, függetlenül azon politikai iránytól, a mely az országban érvényesül. Ezen municipalis politikai iránynyal szemben aztán a kormány érvényesiti saját politikáját a főispán által. Addig, míg a municipium politikai iránya a kormány politikai irányával ugyanaz, szent a megyében a békesség. Azon órától fogva azonban, melyben a municipium politikai iránya ellenkezik a központi kormány politikai irányával, szükségszerűleg ellentét támad a főispán és a megye között és ennek következ­ménye az, hogy a főispáni hatalom túlterjesz­kedése és öregbítése nem fog ugy értelmeztetni, a mint annak értelmeztetnie kellene, tudniillik a kormány közigazgatási hatása hatványositásá­nak, hanem a politikai actiók érvényesítésének fog tekintetni a municipalis iránynyal szemben. Másik következése a rendszernek az, hogy a főispánt dotálni és nyugdíjjal kell ellátni; és én a törvény ezen intézkedését ezen keretben elfogadom; elvi szempontból azonban azt mégis hibás intézkedésnek tartom. El fogom mondani, hogyan képzelem én a főispánt a jövendőben alakítandó rendszerben és miért tartom most ezen egész intézkedést ez irány­ban tévesztettnek. {Halljuk!) A főispán a közigazgatás élén álló alispán díjazásának többszörösét élvezi. A közigazgatást financiánk helyzeténél fogva nem vagyunk képesek annyira dotálni, hogy a közigazgatás ezen javítások mellett is végső pontjáig hatványosan működhessék. Nem vagyunk képesek az alispán fel­ügyelete alatt a szolgabiró felelősséggel járó hatáskörét odáig kiterjeszteni, hogy a község vagyoni és többi ügykezelését hatásosan ellen­őrizze. Ha azon összeget, mely a rendszer keretében a főispánok dotatiőjára és nyugdíjára szükségelte­tik, a közigazgatás rendes közegeinek dotatiőjára fordítjuk, szerintem, a közigazgatás minden részé­ben hatályosan fog működhetni. Jő rendszer jellemző vonása, szerintem, az, hogy nagy erő­feszítés és kivételes intézkedések nélkül egy pontból sokat bir elintézni. Ezen rendszerben az ellenkezővel talál­kozunk. A szolgabírónak, kire a közigazgatás legnagyobb terhe nehezedik, annyi ura van, hogy úgyszólván nem tudja, kinek engedelmes­kedjék. Parancsol neki, felelősségre vonja, vizs­gálat alá veszi' felfüggeszi a közigazgaátsi bizottság, az alispán, a főispán, a belügyminis­ter, öt más minister; mindegyik rendelkezik vele, mindegyik utasítja, mindegyik felelősségre vonja, tiszti vizsgálat alá veheti, hivatalától felfüggesztheti. Nem azért hozom fel ezeket, mintha azon hiedelemben volnék, hogy a szolga • bíró már most csakugyan tiz felől fog rendel­kezéseket venni és hogy ennélfogva nem fogja tudni, jobbra vagy balra menjen-e. Az életben ez nem igy áll, de mégis jellemvonása ez azon szétfoszló s az egységes rendelkezés momen­tumát nélkülöző intézkedési keretnek, melyben közigazgatásunk mozog. De folytonosan azt hallottam, hogy köz­igazgatásunkat nem bírjuk az idő igényeinek megfelelőleg berendezni, mert ez roppant költ­séggel jár: a kinevezett tisztviselőket rendsze­resen fizetni s nyugdíjjal kell ellátni. De hisz a nyugdíjazási rendszer itt már meg van. A főispánban itt oly közeget állítunk fel, kit tetemes fizetéssel és nyugdíjjal látunk el. Azon momentum tehát, hogy a jól rendezett közigazgatás drága, elesik. Üdvözlöm azon eszmét, mely, kimutatja, hogy íme, itt az ideje annak, hogy közigazga­tásunkat a civilisált állam igényeinek megfele­lőleg rendszeresítsük, hogy szűnjünk meg a kisszerű foltozásokkal, az ide-oda javítgatások­kal, melyek javitó jellege néha problematicus. Gondoljunk reá, hogy végre is adjuk meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom