Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.

Ülésnapok - 1884-30_új

XXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 157 közigazgatásunk rendezése által az egyénnek a polgári szabadság és a jogbiztosság azon biztosítékait, melyeket megkövetelhet. Adjuk meg az államnak főleg azon nagy biztosítékot, melyet jól rendezett közigazgatás minden irányban nyújt, mert minden intézkedésünknek, melyek a magyar állam, a monarchia, a honvédelem, a közlekedési ügy, az iparügy érdekében történnek, csak akkor lesz biztos sikere, ha ez intézkedések jől szervezett, közigazgatás által fognak támogattatok Tartozom a méltóságos főrendeknek egyszersmind röviden kimondani, miként képzelem én és hiszem, hogy képzeli a méltóságos főrendek nagy száma az autonómia körében rendezendő közigazgatás jövendő szervezetét. {Halljuk!) Szerintem a közigazgatásnak állandósított tisztviselők által kell gyakoroltatnia. Én azon ellenvetést, hogy a közigazgatási tisztviselőnek nem lehet a változó politikai irányok miatt a ministerialis kormány alatt ugyanannak maradnia, nem fogadhatom el. Én a politikai pártok alakulását nem képzelhetem olyannak, hogy az lehetlenné tegye a tisztviselőnek, hogy Magyarországon kormányra emelkedhető minden ministerium alatt fentarthassa hivatalát. Jaj lenne azon országnak, a melyben a politikai pártok olyan alapokon szervezkednek) olyan czélokat követnek, a melyeknek az életét és működését a közigazgatásnak szentelő becsületes honpolgár nem szolgálhatná. Ha ez igy volna, akkor ezen czéloknak szükség szerint az ország és a socialis rendnek alapelveivel kellene ellentétbe lenniök. Megengedem azt, hogy bizonyos határokig a kormány politikai irányának vagy elvi álláspontja változtatásának magában az administratióban is érvényesülnie kell. De ezen érvényesülés nem érintheti magát a politikai administratiónak rendes keretét. Ezen változás csakis az államtitkárokra, vagy pedig a minister körül közvetlenül működő egyénekre terjeszkedhetik ki. A közigazgatást olyannak tekinteni, a melynek feladata lenne az egyik vagy a másik pártot kormányra juttatni és azt a kormány tendentiáinak keresztülvitelében politikailag megerősíteni, szerintem, nagy tévedés. Én a fejlődött felfogások és nézetek egyik vívmányának tartom azt, mely mint az igazságszolgáltatást, ugy a közigazgatást a politikai küzdelmek teréről kiveszi, másfelől a megyét olyannak tekintem, mely a municipium körében érvényesülő socialis és gazdasági érdekek érvényesítésére és a közigazgatás ellenőrzésére hivatott. Én a municipium élén a kormány és municipium bizalmát egyesítő független egyénnek főispáni működését contemplálom; ki mint ilyen nem a kormánynak, nem a politikai viszonyoknak közege, hanem a politikai küzdelmek fölött áll, azok által nem érintetik, a kit sem fizetni, sem nyugdíjazni nem szükséges. Ne méltóztassanak félreérteni, sokat mondottam a jelen rendszer ellen. Hogy a törvényjavaslatot mégis elfogadom, ezt már előadásom bevezetésekor igyekeztem indokolni, mely indokolásomat a következőkben foglalom össze: {Halljuk! Halljuk!) A jelen rendszert hibásnak tartom és azt hiszem, hogy a közigazgatást új alapokon, habár a történeti fonal elejtése nélkül ujabban szervezni szükséges. De addig is. míg ez megtörténhetnék és miután nem a főrendi ház első sorban hivatott e reform keresztülvitelére, hanem igenis hivatott e részben nézetének hangsúlyozására és latba vetésére, mondom, addig nem akarom megvonni már ugy is eléggé hibás és rósz közigazgatásunktól, mely veszélyes körülmények közt az államnak biztosítékot elégséges mértékben nem szolgáltat, azon javitmányokat, melyek itt a részletes tárgyalás alapján érvényesíthetők lesznek, Ajánlom tehát, hogy a jelen törvényjavaslatot a tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassanak. [Helyeslés.) Zichy Henrik gróf: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Igen nehéz az előttem szólott méltóságos főrendi tag által mélyen átgondolt és a törvényjavaslat intézkedéseit oly melegen és oly sok politikai okkal támogatott beszéd után e törvényjavaslat ellen felszólalni.* Engedjék meg azonban a méltóságos főrendek, hogy egy korábbi országgyűlésre való utalással illustráljam azok állását, a kik a jelen törvényjavaslat ellen felszólalnak. {Halljuk !)