Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.

Ülésnapok - 1884-25_új

XXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 87 át tartó kölcsönbőlélésről komolyan elmélkedünk, lehetetlen, hogy táplált aggodalmaimnak ily lépten nyomon bekövetkező igazolása ne nvugtalanitson, mert hát hova vezet, hova keli okvetlen vezetnie ezen folytonos kölcsönzésnek és mi lesz következése, mi következésének kell szükségképen lennie ezen évről évre növekedő roppant terheink szaporodásának? Ezen kérdés elől kiiérnünk nem szabad, ha csak a mindinkább fenyegető veszélynek strucz módjára vakon nem akarunk eléje menni és fatumszerű resignatióval nem akarjuk bevárni azt, mit a jó isten ad, mit a sors reánk mérni fog! Lehetnek könnyelmű emberek, kik azzal biztatják magokat, hogy mig ők éinek, eltart a hitel, azután lássa a jövendöség, hogyan boldogul. Ezen könnyelműen és nem éppen lelkiismeretesen gondolkozók ugyancsak megárnák, ha rendkívüli körülmények beálltával, mitől isten mentsen! — nyakunkba szakadna a válság s nekik kellene kiüriteniök a keserű poharat, melyet a jövendőségnek szántak, de ha csak őket magukat érné a csapás, azt mondanám megérdemelték ; de hát a nagy szerencsétlenség sújtani fogná az egész hazát, annak millió meg millió ártatlan polgárát. Ezek megvédésére hivatottabb elemet én nem ismerek, mint éppen a méltóságos főrendeket, azon főrendeket, kiknek ősei nem csak meg alapítani, de annyi vészes vihar között majd egy ezredig meg is tudták őrizni e hazát és fogyva bár, de törve nem, hagyták reánk a drága kincset, de egyszersmind azon szent kötelességet is, hogy mi is féltékenyen, őrködjünk felette és gondoskodjunk mig még lehet, mig a béke olajága leng felettünk, hogy az kárt semmiben se szenvedjen, hogy a végnélkül növekedő adósságok örvényébe el ne merüljön, hogy ellenségeink martaléka ne legyen, hanem épségben szálljon őseink dédunokáira a mi utódinkra (Helyeslések.) Vannak olyanok is, kik azt hiszik, hogy a mai viszonyok között ki nem kerülhetőleg felszaporodott adósságaink terhein a jövendöség majd kamatleszállítás, vagy egy újnemű scalaszerű művelet által fog könnyileni. Ezeknek a hite, leggyengébben szólva, igen csekély megfontoló körültekintésre mutat; mert lehet-e FŐKENDI NAPLÓ. 1884—81. KÖTET. II. jó lélekkel, nem mondom kívánni, de csak fel is tenni azt, hogy ilyesmi a létező viszonyok között történjék, vagy történhesség; midőn annyi jótékony intézetnek és közhasznú alapítványoknak tőkéi legnagyobb részben az állam értékpapírjaiban vannak elhelyezve, midőn annyi becsületes és fáradságos munkás életet leélt polgára e hazának öregségének biztosítására megtakarított fillérein járadékokat vásárol. Hiszen akkor ezeknek mind csalódni, veszteségeket szenvedniök kelt sőt részben tönkre fognának jutni. Ez leheléi len ! Az ilyen orvoslás roszszabb lenne magánál a betegségnél és oly cataslrophát idézne elő, melynek hatása kiszároithatlan (Ugy van!) és a külföld mit mondana ehhez, ha nekünk kölcsönzött tőkéi veszendőbe indulnának, nem fogna-e erőhatalommal magának elégtételt szolgáltatni? Példák erre nem hiányoznak s erről Brazília, Egyptom és Törökország szomorúan tanúskodnak. Vannak végre komoly államférfiak, kik hivatkozva a jelenkor súlyos és mellőzhetien követeléseire, így okoskodnak: mindezen terheket az élő nemzedék elviselni képtelen, de el sem hánthatja magától azokat, ennélfogva nem tehet mást, mint kölcsönöz és a jelenkor követeléseinek terheit megosztja a jövő nemzedékkel, mely, mert gyümölcseit is fogja élvezni a jelen beruházásainak, illő, hogv annak terheiben is részesüljön. Bizonyára senki sem fogja ezen okoskodásnak méltányosságát és igazságát tagadhatni, c

;-ak hogy mindennek meg van s különösen az elméleti igazságok gyakorlati alkalmazásának megvannak bizonyos határai, melyek közt azok érvényesülhetnek, de túl ezeken már értelműket veszítik, s megszűnnek igazság lenni és én azt hiszem, hogy mi az adósságcsinálásban ezen határt máinem csak elértük, de nagyon is átléptük. (Ugy van ! a jobboldalon.) 120 millió kamatteher, mely a megyei, városi és községi szintén jelentékeny kötelezettségekkel még inkább súlyosodik, nagyon is érezhető öröksége lesz utódainknak, melyet csak ugy fognának elviselhetni, ha egyébként rendezett állapotokat hagyhatnánk reájok, nem pedig a napról napra növekedő adósságoknak oly halmazát, melyek kamatjait, valamint mi 13