Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.

Ülésnapok - 1884-25_új

96 XXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. hatott. De elég hamar meg is boszszulta magát e könnyelmű vakmerőség, mert alig egy pár év multával kijelentették a tőkék birtokosai, hogy az Önhatalmilag eljáró kormányoknak nem közvetítenek többé kölcsönöket, ha csak a népek képviselőik által nem járulnak ezekhez beleegyezésükkel. Ennek folytán kénytelenek voltak az alkotmányos képviselethez fordulni, hogy pénzt kölcsönözhessenek; mert kölcsönpénz nélkül immár kormányozni képesek nem voltak. így született meg több kísérlet után az alkotmányosság előbb Ausztriában, igy éledt fel újból azután hazánkban is. Az öröklött terhek azonban és az alkotmányos közigazgatás nagyobb követelései meg a hadsereg költségei oly nagy kiadásokat igényeltek, hogy azokat a rendezetlen állapotból alig kivergödött és még készületlen magyar állam saját bevételeiből fedezni képes nem lehetett. A nehéz viszonyok között alakult alkotmányos kormány tehát e hiányon segíteni kívánván, egész tevékenységével arra törekedett, hogy czélszerű beruházások által lehetőleg szaporítsa az ország lakóinak jövedelmeit és növelje azok adózási képességét; a mi helyes törekvés volt, meg is termetté volna gyümölcseit, ha a szigorú számítás korlátain belül maradunk. De hát vérmes alkatú nép lévén, nagyon túl léptük beruházási buzgóságunkban ezen korlátokat, a mi azután szintén megboszszulta magát, mert mivel az államnak saját pénze nem volt ismét csak kölcsönökhöz kellett folyamodni, melyek folyvást növekedvén, azon szomorú és mindnyájunk által ismert pénzzavarba döntötte államháztartásunkat, melyből hogy kiszabadulhassunk a nemzet két nagy parijának kelielt szövetkeznie arra, hogy egyesült erővel mindenek előtt rendezze az ország pénzügyeit s helyreállítsa az állam kiadásai és bevételei között megzavart egyensúlyt. Ez 1875-ben történt a legszebb remények között, melyek megvalósulása iránti hit még inkább növekedett akkor, midőn az egyesült új kormány pénzügyi tervét az országgyűlés elé terjesztette, melyből nem vérmes képzelödéssel, de higgadt utánszámitással meggyőződhetett mindenki arról, hogy békés körülmények között 3 — 4 év alatt rendezve lesznek pénzügyi viszonyaink. Azóta 10 esztendő múlt el. A józan számításon alapuló szép remények meghiúsultak, a szomszédban lezajlott háború következtében mely mindent összeszámítva, közel 10 millió közvetett és közvetlen évi új kiadást rótt ugy is már eléggé megterhelt háztartásunkra s ezzel újra megrontotta annak még csak javulni kezdő mérlegét. Az egyesült kormánynak eredeti törekvéseit pedig annyira megbénította, hogy azóta, mint mondani szokás, zöld ágra nem vergődhetünk, a végzetes deficitektől menekülni nem bírunk, évről évre folytonosan mindig kölcsönökre szorulunk, adósságokat csinálunk. És mily mérvben ? Nem titok, hiszen a költségvetésből bárki is kiszámíthat]" tőzsdék és lapjaik hirdetik, hogy a legutóbbi 6 év alatt a magyar állam 300 millió adósságot csinált; ebből átlag minden évre 50 millió esik, hogy az államadósságok évi kamatjai már 120 milliót meghaladnak. Hogy a lefolyt 1885-iki költségvetés előirányzata sem igazolja magát a gyakorlatban, mert a szerint 11.838,501 forintnyi hiány helyett, a legújabb kimutatások szerint közel 35 millió valóságos hiány mutatkozott, ehhez jön még 10 millió törlesztési kölcsön, ugy hogy mindent összevéve, ismét legalább 45 millió kölcsönre lett szüksége az államnak, melyből ha le is vonjuk a törlesztésre fordított 10 milliót, mégis 35 millióval növekedtek, állami adósságaink. így lesz ez a folyó évben is, melynek hiányait a költségvetés csak 14 millióra számítja, de a multak tapasztalásain okulva, fel kell tennünk, hogy az nevezetesen több lesz, mert ha 1884-ben 41, 1885-ben 35 millió hiánynyal kellett küzdenünk, ugy a folyó évre sem lehet kedvezőbb eredményt jósolni, miután a költségvetésben feltételezett jövedelmi szaporodás a jelen mostoha mezőgazdászati és pangó kereskedelmi és ipar üzleti viszonyok között alig remélhető, de ha részben valósulna is, a növekedő kamatok és egyéb kiadási szaporulatok azt felemésztendik, tehát új kölcsönre lesz szükség ismét! Ha már ezen folytonos adósságcsinálásról, ezen — hogy ugy mondjam — évtizeden