Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.

Ülésnapok - 1884-19

XIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 81 országok államjogi autonómiáját szűkebb korlátok közé szorítani és annak szabad kifejlődését meggátolni vagy legalább a közös kormány gyámsága alá venni; hanem különösen még azért is, mert Magyarország eddigi közgazdászán", közlekedési és kereskedelmi politikája, Horvát-Szlavonországok egyenlő vagy azonos érdekeit egészen elhanyagolta s elhanyagolja, ugy, hogy midőn Magyarországban az adóemelések nagy és ha nem is egészben, de többnyire czélszerű befektetések által a megterhelt népnek némileg megtéríttetnek, ez által a teherviselés a népnek megkönnyebbittetik és az ország, valamint, a nép adóereje is aránylag emeltetik — mindezt Magyarországban fel kell tennem, mert máskép az adóemeléseknek és investitióknak nem volna semmi értelmök — minálunk Horvát-Szlavonországban ilyenből mitsem lehet látni, sem érezni; de azért látni és érezni a népnek a sok teher és annak szigorú, sőt néha minden tekintet nélküli behajtási módja alatti, majdnem átalános elszegényedését. A mi az első vádat, avagy panaszt, tudniillik az autonómia megkárosítását vagy átalában a kiegyezési törvény megsértését illeti, nem akarok e kérdésbe most bővebben bocsátkozni nemcsak azért, mert egyelőre ide nem is tartó, zik, hanem azért sem, mert azt tartom és remény, lem, hogy ehhez az illető tárgyalásoknál a mag a helyén és a maga idejében mind a két félnek elegendő alkalom lesz nyújtva. Én a fölött részemről csak azon forró óhajtásomnak adhatok kifejezést — mely a horvát-szlavón országgyűlés válaszfeliratában is kifejezést nyert — hogy az mentől előbb történjék és hogy a fel. merült ellentétek mind a két rész javára és meg. elégedésére oldassanak meg. De a mi az ország anyagi jólétét és a közgazdaságot érdeklő kérdéseket illeti, melyeket már annak idejében Deák Ferencz is a közjogi szövetség lehathatósabb eszközeként tekintett, már ez alkalommal vagyok bátor az igen tisz. telt kormányt felkérni, hogy az Horvátországnak eddig az államtól igen gyéren ápolt anyagi érdekeire legalább ezentúl több gondot forditani és Horvát-Szlavonország anyagi jólétének előmozdítása iránt nagyobb méltányossággal viseltetni méltóztatnék; hogy a horvát-szlavón FÖ'KEÍÍDI NAPLÓ. 1884-87. I. KÖTET. nép a köztünk létező állami közösségnek anyagi reális előnyeit is megismerje és beláthassa; mert eddigi eljárása által Horvát-Szlavonország | e tekinte'ben a magyar közgazdasági politikának inkább hátrányait, mint annak előnyeit érezte. Szabad legyen ezt kissé megmagyarázni. Jól tudom én és méltánylom ugyan, hogy Magyarország az állam fővárosát, mint közös állami fővárosunkat nagyszerű befektetések és más kedvezmények által emeli, hogy a kereskedést ide irányozza és concentrálja. Azt belátom és az ellen nem lehet kifogásom, sőt azt hiszem, hogy egy igazságos horvátnak sem lehet az ellen jogosult kifogása; hanem azt be nem láthatom és azzal nem érthetek egyet, hogy ezen kereskedelmi és közlekedési politikának Zágráb és Horvát-Szlavonországok kárára és romlására kellene szolgálnia, hogy annak csupán a magyar kereskedésnek és terménynek előnyére szolgáló berendezése és vezetése országunknak és fővárosának semmi anyagi haladásra tért ne engedjen. Nem követelem én azt, hogy a mi fővárosunk mindazon előnyöket s állami kedvezményeket vagy azon mértékben birja és élvezze, minő kedvezményeket államunk fővárosa az államtól elvárhatna, de kénytelen vagyok magam azon, Magyarországban uralkodó, szerény nézetem szerint, téves vagy legalább nem méltányos felfogás ellen tiltakozni, mely Zágrábot minden más közönséges magyar várossal egyenlőnek, egy fokon állónak tartja, sőt némelykor még azoknak niveauja alá is helyezi. Budapest, mint az állam vagy birodalmunk fővárosa után — gondolom — hogy állásánál fogva az illető kedvezményekre nézve jönni kellene mindjárt Zágrábnak, mint a HorvátSzlavonországok fővárosának, mely országok külön állásuknál fogva Magyarország irányában államjogi individualitást képezvén, közös államunkat integrálják; és csak ezután — harmadik sorban — jöhetnének az ország többi városai. Ugy hiszem, hogy minden méltányosan gondolkozó magyar meg fogja engedni e nézetem jogosultságát. Szintúgy a mi a kereskedést illeti, nincs az ellen semmi ellenvetésünk, hadd emelkedjék az ugy is oly drága pénzen létrehozott fiumei 11