Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.

Ülésnapok - 1884-19

82 XIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. kereskedelmi emporium, emelkedjék czélszerű árszabási politika állal a terménykereskedés Budapesten és erősödjék a pest-fiumei kereskedelmi ér, de csak ne Zágráb és a horvátszlavón nép kárára. Hogy csak egyet mondjak azon Magyarország, illetőleg Budapest és Fiume között bevezetett kedvezőbb árszabás, melynek előnyeitől Zágráb s a többi közben fekvő városok és helységek meg vannak fosztva, országunkban nagy elkeseredettséget okozott. ; Ilyen Horvát-Szlavonországok kereskedésére nézve igen hátrányos árszabási politikának az a következménye, hogy a teherszállítás Budapestről Fiúméba aránylag sokkal olcsóbb, mint Budapestről Zágrábba és onnan vagy Károlyvárosból Fiúméba. Úgyszintén Zimonyból vasúton Budapestre és innen Triesztbe vagy Fiúméba aránylag sokkal olcsóbb a teherszállitás, mint a sokkal rövidebb és olcsó vizi utón Zimonyból a Száván Sziszekig és onnan vasúton Triesztig vagy Fiaméig. Ugy Károlyváros mellett Dugarészén egy még felállításában levő nagyszerű pamutgyár — a hogy értesülve vagyok — nem fog existálhatni ilyen csak Budapestre szorítkozó árszabás miatt, ha a tisztelt kormánytól megkeresett illető kedvezményeket meg nem kapja. Ilyen balsors várja mind közben lévő gőzmalmainkat is s igy most minálunk semmi nagyobb iparüzíet nem is jöhet létre, mert nem boldogulhat, ha azzal az árszabási politikával összeütközésbe találna jönni. Hogy Horvát-Szlavouországok kereskedelmi érdekeit nagyon sértő ilyen eljárás a horvát közönségben, kivált a kereskedői körökben rósz vért csinál és — a mint már mondám — elkeseredettséget okoz, az nagyon természetes. így állunk legalább eddig a közlekedési eszközökkel is. Azok, a melyek szükségesek volnának, vagy nincsenek még, vagy a menynyiben megvannak is, minthogy létesitésöknél elegendő tekintet az ország érdekeire nem vétetett, csupán, vagy főleg csak azon egyoldalú czéloknak szolgálnak, melyeket azelőtt érinteni báiorvalék. A mi állami folyóinknak, bár csekély szabályozásáról és a nem drága, de oly szükséges Száva medre tisztításáról eddig szó sem volt, ugy hogy ez által e vizi útnak rendes használata Zimonytól Siszekig, kereskedésünk nagy kárára sokszor akadályozva van, pedig tudnunk kell, hogy a Száva folyó a vizközlekedésre és forgalomra nézve az egész folyói vagy vizi közlekedésnek vagy forgalomnak majdnem egy harmadrészét képezi. Ebben az irányban horvát képviselők az illető kereskedői körökből egy memorandumot is kaptak. Ily eljárás következtében, kivált ha tovább is folytattatnék, nem igen lehet csudálkozni azon, hogy ha a horvát ellenzék azt állítja, hogy ezen ügyeknek Magyarországgal való közössége Horvát- és Szlavonországra nézve igen káros, sőt veszedelmes és e themát minden adott alkalommal előhozza és ecseteli. Ez alkalommal szabad legyen még azt is említenem, hogy két szlavóniai városunk Eszék és Zimony kérte a teherszállító raktárak felállítását, a mi reäjok nézve igen szükségessé vált és az utóbbi — Zimony — még a sertés-hizlaló intézet felállítását is a quarantaine feljogosítással, tudniillik az államkormányi engedélyt ahhoz, mi nemcsak országunk e határvárosának, hanem az állami kincstárunknak is nagy előnyére szolgálna; másképen az nemsokára Szerbiában — Belgrádon — föl lesz állítva és akkor a mi sertés-üzletünk Szerbiával oda van és valószínűleg az angolok kezébe jön; minthogy ezek már dolgoznak azon, hogy e nagyszerű vállalatot keleti sertés- és juh csoportra nézve, a szerb kormánytól megkapják. Igen, de mitől a zimonyiak is félnek, ugy látszik, hogy e nagy fontosságú kérdés kedvező megoldásának útjában áll azon körülmény, hogy Magyarországban, tudniillik Kőbányán, már egy ilyen sertéshizlaló intézete létezik, mely azonban nem lévén az állam keleti határán, azon általam érintett czélnak elérésére soha sem fog szolgálni. A mi pedig a határőrvidék külön érdekeit illeti, azon határőrvidéki államerdőkből való alapítványok alakítása, melyeket a király nagylelkűsége a határőrvidékiek részére legkegyelmesebben ajándékozni méltóztatott, nem igen halad előre, minthogy három esztendő óia