Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.

Ülésnapok - 1884-19

82 XIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. kereskedelmi emporium, emelkedjék czélszerű árszabási politika állal a terménykereskedés Budapesten és erősödjék a pest-fiumei kereske­delmi ér, de csak ne Zágráb és a horvát­szlavón nép kárára. Hogy csak egyet mondjak azon Magyar­ország, illetőleg Budapest és Fiume között be­vezetett kedvezőbb árszabás, melynek előnyei­től Zágráb s a többi közben fekvő városok és helységek meg vannak fosztva, országunkban nagy elkeseredettséget okozott. ; Ilyen Horvát-Szlavonországok kereskedé­sére nézve igen hátrányos árszabási politiká­nak az a következménye, hogy a teherszállítás Budapestről Fiúméba aránylag sokkal olcsóbb, mint Budapestről Zágrábba és onnan vagy Károly­városból Fiúméba. Úgyszintén Zimonyból vas­úton Budapestre és innen Triesztbe vagy Fiúméba aránylag sokkal olcsóbb a teher­szállitás, mint a sokkal rövidebb és olcsó vizi utón Zimonyból a Száván Sziszekig és onnan vasúton Triesztig vagy Fiaméig. Ugy Károlyváros mellett Dugarészén egy még felállításában levő nagyszerű pamutgyár — a hogy értesülve vagyok — nem fog existál­hatni ilyen csak Budapestre szorítkozó ár­szabás miatt, ha a tisztelt kormánytól meg­keresett illető kedvezményeket meg nem kapja. Ilyen balsors várja mind közben lévő gőz­malmainkat is s igy most minálunk semmi nagyobb iparüzíet nem is jöhet létre, mert nem boldogulhat, ha azzal az árszabási politi­kával összeütközésbe találna jönni. Hogy Horvát-Szlavouországok kereskedelmi érdekeit nagyon sértő ilyen eljárás a horvát közönségben, kivált a kereskedői körökben rósz vért csinál és — a mint már mondám — elkeseredettséget okoz, az nagyon termé­szetes. így állunk legalább eddig a közlekedési eszközökkel is. Azok, a melyek szükségesek volnának, vagy nincsenek még, vagy a meny­nyiben megvannak is, minthogy létesitésöknél elegendő tekintet az ország érdekeire nem vé­tetett, csupán, vagy főleg csak azon egyoldalú czéloknak szolgálnak, melyeket azelőtt érinteni báiorvalék. A mi állami folyóinknak, bár csekély szabályozásáról és a nem drága, de oly szükséges Száva medre tisztításáról eddig szó sem volt, ugy hogy ez által e vizi útnak rendes használata Zimonytól Siszekig, kereskedésünk nagy kárára sokszor akadályozva van, pedig tudnunk kell, hogy a Száva folyó a vizközlekedésre és for­galomra nézve az egész folyói vagy vizi köz­lekedésnek vagy forgalomnak majdnem egy harmadrészét képezi. Ebben az irányban horvát képviselők az illető kereskedői körökből egy memorandumot is kaptak. Ily eljárás következtében, kivált ha tovább is folytattatnék, nem igen lehet csudálkozni azon, hogy ha a horvát ellenzék azt állítja, hogy ezen ügyeknek Magyarországgal való kö­zössége Horvát- és Szlavonországra nézve igen káros, sőt veszedelmes és e themát min­den adott alkalommal előhozza és ecseteli. Ez alkalommal szabad legyen még azt is em­lítenem, hogy két szlavóniai városunk Eszék és Zimony kérte a teherszállító raktárak fel­állítását, a mi reäjok nézve igen szükségessé vált és az utóbbi — Zimony — még a ser­tés-hizlaló intézet felállítását is a quarantaine feljogosítással, tudniillik az államkormányi engedélyt ahhoz, mi nemcsak országunk e határvárosának, hanem az állami kincstárunk­nak is nagy előnyére szolgálna; másképen az nemsokára Szerbiában — Belgrádon — föl lesz állítva és akkor a mi sertés-üzletünk Szerbiával oda van és valószínűleg az angolok kezébe jön; minthogy ezek már dolgoznak azon, hogy e nagyszerű vállalatot keleti sertés- és juh csoportra nézve, a szerb kormánytól meg­kapják. Igen, de mitől a zimonyiak is félnek, ugy látszik, hogy e nagy fontosságú kérdés ked­vező megoldásának útjában áll azon körülmény, hogy Magyarországban, tudniillik Kőbányán, már egy ilyen sertéshizlaló intézete létezik, mely azonban nem lévén az állam keleti hatá­rán, azon általam érintett czélnak elérésére soha sem fog szolgálni. A mi pedig a határőrvidék külön érdekeit illeti, azon határőrvidéki államerdőkből való alapítványok alakítása, melyeket a király nagy­lelkűsége a határőrvidékiek részére legkegyel­mesebben ajándékozni méltóztatott, nem igen halad előre, minthogy három esztendő óia

Next

/
Oldalképek
Tartalom