Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.

Ülésnapok - 1884-19

78 XÍX. ORSZÁGOS ÜLÉS. alkalmával, kivált az ellenzék részéről a kormány politikáját s eljárását egyik vagy másik irányban bírálat alá venni s igy a képviselőházban is e napokban a költségvetés tárgyalása alkalmával a horvát viszonyokról szó lévén, a kormány eljárása Horvátország irányában birálat alá vétetett, mi a képviselőházban, ha nem is jogosultan, egy igen éles, majdnem szenvedélyes vitát előidézett, melynek magam is tanuja voltam és a mely vita Horvátországban — meg kell vallanom — igen rósz benyomást tett Ennélfogva szabad legyen tehát nekem is, horvát-szlavonországi képviselői minőségemben ez alkalommal a horvát viszonyokról és állapotokról és azzal kapcsolatban, Horvát-Szlavonországban Magyarország irányában előforduló panaszokról és vádakról, ha csak szükséges tájékozásul is annyival inkább felszólalni, minthogy állapotaink Horvátországban csakugyan szomorúak, melyek további meghagyása s kifejlődése sem Magyar-, sem Horvátországnak előnyére nem szolgálhatnak, ugy hogy jogosult a kérdés: vájjon hajlandó-e az igen tisztelt kormány a maga részéről is oda hatni, hogy a dolgok menete Horvát-Szlavonországban jobb fordulatot vegyen? Bocsánatot kérek, hogy e tárgyban fölszólalok, de teszem azt nemcsak azon kellemetlen vita következtében, hanem mert azt tartom, hogy a Horvátországban most uralkodó hangulatnál fogva, ezt a nagyméltóságú főrendiház s a tisztelt kormány előtt elhallgatnom nem szabad, mert a helyzet Horvátországban valóban komoly és habár a horvát autonóm kormány hatáskörében megteszi is a magáét, ne ámítsuk magunkat, az elégedetlenség nagy és nő, mi mélyebb meggondolást igényel, minthogy az ilyen állapotok sokáig nem tarthatók. Én tehát csak hazafias képviselői kötelességet teljesítek, midőn arról e helyen egy nyilt szót szólok s benső meggyőződésemnek őszinte kifejezést adok. (Halljuk!) Már az új alkotmányos korszak kezdetén tudniillik 1861 óta, midőn Horvátországban legelőbb léptem fel mint képviselő, mindig unionista levén és belátva Horvátországnak a szent István koronájához való állami tartozandóságát, nemcsak közjogi szempontból, hanem annak saját nationalis és politikai érdekei megóvását is tekintve, a Magyar- és Horvátország közti kiegyezés érdekében mind 1868-ban, mind 1873-ban egész őszinteséggel dolgoztam. A mit tehát most elő fogok hozni, legyen az mind sine ira et studio mondva, csupán a köztünk létező állami közösség érdekében. És mint a törvény embere, csak a törvény keretében fogom magamat tartani. Mindenekelőtt legyen szabad azon a horvát állapotokról a képviselőházban lefolyt vitát, ha csak futólag és néhány szóval is érinteni. Elnök: Nagyon kérem a méltóságos főrendi tagot, hogy azok ellen a mik a képviselőházban mondattak, polemizálni ne méltóztassék. Zsivkovics János b.: Nem is akarok polemizálni a képviselőházban mondottak ellen, mert az nem tartozik ide, hsnem némely téves felfogást akarok fennálló törvényeink nyomán helyreigazítani, mely Horvátország irányában fennáll. Ezt talán csak szabad tennem? Bátor vagyok ama vita iránt csak azt megjegyezni, hogy, szerény nézetem szerint, annak sem alapja, sem jogosultsága nem volt. Mert először a felszólalt képviselő urak nem igen voltak tájékozva Horvát-Szíavonország állapotai iránt és másodszor a közöttünk fennálló törvények tanulmányozásával nem igen foglalkoztak. Elnök : Ujabban kérem a méltóságos főrendi tagot, hogy arra, a mi a másik házban történt, reflectálni ne méltóztassék. Zsivkovics János b.: Nem polemizálok az egyes szónokok ellen, de azt hiszem, előhozhatom ellenérveimet, minthogy ott nem szólalt föl senki a horvát képviselők közül. Elnök: Távolról sem kívánom méltóságod szólásszabadságát korlátozni, sőt ellenkezőleg elmondhatja a maga véleményét a nélkül, hogy polémiába bocsátkoznék azokkal, a mik a másik házban elmondattak. Különben szólásszabadsága teljes épségben marad. (Helyeslés.) Zsivkovics János b.: Tehát átmegyek a dolog érdemére. Két irányban tétetett fel a kérdés: a regnicolaris deputatióknak a kormány ré-