Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.

Ülésnapok - 1884-19

XIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 79 széröl szándékozott vagy nem szándékozott kiküldése és a magyar nemzet zászlója kitűzése miatt. A mi az elsőt illeti, bátor vagyok, hivatkozva az 1868: XXX. t.-cz. 70-ik szakaszára, megjegyezni, hogy esetleg ilyen kérdést feltenni mind a két félnek egyenlő jogában áll és a horvátszlavón országgyűlés fel is tette a kérdést vagy követelést a regnicolaris deputatio kiküldése végett, sőt már meg is választotta a regnicolaris deputatiót; mely irányban ? arra majd később beszédem folyamában fogok reflectálni, minthogy az kapcsolatban van azon panaszokkal és állapotunkkal, melyet legalább átalánosságban megbeszélni kivánok. Mit fog erre feleim a magyar országgyűlés ¥ erről majd lesz szó annak idejében, minthogy ez a magyar törvényhozó testületek tudta és beleegyezése nélkül ugy sem történhet, tehát e pillanatig várhatott volna még a tisztelt interpelláló ur a képviselőházban a szigorú itélet kimondásával, hogy a további hallgatás Magyarországra nézve a legutóbbi horvát eseményekkel szemben >öngyilkosság*. Nem tudom ugyan micsoda >horvát események < adhattak okot tisztelt képviselő urnak azon elkeseredett; kifejezésre, de annyit mondhatok, hogy szerény nézetem és tudtom szerint Horvátország legalább nem volt az, mely a kiegyezési törvényt eddig nem tartotta vagy azt Magyarország irányában megszegte volna. A mi pedig a zászlók kitűzését HorvátSzlavonországban a középületeken ünnepélyes alkalommal, tudniillik a király neve vagy születése napján illeti, bátor vagyok megjegyezni, hogy bárminemű zászlók kitűzése a középületeken, valamint azok kivilágitásaisHorvát-Szlavonországokban már igen régi idők óta nem volt szokásban s nem is gyakoroltatik és pedig a fennálló rendeletek alapján. Egyébiránt, hogy HorvátSzlavonországokban autonóm és közös ügyekben minő zászlók és minő czímerekkel ellátva használhatók, arról elég világosan rendelkezik az 1868: XXX. t.-cz. 61. és 62. szakaszaiban. És most még csak egy körülményre vagyok bátor figyelmeztetni, mely ebben az esetben a volt határőrvidéket illeti és azért megfontolást igé nyel. Csak nem hihetem azt, hogy az illető képviselő urak nem tudták, micsoda szellemben és irányban volt a határőrvidéki nép állásánál fogva századok óta felnevelve, > ausztriai császár« volt nekie >alfa és ómegája*, a mi nagyon természetes és a kétfejű fekete sas egyedüli czímere, valamint a sárga-fekete szinű egyedüli lobogója. E népet most egyszerre, az alkotmányos életbe bevezetni, vele a Szent István koronájához való tartozandóságot megismertetni és azon túl még a közös állam eszméjét meg is szerettetni, ahhoz nem elég 24 vagy 48 óra vagy csak egy pár év, ahhoz egy egész új generatio szükséges és ez idő alatt kell, hogy a határőrvidéki nép az új alkotmányos állapotnak politikai mint reális előnyeit élvezés által lassanként megismerni és megszeretni tanulja. Tehát összevéve az egész minapi eljárást a képviselőházban a horvát kérdésben, vájjon hazafias volt-e ezen föllépés az ellenzék részéről, azt nem akarom tagadni vagy kétségbe vonni, de vájjon tapintatos volt-e 1 tükrözött-e benne a politikai belátás is ? azt •— minden kímélettel legyen mondva — csak mégis tagadni merem. De igenis, mint mindig, ugy most is egy dicséretre méltó kivételt tett párthívei ellenében az igen érdemes balpárti vezér vagy a vezérek egyike Irányi Dániel tisztelt képviselő ur. Elnök: (Osönget.) Bocsánatot kérek, teljességgel nem engedhetem meg, hogy itt személyek neveztessenek meg, kik a másik házban beszéltek. Zsivkovics János b. I Áttérek tehát beszédem tárgyához. Azon időben, midőn arról volt szó, hogy a — mondjuk csak — kedvezőtlen körülmények által egy időre félbeszakadt évszázados barátságos közjogi viszony Magyar- és Horvát-Szlavonországok közt megint helyre] állittassék s újra szabályoztassék, akkor egy alkalommal a többi közt ezeket monda a haza bölcse Deák Ferencz: >Mi kőztünk — magyarok és horvátok között — a szeretetről vagy egymás iránti hajlandóságról és vonzalomról szó sem lehet, csak hogy országaink államilag századok óta összetartoztak s közös s kölcsönös érdekeink kötik és utalják egymásra. Épen azért államjogi szövetségünk vagy közösségünk csak a szövetségnek legszükségesebb állami postulatumaira kell hogy szorítkozzék. Horvátország eddig