Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.

Ülésnapok - 1884-19

XIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 0! Elnök: A jelentés fel fog olvastatni. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa). Elnök : A bemutatott jelentés már ki lévén nyomatva és a főrendiház tagjai közt szétosztva, ha abba beleegyezni méltóztatnak, annak tárgya­lása keddre tűzetik ki. Zichy Nándor gr.: Kérem, talán mél­tóztatnék e törvényjavaslat tárgyalását a költ­ségvetés tárgyalásának befejezése után azonnal napirendre tűzetni. Elnök: Ezt csak sürgősségi inditváoynyal lehet tenni. Következik a napirend : az 1885. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat átalános és elvi megvitatása. Méltóztassanak hozzá szólni. Zichy Ferencz gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Erős meggyőző­désem és nem habozom annak kifejezést adni, hogy államháztartásunk újabb időben lényeges javulásnak indult és hogy pénzügyi viszonyaink rendezésére oly intézkedések történtek, melyek­nek üdvös hatását kétségbe vonni nem lehet. Bátor leszek ezt bővebben megbeszélni és adatokkal támogatni. Alkotmányos aeránk kezdetén minden év­ben egy megújuló igen súlyos deficittel kellett küzdenünk; pénzügyi viszonyaink megzava­rására és nehezítésére lényegesen hozzájárult egy pénz-crisis, a mely ugyan nem nálunk keletkezett, de a melynek súlyos következéseit mi is kénytelenek voltunk eltűrni. Alkotmányos életünk kezdetén minden téren a legnagyobb elmaradással találkoztunk, még pedig szemben a minket környező többi nem­zetek és államok előmenetelével és lényeges haladásával. Nem maradt nekünfcf egyéb hátra, minthogy mi is e térre lépjünk. E végre szük­séges volt a nélkülözhetlen beruházásokat meg­tenni. Ez természetesen pénzbe, még pedig igen sok pénzbe került; mivel pedig Magyarország tőkék lelett nem rendelkezhetett, kénytelen volt az ebbeli költségek végett a külföldhöz fordulni. így keletkezett Magyarországnak ama nagyszerű vasúti hálózata, mely kamatbíztosi­tások fejében az első években körülbelül 10 mil­lió forintot, a 70-es évek második felében már 15 millió forintot vett évenkint igénybe és a mely e czímen több mint 150 millió költséget | okozott. Magyarországnak többi vasutai, melyek az állam által kezeltetnek, 320 millió frt költ­séget okoztak, elannyira, hogy ezen vasúti hálózat nekünk 470 millió frtba került. Ugyanez időben támadtak más nehézségek és hazánkat más súlyos csapások is érték, a melyek hasonlókép nagy áldozatokat is kíván­tak, így a vizek különösen nagy károkat okoz­tak, a miért is csak a Duna és a Tisza sza­bályozására több mint 23 millió volt szük­séges; magának Szeged városának pedig hal­latlan vésznapjai az állam részéről egy 9 milliót felülhaladó állami segélyt vontak maguk után. Mindezen kölcsönöknél még jobban sújtotta fmanciáinkat a magas kamatláb és a pénz­szerzési költség, úgyszintén főleg azon rövid lejáratú határidő, melyen belől kénytelenitteténk kötelességünknek eleget tenni. Ezek magukban véve 180 millióra menő tőkeveszteséget okoztak. így halmozódtak az állami kölcsönök annyira, hogy állami adós­ságunk már a múlt évben 928 milliót felülmúlt. Nagy volt országunknak ezen megterhel­tetése és nagy lett volna bármi más ország­nak, Magyarországnál sokkal gazdagabb országra nézve is. De azt kérdem: jobb lett volna-e eddigi elmaradásunkat fentartani? Jobb lett volna-e csak az időtől várni állapotaink javu­lását? Jobb lett volna-e eddigi hátramara­dásunkat még az által is fokozni, hogy a körü­löttünk levő nemzetek gyors léptekkel előre­haladván, még ez előrehaladás által is minket sülyedt állapotunkba még jobban lesülyeszteL­tek volna? Ugy hiszem, a válasz nem lehet kétes e kérdésekre. , Hogy ezt bővebben bizonyítsam, szük­séges , hogy a múlt időkre visszapillantást tegyek. Tudom, hogy talán újonnan némi czáfoiattal fogok találkozni, a mennyiben a múlt idők a jelen viszonyaira többé nem alkal­mazhatók, de én e tekintetben tartom magam ahhoz, mit egy deák közmondás tart: nescire quid ante se factum fuerit, est semper esse puerum. Merem állítani, hogy a jelen viszonyokat, a multak alapos tudomása nélkül, tökéletesen megítélni nem lehet. Mert a mull időkre men­J vén vissza, azt hiszem, hogy ha valaki 40 ér

Next

/
Oldalképek
Tartalom