Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.

Ülésnapok - 1884-19

62 XIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. vei ezelőtt azt merte volna állítani, hogy j Magyarország 300 milliót túlhaladó állami előirányzat felett fog rendelkezni, azt, ha nem egyébbel, de a legnagyobb chauvinismussal vádolták volna. Magyarországnak ez előtti viszonyait és pénzerejét dátumokkal kívánom megvilágosítani. Magyarország egyenes adóképen tartozott fizetni előírás szerint 18 millió 500,000 frtot, ebből a valóságos befizetés nem emelkedett többre, mint 6 és fél millióra. Magyarország összes jövedelme a múlt időben 47.500,000 forintra rúgott, ide számítva azon differentialis vámvonal jövedelmét is, mely Magyarországot a Lajtán túli tartományoktól elválasztotta. Ezen jövedelmek beszedése annyiba került, hogy a központi kiadások fedezésére ezen Összegből nem maradt több 18.955,000 írtnál. Azóta Magyarország termőterülete tetemesen növekedett. Uj törések által a szántóföldek 6 millió katastrális holddal szaporodtak s e szaporulat tetemesen növelte az ország termelőképességét. Ezelőtt 40 évvel Magyarország kivitele nem emelkedett soha többre, mint 24 millióra. E kivitelben a gyapjú foglalta el az első helyet. Jelenleg Magyarország kivitele 250—300 millió körül hullámzik, sőt voltak évek, melyekben a kivitel e magassága tetemesen nagyobb volt, igy 1877-ben és 1878 ban, valamint 1882-ben és 1883-ban. Ez idő alatt azonban más országok is tetemesen előrehaladtak és e haladásuk által igen veszélyes versenyzőivé váltak Magyarországnak, így Oroszország, mely e század első harmincz évében még alig jelent meg az európai gabonapiaezokon, mint gabonatermelő ország s melynek kivitele e harmincz év alatt nem emelkedett soha többre 4 és fél millió hectoliternél, már a 40-es években azon szállítmányok által, melyeket Danzig és Odessa felé indított, 10—12 millió hectoliterre emelkedett, jelenleg pedig az utolsó öt év alatt küldeményei a külföldi piaczokon 45 — 85 millió hectoliter közt hullámzanak. Észak-Amerika a század egész első íelében alig jelent meg Európa élelmezési piaczain, és kivitele nem emelkedett soha az egész fél századon át öt millió hectoliternél magasabbra, míg jelenleg e kivitel a 100 millió hectoíitert is túl| haladta és voltak évek, midőn e kivitel értéke többre ment 300 millió dollárnál. E versenytársakhoz járultak még India, Ausztrália, sőt Afrikának némely északi pontja is. E versenyzés megérlelte nálunk azon felfogást, hogy kizárólag mezőgazdaság, vagy mezőgazdaságunk azon alakja, melyben az jelenleg létezik, meg nem állhat. Ez azonban nem azt jelenti, hogy pusztulni fogunk, hogy veszni indultunk, a mely phrasisokat igen gyakran hallom rebesgetni, hanem azt, hogy a eulturnemzetek sorába léptünk, hogy azok közt illető helyünket elfoglaltuk és szorgalommal mindazon küzdelmek során vagyunk kénytelenek átmenni, a melyekben más culturalis népek diadalmasan tudtak megállani. (Helyeslés.) Az elmondottak után azt hiszem, senki sem fog kételkedni, hogy azon perczben, a melyben mi a saját sáfárkodásunkat átvettük, meg nem állhattunk ott, a hol a dolgok állapotát találtuk, hanem haladnunk kellett minden időveszteség nélkül és a legnagyobb áldozatok mellett. Hogy sáfárkodásunk kezdetén szilárd hitellel nem bírtunk, ez nem a mi hibánk volt. A vesztett csaták, egy szerencsétlen háború és egy elvesztett gazdag provincia , a mióta csak a világ áll, nem szoktak biztos talapzatot nyújtani az állam hitelének. Ehhez járult még az is, hogy az osztrák birodalomnak alapját kellett megváltoztatnia, a mennyiben a dualismusra kellett fektetnie. Ez a változtatás a külföld előtt nóvum volt, még pedig olyan, a melynek különösen a pénztőzsérek előtt, a kikhez fordulni voltunk kénytelenek, a tűzi próbát kellett kiállania. Hogy pénzviszonyainkon segítve legyen, mindenek előtt szükséges volt az állam kiadásait az állami fedezettel egyensúlyba hozni. Erre két út állott nyitva: egyrészről a kiadásokat megszorítani, másrészről pedig az állam jövedelmét szaporítani. A mi az elsőt illeti, t. i. a kiadásoknak megszorítása, a legnagyobb óvatosságot igényelte, nehogy azon megszorítás által mindazon eredmények, a melyek annyi áldozat útján elérettek, koczkáztattassanak és végképen megs/akittassanak. Nem volt tehát egyéb hátra, mint az állam jövedelmének emeléséhez nyúlni. E tekintetben az első intézkedések