Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.
Ülésnapok - 1884-13
XIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 44 báró Sennyey Pál valóságos belső titkos tanácsosunkat s országbiránkat ezennel kegyelmesen kinevezzük. Hozzátok egyébiránt császári és királyi kegyelmünkkel állandóan hajlandók maradunk. Kelt Gödöllőn, 1884. évideczember hó 7-4n. Ferencz József s. k. Tisza Kálmán s. k.< Elnök: Hódoló tisztelettel tudomásul vétetik és a képviselőházzal közöltetni fog. A hódoló tisztelettel fogadott kegyelmes királyi leiratból értesülni méltóztattak a méltóságos főrendek, hogy felséges urunk a főrendiház elnöki tisztétől leendő felmentetésem iránt tett alázatos kérésemet meghallgatni és teljesíteni kegyeskedett; a mivel eddigi feladatom végét érvén, nem lenne egyéb bálra, minthogy a méltóságos főrendeknek ez állásban velem éreztetett kegyeikért és tapasztalt bölcs támogatásukért legmelegebb hálámat nyilvánítva, magamat, mint ezentúl is e ház szerény tagját, további kegyes hajlamába tisztelei teljesen ajánljam, de meg fogják nekem engedni a méltóságos főrendek, hogy azon érzelmeknek, melyek keblemet e komoly perczben eltöltik, néhány szóval kifejezést adjak. Van ezekben része a hódolatteljes hálának felséges urunk, szeretett legjobb királyunk azon boldogító, legmagasb bizalmáért és határtalan kegyességéért, mely szerint azon nagyfontosságú helyre, hol az ország századokon át a legújabb időkig közéletünk legkiválóbb alakjait szemlélni és tisztelni szokta, szerény vágyaimon messze túl — általam őszintén tisztelt, nagyérdemű kormányának megtisztelő ajánlatára az én igénytelen személyemet meghívni kegyeskedett. Van része az a feletti jogos büszkeségnek, hogy Magyarország törvényhozó testülete egyik legfőbb tényezőjének tanácskozásait nagyfontosságú törvények létrehozásánál egy ideig vezetni, az elnöki feladat gondjait a legjelesb elnöktársakkal megosztani és a méltóságos főrendek bölcsességét s dicső őseiktől öröklött fenkelt hazafias szellemét s érzelmeiket tisztelni és bámulni szerencsés lehettem; van része a szigorú önbírálat azon megnyugtató sugallatának, hogy ez állásban feladatom törvényszerű kötelmeinek, csupán e ház méltóságának megóvását s egyes tagjai jogainak tiszteletben tartását viselvén szemeim előtt, egész FŐRENDI NAPLÓ. 1884- 87. I. KÖTET. odaadással és legtisztább hazafias szándékkal megfelelni igyekeztem; és van része azon erős meggyőződésnek, hogy bármiben állapodjék meg a törvényhozás a maga bölcsességében ezen ház jövő rendezésére nézve, az átalakított magyar főrendiház államiságunk, alkotmányosságunk és nemzetiségünk éberebb, hívebb őre, szilárdabb védője és erösebb támasza lehetni nem fog, mint milyent az ország a magyar főrendiházban, eddigi ősrégi alakja mellett bírt; (lilénk helyeslés) s azért bizton remélhető, hogy a méltóságos főrendek ezen ház küszöbön álló új rendezésének nehéz munkájánál döntő súlyú szavazatukat bölcs mérséklettel és önzéstelen, nemes áldozatkészséggel, csupán oly szervezetnek létrehozására fogják latba vetni, mely mellett ezen ház a történelmi törvényes jogok kímélésével, de egyszersmind az elutasithatlan, új, méltányos igények ildomos számbavételévek a magyar törvényhozó testnek megifjodott, életerős tagját és tényezőjét képezendi, hogy az előttünk álló nagy kérdések megoldásánál magasztos feladatának a népképviselet alapján átalakított testvérházzal karöltve, ugyanazon függetlenséggel és nyomatékkal, mint eddig, megfelelhessen; de legnagyobb része van a keblemet e perczben melegítő érzelmekben ama hálás lekötelezettségnek, melyet a méltóságos főrendek szives bizalmáért, kegyes elnézéséért és bölcs támogatásukért éltem fogytáig lelkemben táplálok és melyek hátralevő napjaim legbüszkébb visszaemlékezéseinek kegyeletes tárgyát fogják mindig képezni. (Éljenzés.) Noha tehát ezen érzelmek a jelen kedves viszony megszakítása iránti elhatározásomnak megérlelését megfoghatólag nehezítették, mégis nem lehetett haboznom felmentésem iránt tett kérelmem előterjesztésével akkor, mikor gyenge erőimnek messze előrehaladt koromnál mindig érezhetőbb és általam már a jelen országgyűlés megnyitásakor az elnöki szék elfoglalása alkalmával bevallott hanyatlása és gyarlóságai a >quid valeant humeri, quid ferre recusent«-nek elfogulatlan megfigyelésére emlékeztetvén, óva intenek: hogy a magyar főrendiház elnöki székének tekintélyét és erkölcsi súlyát csupán a méltóságos főrendek kegyes elnézésébea bizva — koczkáztatnom nem szabad. 6