Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.

Ülésnapok - 1884-13

XIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 44 báró Sennyey Pál valóságos belső titkos taná­csosunkat s országbiránkat ezennel kegyelme­sen kinevezzük. Hozzátok egyébiránt császári és királyi ke­gyelmünkkel állandóan hajlandók maradunk. Kelt Gödöllőn, 1884. évideczember hó 7-4n. Ferencz József s. k. Tisza Kálmán s. k.< Elnök: Hódoló tisztelettel tudomásul vé­tetik és a képviselőházzal közöltetni fog. A hódoló tisztelettel fogadott kegyelmes királyi leiratból értesülni méltóztattak a méltó­ságos főrendek, hogy felséges urunk a főrendiház elnöki tisztétől leendő felmentetésem iránt tett alázatos kérésemet meghallgatni és teljesíteni kegyeskedett; a mivel eddigi feladatom végét érvén, nem lenne egyéb bálra, minthogy a méltóságos főrendeknek ez állásban velem érez­tetett kegyeikért és tapasztalt bölcs támogatá­sukért legmelegebb hálámat nyilvánítva, maga­mat, mint ezentúl is e ház szerény tagját, további kegyes hajlamába tisztelei teljesen ajánljam, de meg fogják nekem engedni a méltóságos főrendek, hogy azon érzelmeknek, melyek keblemet e komoly perczben eltöltik, néhány szóval kifejezést adjak. Van ezekben része a hódolatteljes hálá­nak felséges urunk, szeretett legjobb királyunk azon boldogító, legmagasb bizalmáért és határ­talan kegyességéért, mely szerint azon nagy­fontosságú helyre, hol az ország századokon át a legújabb időkig közéletünk legkiválóbb alakjait szemlélni és tisztelni szokta, szerény vágyaimon messze túl — általam őszintén tisz­telt, nagyérdemű kormányának megtisztelő aján­latára az én igénytelen személyemet meghívni kegyeskedett. Van része az a feletti jogos büsz­keségnek, hogy Magyarország törvényhozó tes­tülete egyik legfőbb tényezőjének tanácskozásait nagyfontosságú törvények létrehozásánál egy ideig vezetni, az elnöki feladat gondjait a leg­jelesb elnöktársakkal megosztani és a méltósá­gos főrendek bölcsességét s dicső őseiktől örök­lött fenkelt hazafias szellemét s érzelmeiket tisztelni és bámulni szerencsés lehettem; van része a szigorú önbírálat azon megnyugtató sugallatának, hogy ez állásban feladatom tör­vényszerű kötelmeinek, csupán e ház méltósá­gának megóvását s egyes tagjai jogainak tisz­teletben tartását viselvén szemeim előtt, egész FŐRENDI NAPLÓ. 1884- 87. I. KÖTET. odaadással és legtisztább hazafias szándékkal megfelelni igyekeztem; és van része azon erős meggyőződésnek, hogy bármiben állapodjék meg a törvényhozás a maga bölcsességében ezen ház jövő rendezésére nézve, az átalakított magyar főrendiház államiságunk, alkotmányosságunk és nemzetiségünk éberebb, hívebb őre, szilárdabb védője és erösebb támasza lehetni nem fog, mint milyent az ország a magyar főrendiházban, eddigi ősrégi alakja mellett bírt; (lilénk helyes­lés) s azért bizton remélhető, hogy a méltósá­gos főrendek ezen ház küszöbön álló új ren­dezésének nehéz munkájánál döntő súlyú sza­vazatukat bölcs mérséklettel és önzéstelen, nemes áldozatkészséggel, csupán oly szerve­zetnek létrehozására fogják latba vetni, mely mellett ezen ház a történelmi törvényes jogok kímélésével, de egyszersmind az elutasithatlan, új, méltányos igények ildomos számbavételévek a magyar törvényhozó testnek megifjodott, élet­erős tagját és tényezőjét képezendi, hogy az előttünk álló nagy kérdések megoldásánál ma­gasztos feladatának a népképviselet alapján átalakított testvérházzal karöltve, ugyanazon függetlenséggel és nyomatékkal, mint eddig, megfelelhessen; de legnagyobb része van a keblemet e perczben melegítő érzelmekben ama hálás lekötelezettségnek, melyet a méltóságos főrendek szives bizalmáért, kegyes elnézéséért és bölcs támogatásukért éltem fogytáig lelkem­ben táplálok és melyek hátralevő napjaim leg­büszkébb visszaemlékezéseinek kegyeletes tár­gyát fogják mindig képezni. (Éljenzés.) Noha tehát ezen érzelmek a jelen kedves viszony megszakítása iránti elhatározásomnak megérlelését megfoghatólag nehezítették, mégis nem lehetett haboznom felmentésem iránt tett kérelmem előterjesztésével akkor, mikor gyenge erőimnek messze előrehaladt koromnál mindig érezhetőbb és általam már a jelen országgyűlés megnyitásakor az elnöki szék elfoglalása alkal­mával bevallott hanyatlása és gyarlóságai a >quid valeant humeri, quid ferre recusent«-nek elfogulatlan megfigyelésére emlékeztetvén, óva intenek: hogy a magyar főrendiház elnöki szé­kének tekintélyét és erkölcsi súlyát csupán a méltóságos főrendek kegyes elnézésébea bizva — koczkáztatnom nem szabad. 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom