Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.

Ülésnapok - 1884-13

iS XIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. De viszont könnyítette elhatározásomat annak tudata, hogy ezen ház tanácskozásainak vezetését azon jeles férfi kipróbált, edzett kezeibe adhatom át, ki azokat a haza legválságosabb viszonyai közt már is ritka bölcsességgel vezette, ki ezen háznak mindig egyik fődísze volt, kit e ház tagjai sorában éveken át sajnosán nélkülöztünk s kinek én, midőn a méltóságos főrendek engem 17 év előtt azon feladattal tiszteltek meg, hogy távozó elnökük iránti őszinte hála- és tiszteletérzetöket tolmácsoljam, már akkor megfutott fényes pályájának még fényesb szakát a jövőnek fentartva hittem jósolhatni. Ezzel kérem fogadják a méltóságos főrendek mélyen érzett hálám ismételt nyilvánítását, fogadják közvetlen munkatársaim: a nagyméltóságú másodelnök ur, kihez engem egy hosszú életen át a legbensőbb barátság és hálás tisztelet gyengéd kötelékei csatolnak, tisztelt barátom, a nagyméltóságú háznagy ur és a méltóságos jegyző urak fáradhatatlan munkásságukért és istápolásukért meleg köszönetemet; és felhasználom az alkalmat, hogy a főrendiház derék hivatalnokainak ernyedetlen szorgalmukért és kötelességhü működésűkért legteljesb hálás elismerésemet nyilvánítsam, magamat újra a nagyméltóságú főrendiház kegyes jóindulatába bizalomteljesen ajánlván. (Hosszantartó élénk éljenzés.) Haynald Lajos bibornok-érsek: Nagyméltóságú elnök ur! Hivei érdemeit és a haza legjobb fiai személyes jelességeit igazságosan méltánylani tudó apostoli király két kegyelemsugara fénylett le ismét legújabban nagyméílóságod szép életének útjára, melyeknek egyike a királyi udvar főméltóságai lépcsőzetén magasabb fokra emelé, — mig másika a majdnem kizárólag uralkodó fejedelmekből, fejedelmi házak tagjaiból és a legfőbb aristocratia summitásaiból álló díszes rendjébe arany gyapjával ülteté nagyméltőságodat, — s igy tevén, nemcsak hő tisztelőinek figyelmét, hanem excellentiádnak szemeit is mintegy akaratlanul ráforditá fejedelmileg megdíszitett közpályájára. {Éljenzés.) S hogy hol mi egy áldásos hosszú életet, a haza különböző közhivatalaiban s maga a fejedelem legközelebbi tanácsában majdnem hatvan évre terjedt szakadatlan munkásságát, a tanácsban bölcsességét, a kivitelben becsületes szorgalmát, a trón és nemzet szent érdekében hűséges szolgálatát láttuk és bámultuk: ott nagyméltóságod egy átnézéssel szemlélte a hazafiúi nemes tettek s az ezeket jutalmazó fejedelmi kegyek és nemzeti tisztelet embert megillethető mértékének teljes voltát; {Elénk helyeslés) s mintegy belefáradva magába jeles tetteinek s elért nagy eredményeinek szemlélésébe : az ezek világában megdicsőülendő nyugalmasabb élet után vágyott, s valamint rövid idő előtt egy más fényes közhivatalától, ugy most ezen főrendiház elnökségétől magát fölmentetni kérte. S a jóságos fejedelem teljesité óhaját, nemcsak, hanem excellentiádat egy nagynevű s méltó utódnak kinevezésével is megörvendezteté, minket pedig, a kedves elnöki személyéhez szokottakat, ma ide állita utolszor elfoglalt elnöki széke elé lelkünk leghőbb érzeteivel, hogy nemcsak mint a haza fiai, mint az excellentiádnak magas méltóságához szép frigyben kötődött kedves műveltségével lekötelezett egyének, hanem mint a főrendiház tagjai is tegyük le hálánk és hódolatunk adóját díszes személye elé. És méltán, mert ha e mostani főrendiház fönnállásának már körülbelül 18 éve alatt nagy feladatának megfelelni szerencsés lehetett, ezt nagy részben excellentiádnak is köszönheti. Pedig talán a köteles szerénység megsértése nélkül mondhatjuk, becsülettel megoldá e ház föladatát. Mert ha a törvényeknek e házat meg nem illetett kezdeményezése alkalmakor fölhangzani szokott hatalmasb felszólalások ékes szóhullámai nem is verdesték tanácskozási termünk falait, ha voltak fontos törvényjavaslatok, melyek szó nélkül elfogadtattak, mert minden tekintetben megfelelvén a főrendi törvényhozók meggyőződésének, fölszólalásra alkalmat, okot nem szolgáltattak: de a hol szólni, tenni kellett, megállotta e főrendiház helyét mind a bizottságok gyakran több napokra terjedő s mélyen beható tárgyalásaiban előkészitvén, mind a nyilvános ülésekben hasonlóan meghányván a hozandó törvény határozatait, elfogadva azokat