Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.

Ülésnapok - 1884-28

XXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 229 különbség tétetik, például erdélyire nézve, azon czélt elérni, hogy — a mi bizonyosan a törvényjavaslatnak is czélja — legalább minden egyházkerület vagy egyházi vagy pedig polgári hivatalnok által legyen képviselve. Á többi egyházakról van gondoskodva, az evangélikus ágostai hitvallású egyházra nézve pedig bekövetkezhetnék azon eset, hogy egykor nem is lenne képviselve, tudniillik az ágostai evangélikus egyháznak nincsenek főgondnokai, mint vannak a többi ágostai egyházaknak, tehát csakis püspökei lehetnek azok, kik hivatva lennének ezen egyházat képviselni. A jelen esetről nem beszélek, mert jelenben az erdélyi kerületi evangélikus püspök úgyis tagja lenne az új főrendiháznak, tehát csakis a jövőről van szó, hogy biztosítva legyen azon lehetőség, hogy ezen kerület mindenkor képviselve legyen a főrendiházban. Ajánlom módositványomat elfogadásra. Prónay Dezső b.: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! Azon indítvány, melyet Vay Miklós báró koronaőr ő nagyméltósága benyújtott, szerintem nem egyéb, mint ezen törvényjavaslatra alkalmazva, teljesítése azon ígéretnek, melyet törvényesen bevett vallásfelekezetek egyenjogúsága és viszonosságára nézve az 1848 : XX. törvényczikk kimond. Ha hazánk körülményei azt kívánják és én azt hiszem, hogy ma azt kívánják, hogy ha a római katholikus, a görög katholikus és görög keleti igen tisztelt egyházaknak egyházi főhatóságait képviselő egyének a törvényhozás tagjai legyenek; ha ezzel szemben az 1848: XX. törvényczikk viszont kimondja, hogy a törvényesen bevett vallásfelekezetekre az egyenjogúság és viszonosság életbe lép, ezen elvnek szükségszerű következménye, hogy a többi törvényesen bevett vallásfelekezetek a törvényhozásban azen egyházi férfiaik által, a kik a saját egyházi szervezetök értelmében a legfőbb egyházi méltóságot képviselik, képviselői legyenek. Nem arról van szó, hogy mi itt a speciális egyházi érdekeket óvjuk, védjük, ' képviseljük. Én Vay Miklős báró ő nagyméltósága indítványát azért pártolom, mert a mai helyzet és a viszonyoknak mai fejleménye mellett csak az által látom teljesülve az 1848: XX. törvényczikkben lefektetett elvet. Ehhez természetesen feltétlenül kell ragaszkodni. Meglehet, hogy talán azon számarányt véve tekintetbe, melyet hazánkban a protestánsok képeznek a többi felekezetekkel szemben, ezen protestáns egyházak kormányzati hatóságait képező egyéneknek a törvényhozásban, illetőleg a törvényhozásban való részvétele nem áll teljesen arányban. De ezen egész intézmény nem a lélekszám aránya elvén alapul. Annak idején, mikor például a görög-keleti egyház fejeinek megadatott a törvényhozói jog, akkor sem kutattatott, hogy mily arányban áll e felekezet a többi felekezetekkel. Szerintem ezen intézkedés nem a képviseleti elvből kell hogy kiinduljon, hanem abból, hogy az állam érdeke teszi és még bizonyosan igen sokáig azon körben, mely a gyakorlati politikus előtt számításba van véve, indokolttá, szükségessé, hogy azok, a kik egy fontos társadalmi hivatással bíró testületnek élén állanak, a melynek érdeke az állam érdekéhez ugy viszonylik, mint két egymást kölcsönösen átmetsző kör, hogy egyik a másiknak egyúttal részét is képezi, tekintetbe vétessenek, főleg miután nálunk az egyház és állam teljes elválasztása nem vitetett keresztül, hanem inkább oda törekedtünk, hogy mindkét intézményt a hazai cultura számára, egyenlően vegyük igénybe. Ennélfogva az ok, melynél fogva az egyház azon egyéneinek a szavazatot meg akarjuk adni, ugyanaz, a mely például a legfőbb ítélőszék, curia és a királyi tábla elnökeire nézve. Ez szerintem nem abban áll, hogy ők a birói kart mint olyanok képviselik; nem, hanem mert élén állanak egy testületnek, a mely kiváló fontosságú az egész áílaméletre; ép így az egyes felekezetek élén állók az egész állami életre kiváló fontosságú és társadalmi culturai állásuknál fogva nyerik itt szavazatukat. Ha ezt kiindulási pontul elfogadjuk, akkor kérnem kell a méltóságos főrendeket, hogy a mi speciális protestáns egyházi szervezetünket azon figyelemre méltassa, hogy mindazok, a kik hasonlóképen kor- és hivatalkülönbség nélkül teljesitik a feladatot, egyenlően nyerjék meg a jogot. Saját szervezetünknél fogva bizonyos