Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.

Ülésnapok - 1884-28

SZAGOS ÜLÉS. 230 XXVIII. ORS visszásságra vezetne, hogy ha mindenkor csak a hivatalban legidősebb püspökök, kerületi felügyelők és gondnokok bírnának e szava, zattal, mert eltekintve az ágostai evangélikus egyház egyetemes főfelügyelőjétől, a kit az összes egyház választ, — ezen egyházi tisztviselőket egyházi alapon a világi gondnokokat is értve a mi terminológiánk szerint — az egyes kerületek választják, tehát ezeknek ama polczra való emelésében mindenkor csak egy része az egyháznak működik közre. Ezért én teljesen méltányolom azon indítványt, mely itt szintén megtétetett, hogy az erdélyi ágostai hitvallású evangélikus superintendentia szintén mindenkor legyen képviselve, illetőleg,* hogy annak püspöke is mindenkor tagja legyen a főrendiháznak. Mert ezen egyházkerület a történelmi fejlemények következtében Magyarországon létező ágostai egyházzal szerves összefüggésben nem áll. Már most ha megengedném, hogy azon egyházkerületnek, tudniillik az erdélyinek egyházi főhatóságát elfoglaló egyén nem foglalna itt helyet, viszont megeshetnék, hogy ő esetleg egy szorosabb értelemben vett magyarországi egyházkerületnek élén álló egyént szorít ki, szóval ez minden esetre oly helyzetet teremt, a mely megnyugvást nem fog okozni. Pedig a törvényhozásnak intentiója ezen szakaszban nem lehetett más, mint betetőzni azon épületet, melyet az 1848. évi XX. t.-cz. megalkotott; letenni a zárkövet abba, hogy vétessék egyszer eleje annak, hogy hazánkban létezhessék törvényesen bevett vallásfelekezet, a melynek sérelme van. De ha az intézkedés megmarad, ugy a mint a törvényjavaslatban foglaltatik, akkor nem mondom ugyan, hogy sérelem volna oly értelemben, mintha ez által positiv törvény nem érvényesülne — értelemben természetesen nem lesz sérelem — de mindenkor egy már szentesitett törvényen, tudniillik az 1848: XX. t-ezikken alapuló és ezért teljesen jogos követelés, s a nemzet által tett ígéret mint 4

egy be nem váltásának impressióját fogja ezen intézkedés tenni. Nyilvánulni fog ez abban a hatásban, melyet ez intézkedés valósággal okozni fog és bizonyos, hogy nem fogja szülni azon megnyugvást, melyet a törvényhozás általa elérni szándékozott. Ismételve ajánlom elfogadásra Vay Miklós báró ő nagyméltósága indítványát. (Élénk helyeslés a jobbközépen.) Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! Én korántsem akarok az előttem fejtegetett elméletek és lefolyt vitatkozások mélyébe bocsátkozni, csupán mint a bizottságnak egy szerény tagja azon szempontot akarom jelezni, mely e bizottságot vezette volt. Mert ha azon részletekkel, hogy különböző egyházak szervezete milyen és mit követel, foglalkozni akarnék, akkor igen messzire lehetne a mi részünkről is menni és hasonló kívánalmakat felállítani. Én különösen csak a 7. §-ra utalok, a mely világosan azt mutatja, hogy itt nem az a szándék, hogy bármikor és bármiként szervezendő egyháznak bizonyos képviselője itt helyet foglaljon, hanem e részben az elhatározás tisztán és egyszerűen a törvényhozásnak ezen ház alakulása szempontjából tartatott fenn. Mondom, csak ezen szakaszra bátorkodom utalni éppen azért, hogy az e részbeli eljárásnak teljes objectivitását és a felekezeti szempontok hiányát constatáljam. Kérem méltóztassanak a szakaszt ugy a mint van fentartani. Tisza Kálmán ministerelnök: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! Midőn ezen szakaszhoz szólok, az előttem szólott szebeni főispán ő méltóságának módositványára nézve kívánom nézetemet elmondani. (Halljuk!) Tagadhatatlanul igaz, megeshetik, mint ő mondja, hogy az erdélyi ágostai egyházkerület senki által — ha már ugy akarjuk mondani, mint ő is monda — nem lesz képviselve, mert a püspök nem éppen mindig a legidősebb az ágostai püspökök közt, de ez ép ugy megeshetik, ha a törvényjavaslat szövege elfogadtatik bármely más magyarországi egyházkerülettel is, mert beállhat azon eset, hogy sem felügyelője, sem püspöke nem tartozik a hivatalban idősebbek közé s igy azon egyházkerületből senki sem lesz a főrendiháznak tagja. Ha tehát ez megeshetik, akkor bocsánatot kérek, de minden tiszteletem mellett az ágostai erdélyi szász egyházkerület irányában, hogy ott kivételt tegyünk és azt mondjuk, hogy annak a püspöke, ha nem legidősebb is, minden esetre tagja legyen a főrendiháznak, mig más egyház