Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.

Ülésnapok - 1884-28

228 XXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. ható arányszámokban, hanem abban, hogy valamint a többi vallásfelekezetek püspökségei, ugy a mi superintendenseink is egytől egyig legyenek képviselve; mert különben sem lehet a törvény által elérhetni akart czél elérve, miután akként, kivált annak azon intézkedése mellett, hogy mindig a legidősebb püspökök s főgondnokok legyenek tagjai a főrendiháznak, vagy azon esetnek kellene bekövetkezni, hogy a református vagy evangélikus egyház öt-öt egyházkerülete közül kettő-kettő egészen kép­viselet nélkül maradna, vagy esetleg annak 2 — 2 kerülete csak püspöke, 2 csak főgondnoka által lenne képviselve, a mi magában a tör­vényjavaslatban is alapelvül vett protestáns alkotmányi elvvel ellenkezik. Ezen okoknál fogva vagyok ezen ponthoz azon módosítást benyújtani bátor, hogy vala­mint a többi vallásfelekezetek minden püspökségei, ugy a reformátusok és az evangélikusokéi is teljes számmal legyenek a főrendiházban képviselve. Midőn ezt teszem, azon kivül hogy a vallás­jogegyenlőségről szóló törvényeinkre szorít­kozom, bizom a méltóságos főrendek méltá­nyosságában is és mindamellett is talán nehogy telhetlenséggel vádoltassam, vagy bár­kinek is felszólalásom folytán azon bizonyos *a kis ujj mutatása folytán az egész kéz utáni kapásáról* szóló példabeszéd jusson eszébe, fel nem szólaltam volna ily irányban, ha kettő­ről nem lennék meggyőződve: először arról, hogy a törvény czélja csakis igy lesz teljesen elérve s csak ily módon fogják teljes elisme­réssel fogadni, abban teljes megnyugvásukat feltalálni az érdekelt felekezetek. (Élénk he­lyeslés.) Rudnyánszky József b. jegyző' (olvassa id. Vay Miklős báró és Ptőnay Dezs'3 Mró mő­dositványát). »Az evangélikus református egyháznak hi­vatalban levő püspökei és főgondnokai, ez utób­biak közt az erdélyi egyházkerületnek hivatalban legidősebb főgondnoka, továbbá az ágostai evan­gélikus egyháznak egyetemes főfelügyelője, kerü­leti felügyelői és püspökei és az unitárius egyháznak hivatalban idősebb egyik elnöke azaz vagy püspöke vagy főgondnoka. < Brennerberg Mór főispán: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! A most hallottak után könnyű volna a szótól elállanom, mert legközelebb áll nézetemhez az épen most elő­terjesztett módositvány s ha az el is fogad­tatnék, ismétlem, szívesen visszavonulnék a térről és csak azon esetre, ha az nem fogad­tatik el, tartom fenn indítványomat. Nem fogok én a magas ház türelmével visszaélni, csakis egy pár perezre kérem ki szives figyelmöket. (Halljuk!) Méltó büszkeséggel lapozhatunk a világ­történet könyveiben és méltó büszkeségünkre azt találjuk ott, hogy szeretett hazánk Magyar­ország és benne bizonyosan nem legkisebb részben az erdélyi terület a szabadelvűség te­rén, ugy a háború, mint a béke idején, min­dig az első sorban küzdött. Hogy ma is ugyan­azon téren mozgunk, jele annak az, hogy most ez indítványt elfogadjuk és a tolerantiának újabb jele ezen törvényezikk jelen szakaszában nyilatkozik. Mély köszönettel fogadom részemről is azon méltányos intézkedést, mely abban áll, hogy azon felekezetek, melyek eddig egyenjogú­ságban nem részesültek, ugyanazon jogban részesüljenek és csak azt teszem hozzá, hogy miután, őszintén bevallva, nincs sok reményem, hogy az előttem előterjesztett javaslat elfogad­tatik, csak azon esetre, ha tudniillik el nem fogadtatik, vagyok bátor egy, bár szó szerint igen csekély, de az én szerény nézetem szerint mégis nagyon fontos módositványt benyújtani. A módosítás igy hangzik: >az evangélikus re­formátus és ágostai hitvallású evangélikus egy­házak hivatalban legidősb 3—3 püspöke« sza­vak után szurassék közbe »kiknek egyike min­den esetre az erdélyi ágostai hitvallású egyház­nak püspöke legyen<. Legyen szabad végül csak pár szóval rö­viden indokolni szerény javaslatomat. Nem vol­tam soha és nem is vagyok barátja a külön­legességeknek, nem vagyok barátja a szaba­dalmak- és privilégiumoknak és a hol mellőz­hető, ott nem foglalok el különös álláspontot és csakis annyiban, a mennyiben talán különös viszonyok még fennállanak, a legmérsékeltebb határig kívánnám részemről és pedig a meny­nyiben az ágostai hitvallású egyházak közt

Next

/
Oldalképek
Tartalom