Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.

Ülésnapok - 1884-28

222 XXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. hatnak, mint hajdan. E hit meggyökerezése csak siettetni fogja az időt, hogy a régi kapcsolat ismét megújuljon. Méltóságos főrendek! A történelem folya­mában sok minden változik, érdekek, életszük­ségletek, vonzalom és hajlam s a gondviselés útja megnyilatkozik s rámutat az Ösvényre, melyre lépünk s melyet önfentartásunk érdeké­ben magunknak is, nekik is szükségkép követni kell. Nyerünk tehát útmutatást és irányt, ez pedig egy egységes, határozott nemzeti politikát eredményezend, olyat, milyent a helyzet, rneg­kiván. E politikát azután évtizedről évtizedre, századról századra, ha kell, gondosan alkal­mazva, végre a dolgokat oda fejlődteti és jut­tatja, a hová nekik a nehézkedés törvényénél fogva végre eljutni kell. Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos fő­rendek ! Igaz, hogy legnagyobb nehézség és akadály, mi ezen politika kifejlődésének és meg­szilárdulásának útját állja, azaz ellenszenv és elfogultság, hogy ne mondjam, gyűlölet, melyet ellenünkben a keleten még mindig tapasztalunk. Megvallom, hogy ennek sikeresen ellenállhas­sunk, az leginkább függ jövendő magunktartá­sától, a nemzet által követendő észszerű és jó­akaró politikától. Én a magyart ugy ismerem, mint a ki minden körben, a hová lábát teszi, hóditólag rokonszenves és szeretetreméltó tud lenni, ha azt igazán akarja. Szeretet és rokon­szenv pedig szeretetet és rokonszenvet kelt. A kik ma gyűlölnek, meglehet szeretni fognak, ha velünk való magán és társadalmi érintkezé­seikben mindig ugyanazon jó és nemes indu­lattal találkoznak. Érvényesítsük tehát szellem­erkölcsi hódító fegyvereinket is, de állandóan és következetesen; mert a constantia morum itt is, mint mindenütt, a siker biztositéka. És mi tapasztalni fogjuk, hogy a mágnesvessző, mely elhajlott tőlünk, ismét felénk irányul és a keleti dolgoknak kívánt megoldását nagyban elősegitendi. E mellett szólnak azon esetek, melyekben egyes hazánkfiai már is sikert és czélt értek. Ide mutatnak az előrelátó trón­örökös ő fenségének annyira rokonszenves ke­leti utazásai; hogy ne feledjem Bismarck her­czegnek, ha jól emlékszem, mintegy 15 évvel ezelőtt Bécsben alkalmilag elejtett szavait sem, I melyekkel minket keleti érdekeinkre figyelmez­tetett s a mely szavak szintén nem szűkölköd­tek minden realitás nélkül. És koszorús költőnk mélabús felsóhajtása: >Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban*, mire másra utalna, mint arra, hogy törekedjünk régi befolyásainkat visszaállítani; hogy hol és a világ mely táján, mint éppen a keleten, hol a koronának még min­dig vannak fentartott jogai. (Ügy van!) Legyenek tehát bármily nagyok a nehéz­ségek és akadályok, melyek a hagyományos politikának útjában állanak, legyenek az ellen­szenvek, melyek azt perhorrescálják még oly hatalmasak és erőszakosak, az élet óriási exi­gentiái előtt meg kell hátrálniuk. Biztosnak veszem, hogy az első politikai nagy szükség, a mint felmerülend és érezhető lesz, visszaállítja a kapcsolatot köztünk és a tartományok közt, melyekre a korona jura sua usque adhuc legi­timé retinet, természetesen nem a régi hűbéri formában, mit az új korszak nem tűr, hanem a szabad szövetkezés és érdekközösség alapján* (Helyeslés.) De hát erre azt lehet mondani, mit hasz­nál mind ez a czímzetes püspököknek, hiszen világos és bizonyos, hogy ha a végrendeletnek politikai része teljesülne is, a régi püspökségek még sem lennének visszaállíthatok.-Erre röviden megjegyzem, hogy nem a betű, hanem a dolog érdemére kell fektetni a súlyt. Nem az a kérdés tudniillik, hogy e vagy ama püspökség, például a'pristinai, melynek én vagyokczímzetese, vissza­állitható-e még vagy sem, hanem a kérdés ab­ban culmmál'; vájjon van-e az ország érdeké­ben, hogy keleten egy rokonszenves hierarchia is legyen, mely az anyaország hierarchiájával organicus kapcsolatban álljon. Ha el is hiszem, hogy annak létesítése nehézségekkel, akadályok­kal jár, de hiszem azt is, hogy azok nem lesz­nek legyőzhetlenek, mert legfeljebb is csak dip­lomatiai tárgyalások és pénz kérdése maradnak. Ily reménykedés és nézetektől vezérel­tetve, igen természetes, hogy én és hiszem, hogy velem együtt más czímzetes püspöktársaim is igen fájlalják, hogy éppen az új korszak elején, a pirkadó hajnal első sugaránál nekünk meg kell válnunk ezen főrendiháztól, melyben háro m századon át ezen politika symbolumaként

Next

/
Oldalképek
Tartalom