Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.
Ülésnapok - 1884-28
XXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 219 Szögyény László főtárnokmester: Nagy méltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! A 4. §-ban elősorolvák azok, kik méltóságaik és illetőleg állásaiknál fogva ezek tartamára a főrendiháznak jövőre tagjai lesznek. De ezek között sajnosán nélkülözöm ezen főrendiház egyik legrégibb alkotmányos tényezőjét: a főispánokat. És nem tagadhatom meg magamtól, sőt mulasztással vádolnám magamat, ha e felett vagy ennek szükségessége feletti sajnálkozásomnak a méltóságos főrendek előtt kifejezést nem adnék. (Bálijuk! halljuk!) Nemcsak azért, mert hosszú közpályámnak egyik legbüszkébb visszaemlékezései közé tartozik, hogy ezen érdemes karnak sok éveken át tagja lehettem; hanem főkép azért, mert én a főispánoknak a főrendi tagok köréből való kimaradását a főrendiházra nézve valóságos veszteségnek tartom. Veszteségnek tartom, hogy ezen tapasztalatokban gazdag, a közigazgatásban jártas, az ország minden részei és vidékeinek érdekeit közelebb ismerő és figyelemmel kisérő tagok a törvényhozás ezen házában hiányozni fognak és mert a főispánoknak főrendi tagsága a törvényben határozottabban van kimondva, mint más tagokra nézve. A magyar közjog fogalma szerint ugyanis a főispánok méltóságaiknál fogva valóságos mágnásoknak tekintettek, kiknek alkotmányunkkal majdnem egykorú méltósága és állása a régi felfogás szerint életfogytig tartott. Miután azonban az 1848. és 1871-iki törvények szerint ezen állás a főispánokra nézve többé nem életfogytig tartó és miután a változott viszonyok közt csakugyan kivánatos, hogy a főispánok megyéikben a közigazgatás ellenőrzésével elfoglalva állandóan jelen legyenek és igy a törvényhozásban való részvetők általuk részint nehezen volna eszközölhető, miután végre a főispánok főrendi állásának életfogytig való terjesztése a megyei kormányzat ideiglenessé, gével vagy változhatóságával gyakorlatilag összeegyeztethető igen nehezen volna: a törvény ezen rendelkezésébe kénytelenségből belenyugszom ; de tartok tőle, hogy ezen fogyatkozást a méltóságos főrendek később is megérezni fogják. {Helyeslés.) És most, miután már felszólaltam, egyszersmind szem előtt tartva nagyméltóságú elnök ur iménti figyelmeztetését, legyen szabad még egy igen rövid átalános megjegyzést tennem. {Halljuk!) Én ugy itt, mint künn, sokat hallottam és olvastam újabb időben a törvényjavaslat tárgyalása alkalmából az aristocratiáról, a demoeratiáról, a plutocraüáról, a gentryről, a liberális és conservativ eszmeirányzatról, ritka gondolatmélységgel, eszmegazdagsággal és itt-ott igazán a szónoklat remekeivel kifejtetni. Mindezeket élvezettel hallottam és olvastam és örültem rajta, hogy a világ ezekből láthatja, hogy a magyar parlament ugy ész s tudomány, mint hazafiság tekintetében Európa bármely parlamentjével mérkőzhetik. De az ebből vont következtetések szerintem a fenforgó kérdésekre nézve döntő súlylyal nem birnak. Mert bizonyos érdekeknek azon biztosítását, fejlesztését és összeolvasztását, mely a különféle módositványokkal elérni ezéloztatik, szerintem decretálni, faragni, csinálni nem lehet, hanem ezeknek az erkölcsi, társadalmi, politikai és törvényhozási tényezőknek organicus összmüködéséből önként lenni, fejlődni és izmosodni kell. Ezzel szerény véleményemet kifejezvén, a 4. §-hoz, a mint az szerkesztve van, hozzájárulok. (Helyeslés.) Elnök: Ezen bekezdés megtámadva nem levén, azt elfogadottnak jelentem ki. Rudnyánszky József b. jegyző {olvassa a 4. §. Á) pontját): A) a) az ország zászlósai, s a pozsonyi gróf, 6) a két koronaőr, c) a fiumei kormányzó, d) a királyi Curia elnöke, másodelnöke és a budapesti királyi Ítélőtábla elnöke. Elnök: Nem lévén észrevétel, elfogadtatik. Rudnyánszky József b. jegyző' (olvassa a B) a) pontját): B) Ugyancsak méltóságuk-, illetőleg hivataluknál fogva, egyházi tisztök tartama alatt, tagjai a főrendiháznak: a) a magyar szent korona országainak latin és görög szertartású római katholikus egyháznagyjai, jelesen: Magyarország herczegprimása és a többi érsekek, továbbá a megyés püspökök és a pannonhalmi főapát, végre szintén a magyar király kinevezésétől függő nándorfej érvári és tinnin-i (knin-i) felszentelt püspökök, a jászói prépost és az auraniai perjel. 28*
