Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.

Ülésnapok - 1884-28

202 XXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. tekintélyét az állam érdekében értékesíteni képes legyen. A törvényjavaslat, nézetem szerint, ennek nem felel meg. Elismeri a históriai jogot, elismeri ennek szükségét, de miként értékesiti? Ad az aristocratiának egy helyet, ugy lehet mondani, ideig-óráig, mert ennek tartósságát nem biztosítja. Az 50 tag választása csak átmeneti intézkedés, mely végső vonalban arra vezet, hogy azok, kik ezen az utón jutnak a főrendiházba, utoljára teljesen kimaradnak.- Én például 3,000 forint adóval megmaradok a főrendiház tagja, de hat gyermekem van, kik közt megoszlik a vagyon s igyaz én családomban utánam egy sem lehet tagja a főrendiháznak a census alapján. [Helyeslés. Ugy van! a jobbközépen.) Meglehet, hogy az én családom hamarabb, más család későbben, de utoljára mindegyik idejut. Tudom, hogy vannak itt hatalmas, gazdag urak, kiknek, ha megoszlik is a vagyonuk, 4—5 generatiót megbír, de idővel a vagyon itt is megoszlik, de az is megtörténik, hogy némelyik vagyont ugy elprédálnak, hogy az is egészen leolvad. {Ugy van ! Ugy van! Tetszés a jobbközépen.) Ezen törvényjavaslat szerint az, a mi eddig a korona joga volt, midőn a király megjutalmazta azokat, kik a dynastia és a haza körül érdemeket szereztek, a kormány joga lesz, hogy a maga pártembereit a főrendiházba betegye. {Élénk helyeslés és tetszés a jobbközépen.) Ez egy oly egyveleg testület lesz, melyet egyszer egy kormány, másszor más kormány a maga párthiveiből fog alakítani és bizony ez nem fog birni azon jelleggel, mely a magyar nemzetiség fentartásának érdekében szükséges lenne. Oly aristocratia kell ide, nem mondom nekünk, de a népnek, mely a nemzetiséget szereti és fentartani kívánja és múltjának fénye, jelenének tekintélye abban áll, hogy a magyar nemzetiségi eszmét az országban fentartani kívánja. Ezeknél fogva reá térek az előttünk fekvő törvényjavaslatra és azt mondom, hogy ez gondoskodott arról, hogy állandósítsuk az aristocratiát és a jelen aristocraticus viszonyokat, de nagy hibával vádolom; nem gondoskodott arról, hogy benne maradjon és ez oly hiba, mely megboszulja magát. Én a magam részéről meg vagyok győződve, hogy conservaíiv aristocratia csak erősítésére szolgálhat a nemzetnek. Nem akarok arra átmenni, hogy százezreket jövedelmező majorátusokat állítsunk fel, de meggyőződésem, hogy az állandóság biztositéka inkább meg van, ha bármily szegény birtokos embernek meghagyjuk törvényhozói jogát, a ki vagyonához, melyet örökölt, ragaszkodik, ki azt mívelni és fentartani kívánja maradékainak, ez csekélyebb baj, mintha a millionariusok állanak elő, dominiumokat vesznek és midőn a capitalist jobban tudják értékesíteni, eladják. A főrendiháznak tehát az a hivatása, hogy állandósítsuk az aristocratiát. Én a majorátusokat kívánnám felállíttatni. De a mig ezen eszme az országban nincs eléggé megérlelve, addig be kell várnunk az időt és átmeneti eszmének kell helyt adnunk. Erre igen alkalmas Dessewffy Aurél gróf indítványa. Ez által utat nyitunk annak, hogy később midőn a majorátusok kifejlődtek, ha az ország átlátja, lassanként erre nézve mag képződik. Hallottam azt, hogy ne akadékoskodjunk, fogadjuk el a törvényjavaslatot, hogy ha keveset is ad, de ad vaiamit és biztosak lehetünk, hogy idővel még ennyit sem kapunk. Megvallom, hogy ha később mégis valamit kapnánk, azt hiszem, ennél kevesebbet talán nem kaphatunk. (Helyeslés a jobbközépen.) Megvallom, hogy ezen keveset akkor sem fogadnám el, inkább minthogy agonisálássaí kéthárom hetet töltsünk. {Helyeslés a jobbközépen.) Sokat vesztettünk, vesztettünk jogokat, díszes állást, vagyont. Nem búsulunk, elviseljük, mert látjuk, hogy a nemzetiség felvirágoztatására s a jólét emelésére szolgál. Becsületünket nem vesztettük el. {Tetszés a jobbközépen.) De ha a javaslat elfogadtatik, mit fog mondani a népi Azt mondaná: Ezek a főurak befogják szájukat, nem bánják, akármi történik. {Élénk helyeslés a balközépen.) Bátor vagyok azért kijelenteni, hogy nem fogadom el a törvényjavaslatot és csak a magam vélekedését mondom ki, de biztos vagyok arról, hogy szavaim visszhangra találnak a méltóságos főrendeknél, midőn a franczia aristocratiával azt mondom: >Tout est perdu hors l'honneur.< {Zajos helyeslés a jobbközépen.) Elnök: Méltóságos főrendek! (Halljuk! Halljuk!) Mindenek előtt kötelességemnek tarj tom a tanácskozás szabadságát semmiben sem