Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.

Ülésnapok - 1884-28

XXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 20

3 akadályozni, az előttem szólott eicellentiás ur előadására nézve pedig különösen meg voltam győződve, hogy azon speciális okoknál fogva, a melyeket beszédének elején felhozott, a ház hangulatának megfelelőleg cselekszem, ha közbe nem szólok. (Helyeslés.) De valamint kötelességemnek tartom a ház tanácskozásának szabadságát fentartani: ép annyira kötelességem a házszabályokhoz is tartani magamat. Ennek következtében nagyon kérem a méltóságos főrendeket, ne méltóztassanak az átalános tárgyalásra visszatérni, hanem méltóztassanak azon pontokra szorítkozni, melyek a részletes tárgyalásnál a tanácskozás tárgyát képezik. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Maithényi László b.; Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Én részemről szem előtt tartom először azt, hogy a részletes tárgyalásba bocsátkoztunk és szem előtt tartom mélyen t. elnökünk tanácskozásunk stádiumára vonatkozó igen helyes intését és annálfogva kizárólag a Dessewffy Aurél gróf ő méltósága által tett indítványra szorítkozva, erre nézve fogom nézetemet előadni. (Halljuk!) Azt tartom, merőben közönyös dolog, hogy akár ezen, akár a 25-ik §-nál döntetik el azon kérdés, hogy az 50 tagnak a főrendiházba való beválasztása átmeneti, vagy állandó intézkedést képezzen-e. Ez tisztán a törvényjavaslat oeconomiájára vonatkozik. Ha az elhatározás igenlőleg dől el, arra nézve, hogy állandó institutio legyen, akkor igen is egyetértve főméltóságú Odescalchi Arthur herczeggel, azt hiszem, egy új pontban ez itt megemlíthető, ellenkező esetben marad a szakasz szerkezete olyan, mint a többi. A dolog lényegét illetőleg azon nézetben vagyok, hogy ezen indítvány kiindulási pontját tulajdonkép szintén a jogvesztés eszméje képezi. Méltóztassanak megengedni, nézetem szerint, a mi feladatunk első sorban a főrendiház újjászervezése, nem pedig jogoknak kisebb vagy nagyobb mértékben való terjesztése, vagy azok megóvása. (Ugy van ! bal felül.) Hogy a főrendiháznak ezen reformja a fennálló jogok lehető kíméletével történjék, az — ugy hiszem — mindnyájunknak egyaránt J szivén fekszik és mindnyájunknak óhajtása, de ; döntő súlylyal a kérdésnél, nézetem szerint, csakis a főrendiház újjászervezése és nem a jogok megóvása bir. Egyébiránt mit mutat a tapasztalás, méltóságos főrendek ? Ha egyszer I egy intézmény reformja iránt megindult az átalános mozgalom és az bizonyos belterjességgel fentartotta magát, azt tapasztaljuk mindig, hogy az oly intézmény sem a régi állapotában meg nem maradhat, de egészen új alakokat sem tud ölteni. Rendszerint az ellentétes nézet-áramlatok közt létre jött egy compromissum — nem azon compromissumot értem, mely ezen javaslatnál esetleg közbejött, szólok egész átalánosságban és ezen állításomat a világtörténelemből merítem — a mint mondom létrejött egy eompromissum, mely elvégre is kielégítette mindkét félt, rendszerint biztosította az intézménynek hosszú időre való állandóságát. De, hogy ily fontos reform létrejöhessen a nélkül, hogy egy vagy más irányban, az eddig élvezett jogokból valami fel ne áldoz tassék, e tekintetben hasonlókép hivatkozom az egész világtörténelemre, erre példát a méltóságos főrendek találni nem fognak. (Ugy van! balfelöl) Ily alakban, mint itt van, tudniillik mint átmeneti intézkedés, ebben szerintem sem politikai elv, sem politikai eszme nincs, a melynek akár előnyössége, akár hátrányos volta felett valami nagy keretű discussiókha bocsátkozni lehetne; hanem mindamellett igen fontos jelentősége van ezen intézkedésnek: tudniillik expediens ez, mely keresztül segit a pillanatnyi nehézségen s annálfogva felfogásom szerint már gyakorlati és hasznos. Ha ettől eltérőleg ezen intézkedés állandó institutióvá lesz, akkor, méltóságos főrendek, jellegét teljesen megváltoztatjuk. Akkor nem lesz többé expediens, hanem lesz elv, mely elv, a mint hivatkozás történt ép ugy a főrendiház tagjainak jogosultságára, mint a történelmi fejlődés productumára, ép ugy ellentétben van a jogtörténelmi fejlődéssel, mert már ki volt mutatva és újból is ki lehet mutatni, hogy a választási elv Magyarország főrendiházában soha alkalmazva nem volt, sőt a személyes törvényhozási jog legtisztábban, sokkal tisztábba^ mint magában a lordok házában keresztül volt 2G*