Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.

Ülésnapok - 1884-28

XXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 199 intézkedése folytán a jelen főrendiház tagjai a I kimaradók közül egyszermindenkorra 50 tagot fognak választani és miután a törvényjavaslat szövegében ez mint átmeneti intézkedés mondatik ki, ennek nyomán a törvényjavaslat 1., 2., 3. és 10-ik szakaszai csak azon esetben maradhatnának meg jelen szerkezetökben, ha a 25-ik szakasz ugy fogadtatnék el, a mint az javasolva van. Én azonban, méltóságos főrendek, mint már az utóbbi alkalommal kifejtettem, akkor jelzett álláspontomnak megfelelőleg a 25-ik szakaszhoz mődositványt vagyok bálor benyújtani, mely oda irányul, hogy a választás nem mint átmeneti, hanem mint állandó intézkedés vétessék fel a szövegbe és ebből kifolyólag azl., 2., 3. és 10. szakaszok a hármas bizottsághoz volnának visszautasitandók megfelelő szövegezés végett. {Helyeslés a jobbközépen.) Ennek támogatására csak azt vagyok bátor felhozni, hogy ha a főrendiház tisztán örökös jogú tagokból állana és szervezése nem ugy contempláltatnék, mint a jelen törvényjavaslatban, mely szerint az új főrendiháznak lesznek örökös jogú tagjai, lesznek továbbá tagjai, kik méltóságuk, mások, kik egyházi állásuk folytán foglalnak abban helyet, végre bizonyos számú kinevezett tagok is lesznek annak kiegészítő részei, akkor belátnám, hogy azt lehetne mondani, hogy elvi ellentét van az általam előterjesztendő módositvány és a törvényjavaslat álláspontja között; de ez nem mondható, nézetem szerint, akkor, mikor nem elvi kérdésről van szó, hanem a méltányosság kívánalmairól. Én tehát szükségesnek tartanám az általam javasolt intézkedés bevételét, mert az által biztosítva látnám azt, hogy a jövőben a főrendiház magát bizonyos arányban választott tagokkal mindig kiegészítse, különösen azért, hogy a jövő generatióban olyanok, kik vagyoni viszonyaiknál i fogva a főrendiház tagjai- nem fognak lenni, bizonyos számú tagok által állandó képviseletet nyerjenek. (Helyeslés a jobbközépen.) Nem akarván tovább e tárgynál időzni, felolvasom módositványomat, mely igy hangzik: »Mondja ki a főrendiház, hogy a 25. §. határozmánya nemcsak mint átmeneti, de mint állandó intézkedés vétessék fel a jelen törvénybe, hogy az átalakított főrendiház állandóan egészíttessék ki választás útján azon családok tagjai közül, kik vagyoni képesitésöknél fogva tagsági jogaikat többé nem fogják gyakorolhatni, de olyképen, hogy a kimaradók ez által bizonyos arányban állandó képviselettel bírjanak a jövőben és hogy ennek folytán az 1., 2., 3. és 10. §-ok ez iránybani kiegészítés és szövegezés végett a hármas állandó bizottsághoz utasíttassanak vissza. « Ajánlom módositványomat elfogadás végett. (Helyeslés a jobbközépen.) Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a mődositványt). Odescalchi Arthur hg.: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! A mennyire megértettem a tisztelt előttem szóló szavait, ö a 25. §-ban felemliteit választandó tagokra hivatkozott beszédében. Én a 25. §-ban emiitett választandó tagokkal nem akarok ez idő szerint foglalkozni, de bármiként dőljön el a kérdés, azt hiszem, hogy itt, hol a főrendiház tagjai vannak felsorolva — akár fogadtassák el az állandó kiegészítés, akár tartassák meg az egyszermindenkorra való választás — az e) betű alatt oda kell tenni e szavakat: >e) a választandó főrendiházi tagok.« Tisza Kálmán mmisterelnök: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! Kétséget nem szenved, hogy ha Dessewffy gróf ő méltóságának indítványa elfogadtatnék, mely szerint ő a 25. §-ban emiitett választott tagokat a főrendiház állandó tagjaiul kivánia tekintetni, akkor ezen pont alatt volna szükséges azt kimondani; de ha egyszermindenkorra való választás történik, mint ezen javaslat proponálja, akkor igen természetesen ott, hol az állandó tagokról van szó, ez be nem illeszthető, hanem annak csak az átmeneti intézkedések közt lehet helye. Én különben a magam részéről bátor vagyok a méltóságos főrendeket kérni, méltóztassanak azon intézkedést az átmenetiek közt, mint olyat, mely egyszermindenkorra eszközlendő, meghagyni. Az átalános vitánál elmondottam ez iránti nézeteimet; bővebben fejtegetnem azokat ezúttal nem szükséges. Én azt hiszem, hogy, a mint akkor is mondottam, két út között lehetett választani; az egyik a személyes jognak bizonyos feltétel melletti meghagyása — ezt vá-