Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.

Ülésnapok - 1884-28

200 XXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. lasztotla ezen törvényjavaslat; a másik lett volna a személyes jognak átalában, vagy igen csekély kivétellel megszüntetése mellett, a választói jognak állandósítása. De e kettőt együtt én a magam részéről alkalmazhatónak egyátalában nem tartom. Választottam az elsőt, mint, nézetem szerint, helyesebbet, méltányosabbat és a jogtisztelet szempontjából is előnyösebbet; de a kettőt együtt lehetetlennek tartván, igen kérem a méltóságos főrendeket, méltóztassanak a szakaszt ugy, mint a hármas bizottság előterjesztette, elfogadni. (Elfogadjuk!) Vécsey Sándor b.: Legyen szabad nekem is, nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendé k, ezen szakaszhoz egy szerény megjegyzéssel járulnom. Sok oldalról, még pedig a túloldalon levő tekintélyesebbektől, kikről okom van feltételezni, hogy jóakaróim, e házon kivül azon kifogást hallottam az átalános tárgyaláskor előadott szavazatom végeredménye ellen, hogy az én indokolásomnak helyes zárköve az leendett, hogy én a törvényjavaslatot átalánosságban elfogadjam. Nem is tagadom, méltóságos főrendek, hogy magam is ezen körülménynek nyomása, ezen erős, súlyos helyzet nyomása alatt adtam be szavazatomat; de a hármas bizottság tárgyalásai és azok eredménye azon meggyőződésre késztettek, hogy azon eltérés, mely az 50 választott tagnak állandósítása körül fenforog, a kormány által csakugyan elvi sarkalatos eltérésnek tekintetik, mely semmi néven nevezendő alku tárgya nem lehet. És ezért alkalmazkodtam szavazatommal a kormány által elfoglalt ezen állásponthoz, pedig mily nagy őrömmel hajolnék meg a reám sütött következetlenség vádja előtt, ha ezt a többség süti reám és pedig az által, hogy ebbeli engedékenységével nekem bebizonyítja, hogy én helytelenül adtam szavazatomat a törvényjavaslat ellen. Most már az én szempontomból kívánom röviden szemügyre venni az 50 tag állandósításának kérdését. És erre nézve két tételt fogok felvenni: először, hogy a főrendiház jelenlegi alakjában incommensurabilis— a legilletékesebb helyen lett használva e kifejezés és azért én is jogosítva érzem magamat azt használni — másodszor, hogy a jelenlegi főrendiházzal akár meddig békésen el lehetett volna kormányozni. Azt, hogy a jelenlegi főrendiházzal akármeddig békességesen el lehetett volna kormányozni, az igen tisztelt szónokok többen mondták, gondolom Csáky Albin gróf is mondta ezt. Én ezen két tételt elfogadom, mert mi tűrés tagadás, ezek igazságon alapulnak; de ebből az következik, véleményem szerint, hogy a jelenlegi törvényjavaslat szerint létrejövendő felsőház commensurabilis leend és azon kivül azzal is békességesen el lehet kormányozni, mert csak nem tételezhetem fel az igen tisztelt kormányról és a többségről, hogy ők beleegyezésüket adnák egy törvényjavaslathoz, mely az incommensurabilis állapoton ne segítsen és ne tartaná fenn a második előnyt, tudniillik, hogy békességesen el lehessen vele kormányozni. Már pedig, méltóságos főrendek, hogy ha ezen egyszermindenkorra választott 50 tag benn fog ülni és szavazattal fog birni a jövendőbeli főrendiházban, ez átmenetképen történik ugyan, de ezen átmenet minden esetre évek hosszú sorára fog terjedni. Már pedig, ha ezen 50 tag nem rejt magában veszélyt sem a kormányzatra, sem az alkotmány fennállására, a mint nekem ezt hinnem kell, miután a túloldalon levő t. többség elfogadja, akkor azt hiszem, hogy ezen 50 tagnak a főrendiházban való állandó maradása, vagyis az 50 választott tag állandósítása szintén nem rejthet magában semmi veszélyt; mert hiszen — csak példakép hozom fel — azon most választott 50 tag adandó alkalommal az átmeneti idő alatt is szétrobbanthatná az alkotmányt, ha arra képes volna, a minthogy arra nem képes. Ha tehát az igen tisztelt többség és az igen tisztelt kormány azon módositványt, melyet Dessewffy Aurél gróf benyújtott, nem fogadná el, szerintem nem marad egyéb hátra, mint azt következtetni, a mit különben én az indokolásból is kiolvasni vélek, hogy ezen 50 tagnak most is bejutása tulaj donképen nem igen tetszetős, hanem azért nyujtatik némileg engedménykép a kimaradó élő tagoknak, hogy ők lecsilapuljanak. Már pedig, igénytelen véleményem szerint, egy örökös jognak, egy elvnek megsértését egyes | személyeknek quasi kárpótlása vagy lecsillapi-