Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.

Ülésnapok - 1884-21

110 XXL ORSZÁGOS ÜLÉS. galom, minthogy a tékozlást nem lehet oly praecise meghatározni, mint az elmebetegséget vagy a siketnémaság állapotát. Ezt orvos constatálhatja, ellenben azt, hogy valaki tékozló s ennélfogva lehet-e attól tartani, hogy később a községnek terhére fog esni, ezt meghatározni sokkal bajosabb és igy az egyéni szabadságnak némi megszoritásával járna a szakasz fentaríása. A 4. §-t tehát a c) pontra való hivatkozás mellőzésével elfogadom, de ha a d) pont benne maradna, nem fogadhatnám el. Pauler Tivadar igazságügyminister: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Az előttem szólt báró ur indítványa szerint a tékozlókat nem lehetne gondnokság alá helyezni a tiszti ügyész indítványa folytán, hanem csupán csak a gyenge elméjűeket és igy épen e törvény intentiójának egyik jelentékeny része, tudniillik hogy azok, kik az elszegényedéshez oly közel állanak, hogy a községnek terhére tesznek, meghiusittatnék. A mi azt illeti, hogy a tékozlás! nehéz meghatározni, erre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy az 1877: XX. törvényczikk megszabja mikor van helye a tékozlás miatti gondnokság alá helyezésnek és azt a bíróság határozza meg az illetőnek magának vagy a rokonoknak kérelmére; itt a 4. §-ban pedig kimondatik, hogy a tiszti ügyész indítványára is megtörténhetik a gondnokság alá helyezés, némely esetekben, melyekben ép ugy mint más esetekben a bíróság mondja azt ki, fenforog-e a tékozlásnak esete vagy sem. Ezt pedig szintén a biróság fogja meghatározni és igy a c) pontot is, mely egyik sarkelvét képezi ezen intézkedésnek, megtartatni kérem. (Hslyeslés.) Apponyi György gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Komoly elvi kérdést az eddigi vitában nem találtam, hanem azért mégis figyelemre méltó. Az egyik consideratio az volt, hogy miután a harmadik és negyedik szakaszban ugyanazon eset érintetik, tudniillik az előbbi törvény c) és d) alatti kérdése, egy szakaszba lehetne a kettőt összeolvasztani. Én azt igen könnyűnek találnám, hogy ott, a hol a házastárs jogairól van szó, egyszersmind az árvaszéki ügyész jogosultsága mellőztessék és csak hasznos, ha egy szakaszszal kevesebb van, mintsem hogy szaporitanok. Hanem a 4. §-ban van egy kifejezés, mely nagyobb mértékben figyelmet érdemel. Itt az mondatik, nehogy valaki a község terhére essék, gondnokság alá helyezése kérhető. Én ezen indokolást nem tartom helyesnek a törvényben kimondani. Nem tartom ugyan azt sem elvsértésnek, hanem az a látszat merül fel, mintha csak azért hozatnék a törvény, hogy a község pénztára biztosittassék és nem annyira azon czélbóL hogy az illető gondnokság alá jusson. Ha ki lehetne hagyni ezen indokot, melyre különben sincs szükség, azt hiszem, a törvény helyesebben volna szövegezve. A 4. §-ban egyszerűen kimondatnék, hogy ha oly körülmények forognak fenn, melyek folytán az illető elszegényedésétől lehet tartani. Csáky Albin gr.: Midőn az imént felszólaltam, csak a 3. §-ről volt szó. Minthogy most a 4. §. van tárgyalás alatt, méltóztassanak megengedni, hogy illustráljam állításomat. Nem tartottam elégségesnek a 3. §. intézkedéseit azért, mivel van eset, a hol vannak fel- és lemenő rokonok és mégis szükséges, hogy a gyenge elméjűek gondnokság alá helyezése iránt intézkedés történjék. A 4. §. a gondnokság alá helyezést csak akkor hagyja az árvaszéki ügyész közbenjárására, ha oly körülmények forognak fenn, melyek folytán teljes elszegényedés állhat be. Concret esetet hozok fel. Nagykorú nő

}

. nem ugyan elmebeteg, de gyenge elméjű; a szülő elhal, lemenő rokon nincs, házastárs sincs, a hagyatékot rendezni kell, nincs senki, a ki jogosítva volna ezen törvényjavaslat értelmében a gondnokság alá helyezést kérni. Ily eset előttem feküdt. Minthogy pedig senki sem volt feljogosítva gondnokság alá helyezést kérni, az oldalrokonok kénytelenek voltak az illető nőt elmebetegnek nyilváníttatni, a mi egyátalában nem helyeselhető eljárás. Kérem tehát kimondatni, hogy az ügyész kiterjeszkedhetik más esetekre is. De ha már a 3. §. változatlanul elfogadtatik, a 4. §-ban lehetne az ilyen anomáliáknak elejét venni az által,, hogy ha kimondatnék, hogy a o) és c) pontok esetében, valamint különösen, ha valakire nézve