Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.

Ülésnapok - 1884-21

108 XXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. vissza, a mit az igazságügyminister ur 6 nagyméltósága volt kegyes felvilágosításul felemlíteni. Nem szándékom ezen módosításnál az, hogy a gyenge elméjűek, elmebetegek, szóval mindazon esetekre nézve, melyekről már az előbbi törvény intézkedett, az illető hatóság annak útján a gondnokság elrendelését ne szorgalmazhassa, csak épen azoknak ezen esetre való kiterjesztése eontravertáltatik általam. A mi itt czéloztatik, hogy tudniillik, ha valaki rósz gazdálkodás következtében a község terhére válhatik, ez elégséges indoknak jelöltetik ki arra, hogy ezen aggodalom alapján lehessen a gondnokság elrendelését kérni. Én ezen aggodalmat nem tekintem olyannak, a mely a magánjog körébe való beavatkozást kellőleg indokolná és igazolná. Ennélfogva a 4. §. egyszerű kihagyását hozom javaslatba, a miből azonban nem következik, hogy tekintettel a már létező törvényekre, itt kiegészítésül Csáky Albin gróf nézete szerint hivatkozás történjék arra, hogy az illető gyámhatóság kezdeményezése folytán a gondnokság alá helyezés szintén elrendelhető. Illetőleg a 3. §-ra való hivatkozás, az által, hogy a 4. §. elejtetik még tárgyvesztetté nem válik, arra később vissza lehet térni. Ez alkalommal tehát csak annyit kívánok mondani, hogy a 4. §. töriését indítványozom és hogy a 3. §. módosítására később mindezek daczára visszatérek. Pauler Tivadar igazságügyminister: Nekem az előttem szóló méltóságos főrendi tag előadására az a megjegyzésem van, hogy itt némi contradictiót látok. Mert a 4. §-t ki akarja hagyni, mint az egyéni szabadságba és jogba ütközőt, tehát még akkor sem akarja megengedni a tiszti ügyész beavatkozását, ha valakinek elszegényedésétől lehet tartani, úgyannyira, hogy a község terhére fog esni, de át akarja tenni a tiszti ügyész intézkedési jogát a 3. §-ba, a hol csak a le- és felmenőkről, illetőleg a házastársról van szó, a kik a gondnokság alá helyezés kérelmezésére más esetekben is jogosítottak, nemcsak akkor, ha az illetőnek teljes elszegényedésétől lehet tartani. Ez némi ellenmondás. Mi szűkebb körre szorítottuk ezen jogosítványt, csak azon esetre ha az illető a község terhére válik, de ha felveszszük a 3. §-ban, hogy mindazon esetekben, a hol a fel- és leszármazók kérhetik, az árva-ügyész is kérhesse a gondnokság alá helyezést, ez bizonyára az egyéni szabadságnak sokkal nagyobb, oly megszorítása, melyet részemről ajánlani nem mernék. Mert hogy a családtagok kérhessék a gondnokság alá helyezést a vagyoni állapot veszélyeztetése esetén, az természetes, de ha nem lehet teljes elszegényedéstől tartani, attól, hogy az illető terhére lesz a községnek, hogy még akkor is a gyámhatóság intézkedhessek, ez messzebb menne, mint az egyéni szabadságnál fogva tanácsos vagy szabad és azért én a 4. §. elfogadását kérném, a nélkül azonban, hogy a gyámhatóság jogköre még azon túl is kiterjesztessék azon eseteken kivül, midőn a község megterheltetésének esete forog fenn. (Helyeslés.) Zichy Nándor gr.: Az igazságügyminister ur ő nagyméltósága ellenkező nézete daczára kénytelen vagyok kijelenteni, hogy az előbbi szakaszra való visszatérést akkor is indokoltnak látnám, ha a 4. §. elejtetnék. Maithényi László b.: Kénytelen vagyok kijalenteni, hogy a 4. §-nak intendált intézkedését czélszerűnek tartom és azon aggályokban nem osztozom, melyeket Zichy Nándor gróf ő méltósága nyilvánítani méltóztatot. A nélkül, hogy azok ismétlésébe bocsátkoznám, melyeket ő nagyméltósága az igazságügyminister ur már felhozott, legyen szabad még némelyeket megemlítenem. A ki községi háztartásunkat alaposan ismeri és közelebbről látta, ugy hiszem egyetért velem abban, hogy azon terhek, melyek a községekre és mondjuk meg nyíltan, a községi adókat fizetőkre jelenleg hárulnak, már is oly jelentékenyek, hogy igen óvatosnak kell lennünk azon lehetőségek előidézésével szemben, melyek ezen terheket még feljebb fognák emelni, főleg akkor, midőn jól tudjuk, hogy az egész községi manipulatio sokkal nagyobb teherrel jár, mint aránylag azon haszon, meíy abból a közönségre származik. Ily viszonyok közt, midőn a betegápolási költségek megtérítése, a mint ugy gondolom, mindnyájan jól tudjuk, oly nagy súlyíyal nehezedik a községekre, {ügy van!) még aonak a