Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.

Ülésnapok - 1884-20

08 XX. ORSZÁGOS ÜLÉS. ,én én, ugy hiszem, elég határozottan, ha nem provocative hangsúlyoztam azt, hogy ez ország közgazdasági és mezőgazdasági helyzete olyan, mely a kormány komoly figyelmét érdemli és hogy e részben az orvoslásról gondoskodni kell. Ha végigtekintünk az európai államokon, Angliát és Francziaországot sem véve ki, a kereskedelem és vámpolitika, a közkormányzat és különösen az agrárius ügynek törvényes rendezése a jelen viszonyok által provocáitatik. Kormány, parlament és nemzet által komolyan figyelembe veendőnek tekintetik ott is, a hol a magánjog, a közigazgatás és a hitelügy fejlődött és hol kivételes intézkedések szükségesek. Hogy nálunk sem közigazgatás, sem magánjog, sem hitelügy nem oly fejlődött, hogy az ország körülményei közt is teljesen megfelelhessen a haladás igényeinek, hogy e tekintetben ezen helyzet ötletéből különös intézkedések figyelembe vételét nem tartják szükségesnek, hogy e felvetett kérdés a kormány által feleletre nem méltattatott, azt a főrendiház tárgyalásai iránti figyelem szempontjából sajnálatosnak tartom és ezt ez alkalommal oly körülményül kívánom feltüntetni, mely részemről indokolhatná azt, hogy ha a bizalmi kérdés felvettetnék, ezen ötletből szavazatom megtagadjam. De a mint már emiitettem, a bizalmi kérdés felvetését nem óhajtom magam sem és igy a költségvetést ezen szakaszszal együtt elfogadom. Tisza Kálmán ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Legyen szabad a felszólalt igen t. méltóságos urak felszólalási sorrendjét követnem, midőn a felhozottakra reflectáíni bátorkodom. (Halljuk!) Mindenekelőtt meg kívánom jegyezni azt, hogy, igaz, óvással megszavazni valamit néha nehéz, vagy, mondjuk, talán nem is helyes, de megszavazni valamit — megmondva azt, hogy: ezt azonban nem kivánom bizalmi szavazatnak vagy ezen ügy érdemleges eldöntésének tekintetni — ez mindig szokásba volt és teljes jogában is áll mindenkinek, a nélkül, hogy az eljárásának bármily irányban praejudicálna. A mi már magát a dolgot illeti, Dessewffy Aurél gróf főleg azért nincs bizalommal a kormány iránt — a mint mondja — mert szemben a közgazdasági válsággal, mely egész Európában mutatkozik, a kormánynak nincs politikája, nincs szándéka, nincs eszméje. Bocsánatot kérek, méltóságos főrendek, én ezt tagadom. A kormány a maga útján előkészíti a teendő lépéseket; az alakuló viszonyokhoz képest fogja megtenni javaslatát; de az bizonyos, hogy nem lép oly könnyen fel egy vagy más panaceával, mint a minőkkel másutt találkozunk és a mit egyedül vagy minden esetre segitő orvosszerül ajánlgatnak. Az az anecdota jut itt eszembe, midőn egy beteg egy társaságba ment, látták, hogy rosszul van, mindenki rögtön ajánlott neki egy szert, a melytől bizonyára meggyógyul, csak egy ember nem ajánlott neki semmit. Utoljára azt mondta neki a beteg ember: Ugy-e bár, az ur orvos? És midőn ez igennel felelt, azt válaszolta neki: Ezt mindjárt tudtam, mert nem ajánlott orvosszert a nélkül, hogy a dolgot jól megismerte és jól megfontolta volna. (Derültség.^ De a méltóságos ur azt is mondja, hogy a kezdetleges államból át kell menni az iparos államra és mindazt, a mi erre szükséges, meg kell tenni. Ezt könnyű kimondani: mindent meg kell tenni! De mi az a minden ? Mert ha az orvosság, melyet ő méltósága ajánlott, hogy oly iparágakkal az állam ne foglalkozzék, a melyekkel a magánipar foglalkozik vagy ha foglalkozott is vele, mihelyt arra a magánipar vállalkozik, akkor tegyen le róla, igy az sem ipart teremteni nem fog, sem pedig a gazdaközönségen segíteni nem fog. Épen a mit ő méltósága megrovőlag a magyar állami gépgyára mondott, hogy készít cséplőgépeket, locomobiliket stb., azt hiszem, hogy ha ezeket készíteni megszűnik, ezzel a gazdaközönségnek csinálna kárt, igaz, meglehet egyes gyárvállalatok hasznára. Miért? Mikor a magyar gépgyár elkezdte csinálni a gépeket, néhány száz forinttal lett olcsóbb minden gép. Ha már most keletkeznek gazdasági gépgyárak, melyek képesek a gazdaközönségnek hasznára dolgozni, hiszen átalánosan és világszerte elismert tétel az, hogy még a nem oly rósz kormányi vezetés mellett is, mint a minőnek a méltóságos ur a mienket állítja, a magánipar mindig olcsóbban dolgoz-