Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.

Ülésnapok - 1884-20

XX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 99 hat, mint az állami ipar; ha tehát van talaja és képessége reá, ám tessék a magániparnak dolgozni. De mi lenne, ha az állami gépgyár megszűnnék e gépeket csinálni ? Egyes iparvállalatok csinálnának ilyeneket, ehhez hozzájárulna még ez emiitett védvám- is és a gazdaközönség drágábban ^fizetné a gépeket. (Helyeslés.) Ily módon nem lehet a gazdaközönségen segíteni. Inkább oda kell hatni, ha a gazdaközönségen segíteni akarunk, hogy épen a mezőgazdasági eszközök, ha lehet idehaza, de minden esetre mentül olcsóbban legyenek megszerezhetők. igaz, a mezőgazdaság jólétével kapcsolatban van az ipar fejlődése és hogy a mezőgazdaságnak előnyére van, ha az országban ipar is van. Igen, de ha azzal, hogy az ipar fejlődött, megdrágítjuk mindazt, a mire a mezőgazdaságnak szüksége van, akkor a gazda nem fog boldogulni; azzal nem segítünk, hanem rosszabb lesz az orvosság a betegségnél és viszont az ipar sem fejlődhetik, mert a consumens közönség koldussá lett. Ily módon a mezőgazdaságon segíteni nem lehet. A tarifapolitikát is előhozta a méltóságos ur. Én azt gondolom, hogy ezen a téren, a tarifapolitikának a közgazdasági szempontokkal kapcsolatba hozása terén igen sok történt Magyarországon. De bocsánatot kérek, túlmenni azon, a mi lehetséges a nélkül, hogy a vasutak lemondjanak minden jövedelmezőségről, az mégis bajos dolog. Hiszen minduntalan szemére vetik a kormánynak: nagy a deficit, nagy az adó. Sajnos, van igaz mind a kettőben; de azután még azt követelni: ha van egy iparvállalatod, mely használt, mihelyt látod, hogy mások is akarnak azzal foglalkozni, hagyd abba; azután azt mondani, hogy a vasúti tarifákat; csináld ugy, hogy ne legyen a vasutaknak jövedelme, de ugyanakkor panaszkodni deficitről és nagy adóról, ezt méltóztassanak megengedni, tiszta lehetetlen az igazság szempontjából. (Helyeslés.) Ő méltósága emiitette a választási visszaéléseket és emiitette az elsimitási rendszert. Á választási visszaélések iránt volt alkalmam eleget nyilatkozni, itt csak határozottan azt kívánom állítani, hogy ha voltak, lehettek egyes visszaélések, voltak minden részről, hibásak voltak, elítélendők voltak, de azt, hogy a kormány vagy az azt támogató párt részéről systhematice átalánosságban ily eljárás követtetett volna, azt határozottan tagadom és visszautasítom itt, mint visszautasítottam mindenütt. De azt mondják: elsimitási rendszer követtetik. Megvallom, méltóságos főrendek, hogy hol és miben áll az, azt szeretném tudni. Hogy azóta, mióta ez a kormány van itt, igen sok visszaélés, sikkasztás, ha tetszik, rósz administratio felderittetett, tudom. Ha még tud valaki, ha hivatalosan tudomásomra hozza, biztosithatom, a mi emberileg lehető, az megtörténik, hogy felderittessék. És arról is biztosithatom ő méltóságát, hogy nincs ember ezen a világon, nem állhatna hozzám személy szerint oly közel, hogy a mennyire kormányzatilag lehet, mindent meg ne tegyek, hogy ha vétkes volt, a törvény szigorú büntetése utolérje. Oly súlyos az elsimitási vád, hogy megvallom, nem hittem, hogy az itt e házban, ily könnyelműen oda dobassák; de ha megtörtént, ép oly határozottan visszautasítom, mint visszautasítottam másutt is. (Helyeslés.) Prónay Dezső báró ő méltósága indokolta, hogy miért nem viseltetik bizalommal a kormány iránt és igen köszönöm, hogy egyenesen személyemet választotta ki. Nem azért köszönöm, mintha állana az, hogy ennek a kormánynak egész alakzata bennem központosul; mert ez ellen határozottan tiltakoznom kell. Igenis, hála istennek meg van a solidaritás, mert meg kell lennie ennek minden kormányban, mely hatói akar, de nem a subordinatio folytán, hanem a véleményeknek és szándékoknak találkozása és a kölcsönös becsülés folytán. (Élénk helyeslés.) Köszönöm tehát, hogy csak reám hárította vádjait, mert ez által társaim iránt nem fejezte ki bizalmatlanságát és biztat az a remény, hogy ha az az egyetlenegy utált egyén a kormányról eltávozik, a megmaradt kollegáimat még bizalmával is meg fogja tisztelni. (Derültség.) Hát, méltóságos főrendek, a mi személyemre 13«