Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-90

82 XC. 0RSZÁG0J5 ÜLÉS. gári házasság folytán a családi erkölcsi életnek mily borzasztó meglazulása következett be. Én nem kivánok most a kötelező polgári házassághoz ex thesi szólni; de kénytelen vagyok azt kérdezni azon nagyméltóságú úrtól, a ki a polgári házasság behozatalával hozta kapcsolatba Francziaországban a családi erkölcsös élet meglazulását, hogy vájjon a Régence X1Y,, XV. Lajos idejében, midőn még polgári házasságról szó sem volt, oly erkölcsös családi élet volt-e Francziaországban, a melyet elronthatott a polgári házasság? (Tetszés bal felöl) Mindenki tudja, hogy hála istennek, ritkaságként és ma sehol e világon nem létezik a család élet erkölcsösségének oly megbomlása, mint akkor ott létezett. A polgári házasság ezt nem okozta, hanem ott találta. Ezt mellékesen megjegyezve, visszatérek a magyar történetre. Nem tagadhatom, méltóságos főrendiház, hogy a tegnapi napon részint e teremben, saját tapasztalataim szerint észlelt, részint olvasmányaim folytán ismert jelenetei a múltnak vonultak el szemeim előtt. Magam észleltem e házban, — még akkor a képviselőház tartotta itt üléseit — midőn az opportunitas kérdése felvettetett, melylyel szemben tegnap többen és Apponyi György gróf ö nagyméltósága is olyan élesen sikra keltek és elitélték az opportunitási politikát, akkor arról volt szó, hogy a törvény mint törvény megtartassék-e ? És az opportunitas szempontjából méltóztatnak talán emlékezni, kik voltak azok, a kik azt mondták: az opportunitas követeli, hogy meg ne tartassék. Ekkor állott fel hazánknak azon nagy fia s magyarázta meg, hogy a létező törvénynyel szemben, azon kérdéssel szemben: vájjon végrehajlassék-e,nincs helye az opportunitásnak, de igenis van egyik legfontosabb szempontból helye akkor, ha új törvényeket kell alkotni. És én azt hiszem, hogy az opportunitási szempont jogosultságát új törvények alkotásánál senki, a ki a gyakorlatra, az élet számára akar törvényt alkotni, meg nem tagadhatja; annyival kevésbbé, mert merek a történelemre hivatkozni szemben az itt elmondottakkal, hogy azokat az elégedetlenségeket, a forradalmakat soha a gyakorlati élettel számító, tehát az opportunitást is figyelembe vevő törvények nem okozták, de igenis okozta egyes, bár gyakran helyes elméleteknek logikai szigorúsággal minden áron való keresztülvitele, (ügy van! Tetszés balfeltfl.) Ezek voltak néha a forradalmak okozói, a forradalmi törvényhozásoknak pedig mindenkor bűnei. Az alkotmányos fejlődés törvényhozásának az elveken kivül igenis az opportunitással is számolnia kell, másként áldásthozó soha sem lesz. De mondom, olvasmányaimból is elvonultak előttem az emlékek. Elvonult homályosan az 1790—91-iki országgyűlés képe, a hol többek közt házassági kérdések forogtak szőnyegen az átalános vallási kérdés keretében. Elvonultak előttem a pozsonyi országgyűlés főrendi házának fénynapjai a negyvenes években. Ugyanazon buzgalommal, ugyanazon ékesszólással , ugyanazon erős meggyőződéssel hallottam leírni az egyházat és ennek kapcsán az államot érhető veszélyeket tegnap ezen törvényjavaslat alkalmából, minőkkel leírattak annak idején a különböző hitfelekezetű keresztényekkel való házassági viszony szabályozása alkalmával. S én ebből azt a következtetést vonom le, hogy ezen törvényjavaslat, mint jeleztem, a magyar törvényhozás traditiói nyomdokán halad. Miért? Midőn 1790—91-ben a különböző keresztény felekezetekhez tartozó családok összeházasodásában okozott akadályok miatt az elégedetlenség nagy volt a családok közt és az állam hátrányosnak tartotta azt, habár azon eseiben — még ezt is megjegyzem — a törvényhozás két háza nem is birt megegyezni, az akkor lehető módon — ma természetesen ez nem lehetne — az akkori bölcs fejedelem resolutiójával oldotta meg a kérdést és ez képezte a törvénynek alapját, mely ezen házassági kérdést szabályozta. Midőn tovább fejlődvén a dolgok, felmerültek ismét a különböző keresztény felekezetek közötti házasságok. kérdései, a törvényhozás ismét jogosultnak tartotta magát beleszólni. De meddig? Addig, a mennyire szükséges volt, hogy az abból támadható súrlódások elenyésszenek, vagy ne keletkezzenek. És beleavatkozott akkor is, midőn kapcsolatban a házassági kérdéssel, az áttérés