Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-90

XC. ORSZÁGOS ÜLÉá. 83 kérdését is szabályozta. Beleavatkozott akkor és oly módon, hogy ne legyen kénytelen egyes felekezetek lelkészeit lelkiismeretök elleni tényre kényszeríteni, mert oly tényéknél is, melyekre rendszerint a lelkésznek ténykedése, a bizonyít­vány kiállítása volna szükséges, megengedte, hogy ha ő ezt lelkiismeretével megegyezőnek nem találja, világi egyének állítsák ki a bizo­nyítványt, mely ez esetben az ő bizonyítványát helyettesíti. Ezek, méltóságos főrendek, a házassági egyházi ügyekben a magyar törvényhozás tra­ditiói dióhéjba szorítva. Respeetálni a feleke­zetek jogait mindaddig, mig állami érdek vala­mely intézkedést nem követel s ha követeli, akkor megtenni ezt az intézkedést, de csak annyira, a mennyire szükséges, nem menve egy lépéssel sem túl és még itt is kiméivé mindig a lehetőségig mindenféle egyházi susceptibilL tást. S talán ez az, a minek Magyarország köszönheti, hogy az egyház és az állam kö­zötti viszony nemcsak ellenségessé, de hála istennek, rideggé sem lett soha, mint legtöbb más államban, s ez az, a minek azt hiszem, nagy részt köszönhetjük, hogy a hazában a külön­böző keresztény felekezetek eddig sokkal koráb­ban a legnagyobb egyetértésben tudtak élni, mint Európának a civilisatióban sokkal előbbre álló nemzetei. Midőn most ezen traditiőkon tovább haladva, beadatik e törvényjavaslat, én azt hiszem, senki sem mondhatja, hogy ezen átalános szempontok ellen vétene, azaz, ne szorítkoznék csak arra, a mi az állampolgárok érdekében okvetlenül szükséges és ne intézked­nék oly módon, hogy a hazában élő semmiféle felekezetnek lelkiismeretét ne bántsa, mert csakis az van mondva, hogy az élhet vele, a ki akar, kényszerítve senki sincs sem tényke­désre, sem arra, hogy a törvénynek éljen. Nem egyéb az, mint akadályt elhárító törvény azon egyenjogú polgárok közt, a kikre nézve ezen egyen kívül más különbség már fenn nem áll. Bocsássanak meg, (Halljuk! Halljuk!) váj­jon hol és miben méltóztatnak ezen nagy ve­szélyt látni? Egyfelől az mondatik, hogy ezen törvényjavaslat már csak azért is rósz, mert ezt a nemzet, a nép öntudata vissza fogja uta­sítani. Másfelől attól félnek, hogy a judaismus | át fogja járni a keresztény társadalmat. Váj­jon megfér-e két okoskodás egymással? Azt hiszem, hogy egyik a másikat teszi tönkre. Mert ha annyira visszataszíthatja a nemzet öntudata ezen törvényt, akkor természetes, hogy hatás nélkül marad; ha pedig acceptálja, akkor nem áll az, hogy szükségtelen a törvény, mert nem érzi szükségét senki sem. De nekem az a meg­győződésem és ez az, a mit még kimondani akarok csak röviden, mert mások, különösen Andrássy gróf bővebben kifejtették, hogy min­den hitfelekezet közt amalgamisáló befolyása leginkább annak van, mely mint culturalis esz­köz is egyéb magasztos hivatásán kivül erre alkalmasabb. A judaismus alkalmas volt erre, szemben a pogánysággal. Én alkalmasnak hi­szem a kereszténységet, szemben minden más vallással. Az attól való félelem, hogy a keresz­tény társadalom lehessen zsidó társadalommá, csak annak lelkében élhet, a ki az izraelita vallást nagyobb culturmissióval bírónak hiszi, mint a milyennel bir a keresztény vallás, mert ez megfordítva történni sehol a világon nem szokott. (Élénk helyeslés balfelfii. Nyugtalanság jobbfelöl) De megígértem a mélyen t. főrendiház­nak, hogy rövid leszek, azért nem térek ki az itt felhozott érdekes tárgyakra és pár rövid megjegyzés után be fogom zárni beszédemet. (Halljuk! Halljuk!) Őszinteségem parancsolja, hogy a kötelező polgári házasságról én is szóljak pár szót. (Halljuk! Halljuk!) Én, méltóságos főrendek, abban a meggyőződésben vagyok, hogy mig az ma nálunk nem lehetséges, a jövő azon kér­désé és pedig akár alkottatik meg e törvény, akár nem* Csak egy különbséggel, azon különb­séggel, hogy ha e törvény megalkotta tik, meg­győződésem szerint nem válik a dolog ége­tővé, nem lesz sürgőssé, be lehet várni, ha nem csalódunk benne, a kik azt hiszszük, a mig megérlelődik és baj nélkül behozható, vagy ha cs.iódunk, akkor mint szükségtelen eltűnik a n.ip rendről. De ha ezen törvény meg nem hozatik, méltóztassanak meggyőződve lenni, — igaza volt gr. Andrássynak — a kérdés elemi erő­vel fog előjönni, eltiporhatja egyiket vagy ma­il*

Next

/
Oldalképek
Tartalom