Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.
Ülésnapok - 1881-90
;AGOS ÜLÉS. 78 XC. OBSZ hanem több pártból alakult többség. És a képviselőház nemcsak a törvényjavaslatot fogadta el, de) sokan odáig mentek, hogy ezen törvényjavaslatot azon értelemben akarták elfogadni, a mint én nem fogadom el, t. i. mint útmutatót a kötelező polgári házassághoz. Tehát ha a közvéleménynek nálunk fönnálló törvényes nyilatkozóját nézi a nagyméltóságú gróf, ez a közvélemény a törvényt szükségesnek mondta. De ha nem azokat veszi a tisztelt gróf a közvélemény képviselőinek, a kik nálunk ma szerencsére még azok, hanem a tömeget, melynek nálunk megvan azon tapintata és hagyományos józansága, hogy politikai és vallási ügyekben a raaga képviselte tését másokra, hivatottabbakra bizza, .nkkor én az ily közvéleményre hivatkozni nem szeretek és megmondom miért. Azért, mert azon tömegre hivatkoznám akkor, mely mindent helyeselt, mindent megtapsolt, mióta a világ áll, minden válogatás nélkül. Tapsolt e tömeg Nérónak, midőn azok, a kik a római birodalomban elsők küzdöttek a keresztény vallás mellett, a circusban vadállatok által tépettek szét: s midőn később a katholika egyház világuralomra emelkedett és azokat, a kik akkor a vallás tanait ugy a mint voltak, absoiute nem követték, a máglyára küldték, tapsolt a tömeg; midőn századokkal később a monarchia irancziaországban XIV. és XV. Lajos alatt az önuralom és önkény orgiáit ünnepelte, tapsolt az önkénynek és a fényűzésnek; tapsolt akkor, midőn XVI. Lajos és a nemesség a guillotin alá hurczoltattak, és tapsolt akkor, midőn a >Déesse Raisontt ünnepelte a franczia forradalom egy kevéssé öltözött nő alakjában. Ezen iömeg nyilvánítására én nem fektethetek semmi súlyt és ezt nem ismerhetem el közvéleménynek s azt hiszem, maga a nagyméltóságú gróf sem ; de ha ő sem ismeri el, akkor nem áll azon kijelentése, hogy a közvélemény e törvényt nem akarja. (Helyeslés.) Azt mondta továbbá a t. gróf úr, hogy a kik pártolják ezen törvényjavaslatot, akaratlanul bár, bona fide — ezt megengedte — a forradalom malmára hajtják a vizet. No már ez olyan vád, a mely ellen felszólalni én is szükségesnek tartom. Én nagy barátja vagyok a haladásnak j de a haladásnak felülről lefelé, nem alulról felfelé. (Tetszé.) Sokan vannak, kiknél divat minden emberi haladást a forradalomnak tulajdonítani; én nem vagyok ezen nézetben, mert azt hiszem, hogy habár az emberi természetben van is, hogy szökésekben, túlzásokban szokott haladni, hogy ismét visszaessék, de ez nem absoiute szükséges. Sokkal jobb, sokkal következetesebb és sokkal termékenyebb haladás az, mely az ellenkező irányt követi és ha e tekintetben nézzük a példákat, a melyeket a történelem mutat, nem kell messzire menni, elég Magyarországon maradni. Ha az iránt akarunk tisztába jönni, vájjon azok, a kik e törvényt pártolják, a forradalomnak dolgoznäk-e kezére, az iránt kell előbb világosságot szereznünk magunknak, mely okból keletkeznek a forradalmak 1 Ez ut azonban hosszas volna, mert a forradalmaknak sok különböző okaik lehetnek. Könnyebben jutunk helyes eredményhez, ha azt a kérdést vizsgáljuk: mely utón lehet a forradalmat leginkább kikerülni: oly módon-e, ha minden eszmét addig ellenzőnk, mig elemi erővel jfin elénk, va^y ha ezt megelőzzük és magunk irányozzuk fejlődését? Nézzük a magyar történelmet. Magyarországban már 1222-ben lemondott a másutt mindenütt, absolut királyság az ab solut uralomról, megalkudott az akkori követelménynyel és a nemzet bizonyos jogait elismerte. S mi volt ennek eredménye? Magyarországon soha politikai forradalom nem volt. Voltak mozgalmak vagy harczok öröklési jog fölött, voltak harczok vallási kérdésekben, de politikai harczok nem voltak soha. Voltak lázadásai a parasztságnak az urak ellen, de mikor? Akkor, mikor az uri osztály kizárólagos privilégiumot tartván fenn magának, talán igenis önkényesen bánt az alárendelt osztálybeliekkel. És mi történt később ? Mig ama társadalmi átalakulás, a melynek következtében az addig csak a nemesség által kiváltságkép birt jogok a nép minden osztályára átmentek, Európa majd minden államában csak véres harcz után történhetett meg, addig mindez Magyarországon magának a nemességnek, a kiváltságos osztálynak initiativájára történt a legkisebb forradalom nélkül. Ez azt mutatja, hogy a forradalmat kikerülni nem azon utón lehet, ha bevárjuk, mig a