Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-90

XG. ORSZÁGOS ÜLÉS. 77 határozatokat hoz, a melyek minden vallásra | egyformán értetvén, egy bizonyos logikai rendszert állapítanak meg. De hogyan áll a gyakorlatban? A sors ugy akarta, — s ez egyik oka anaak, a miért felszólaltam — hogy számos évet töltöttem épen azon országokban, a hol a polgári házasság be van hozva. S megvallom, a kép, melyet ott láttam, egészen más benyomást tett reám, mint milyennek én magam is theoriában gondoltam. Nem akarom hosszasan ecsetelni, csak röviden mondom el azt a benyomást, melyet az ottani állapotok szemlélése reám tett. (Halljuk!) Ezen intézmény alatt csak két áramlat érzi magát kielégítve; az egyik az, mely vallást nem ismer, és azzal az állam mindenhatóságát állítja szembe; a másik az, mely tolerantiát nem ismer, és tisztán csak a felekezeti szempontot állítja előtérbe. A két véglet igen, de a mi közte van, az ezen megoldás által megnyugtatást soha sem nyerhet. S tapasztaltam azt, hogy ezen intézmény a családokban, a társadalomban a türelmetlenséget, a vallási viszályt a legnagyobb mérvben fokozza. S ezért őszintén megvallom, hogy én behozatalát nálunk nemcsak ma, de sohasem kívánom. (Helyeslések.) De nemcsak ez okból nem kívánom, hanem még más okból sem. A polgári házasságot, — nem akarok erre hosszasan kiterjeszkedni — a polgári házasságot — mint a külföld némely államában létezik — az állami mindenhatóság és az egyházi mindenhatóság közti küzdelem szüleményének tartom. Ismétlem, a polgári házasság egy harcznak szüleménye, melyben van egy győztes és van egy legyőzött fél. S bár minden ily harczban az utóbbi időkben — sazt hiszem, ez igy lesz jövőre mindinkább — az állam győz, az én meggyőződésem mégis az, hogy vallási kérdésekben a legroszabb egyezség is sokkal jobb, mint a legfényesebb győzelem. (Helyeslések.) És hogy ott, a hol az egyik fél a másikat legyőzte, — legyen az az állam vagy az egyház — mindakettő, a győztes mint a legyőzött fél, egyaránt vesztes. (Ugy van!) E harczot csak ott képzelem, a hol absolute szükségessé válik. De épen ez az, a mitől e hazát megóvta a magyar egyházak és ezek közt a magyar katholika egyház hagyományos bölj csesége; és azért hiszem én azt, hogy ma is nemcsak elődeiknek, hanem saját 1 maguknak fényes traditióit is fogják követni, midőn azon módozatot fogadják el, melyeknek czélja kikerülni az elvi nehézségeket, és nem idézni föl azon türelmetlenséget, melytől, hála istennek, eddig mentve volt e nemzet. Én tehát a kötelező polgári házasságot ezenkívül nem szeretem még azért sem, mert nem ezen talaj szüleménye, nem ide Yalő, mert itt nincs győztes és legyőzött fél; és végre nem szeretem azért, mert ha mindez nem állana is, olyanoknak ismerem az ország viszonyait, hogy azok közt annak létesítése merő képtelenség. Tehát az átalános kötelező polgári házasságot nem akarom elfogadni, de épen mert ezt nem akarom elfogadni, teljes meggyőződésből támogatom a törvényjavaslatot. (Flelyeslés.) S ezzel, méltóságos főrendek, bevégeztem volna előadásomat, ha nem hallottam volna itt tegnap egyes állításokat, melyekre reflectálni — ha már felkeltem — szükségesnek tartom. (Halljuk!) Q nagyméltósága Apponyi György gróf meggyőződésének egész hevével szólott e törvényjavaslat ellen; meg vagyok győződve, hogy szilárd vallási meggyőződését, követve s nem politikai szempontból. Én mélyen tisztelem e meggyőződést, de nem osztozhatom az ő nézeteiben. Ő excelientiája azt mondotta, hogy nem tartja e törvényjavaslatot szükségesnek; ő nem barátja ugyan a plebiscitumnak, de ő arról meg van győződve, hogy ha ma plebiscitum fogna megkiséreltetni, ez a törvény ellen fogna nyilatkozni. Cziráky János gr.: Az bizonyos! Andrássy Gula gr.: Ebből ő excellentiája azt következtette, hogy a közvélemény nincs e törvényjavaslat mellett. Itt az a kérdés, hogy mit értett ő excellentiája a közvélemény alatt: a tömeget-e, vagy annak képviselőit? Ha a közvélemény alatt azokat értette, kik nálunk a törvényes viszonyok közt a közvéleményt képviselik, akkor nem osztozhatom nézetében, mert e törvényjavaslatot az alsóház küldötte ide és ott nem egy csekély többség, hanem isngy többség fogadtf) el, nem csupán egy párt,