Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.
Ülésnapok - 1881-90
74 XC. ORSZÁGOS ÜLÉ&. hanem úgy, mint igen sokan, a kiket itt ma szerencsénk van tisztelni, elégnek tartottam volna, ha egyszerűen szavazatomat adom akkor, mikor reá kerül a sor. Ha most jmégis felszólalok, teszem ezt azért, mert a tegnapi discussio alkalmával azt tapasztaltam, hogy sokan a túloldalról épen azon okoknál fogva vetik vissza a törvényjavaslatot, a melyeknél fogva én azt helyesnek és kívánatosnak tartom. Méltóságos főrendek! Ha a tegnapi discussiót a törvényjavaslattal szembe állítjuk, alig lehet tagadni, hogy sokkal nagyobb a keret, a melyben a discussio mozgott, mint azt a törvényjavaslat tartalma maga igazolja. (Helyeslések. (Jgy van!) Ez a törvényjavaslat nem szünteti meg egyik vallásfelekezetnek, egyik egyháznak sem eddig gyakorlott jogát a házasság körül: nem állit fel új elvet, hanem a meglévő törvényes gyakorlat alapján csak azon bajokon akar segíteni, a melyek e téren a társadalmi életben mutatkoznak. (Helyeslések.) Ez a törvényjavaslet nem bir azoknak a törvényeknek jellegével, a melyek a tud ományos codificatio szempontjából indulnak ki, hanem inkább az angol bili természetét viseli magán, az póttörvény, mely az elvi kérdéseket érintetlenül hagyván, csak «'/,on bajok orvoslását czélozza, melyekkel foglalkozik. Minthogy e törvényjavaslat ily jellegű, én azt hiszem, hogy arra, hogy a ház lelkiismeretesen dönthessen a felett, el fogadja-e vagy sem teljesen elégséges, ha három kérdés iránt jő magával tisztába. (Halljuk*) Az első az, hogy vájjon azon bajok, a melyeken e tőrvényjavaslat segiteni akar, léteznek-e vagy nem, tehát szükséges-e a törvényjavaslat; a második az, hogy ha léteznek e bajok s így szükséges e törvény, illetékes-e az állam azokon segiteni? És ha léteznek a bajok es az állam illetékes azokon segiteni, következik a harmadik kérdés, hogy nem lehetne-e ezen czélt más czélszerűbb módon elérni, mint a melyet a kormány javasol? Én mint oly ember, a ki, mint mondám, nem tarthatja magát e kérdésben tekintélynek, kívánok, még pedig lehetőleg röviden a tárgyhoz szólani. (Halljuk! Halljuk!) A mi az első kérdést illeti, t. i, hogy szükséges-e vagy nem a törvényjavaslat, kijelentem, hogy az, a mit a kormány indokolásában olvastam és a mit a kormány egyes tagjai erre nézve a bizottságban előadtak, engem meggyőztek arról, hogy oly intézkedés, a mely a külföldön kötött polgári házasságoknak bizonyos feltételek alatt érvényességet itt is tulajdonit, szükséges, itt nem arról van szó, hogy a polgári házasságot és ezt hangsúlyozom, nálunk hozzuk be, hanem arról, a mint ezt előttem Keglevich István gróf ur kiemelte, hogy a külföldön érvényes házasság itt is annak ismertessék el. Ez azonban a polgári házasságot, miut követelményt, épen nem vonja maga után és felfogásom szerint olyan arányban áll a polgári házasságnak ily formában való behozatala az átalános kötelező polgári házassághoz, mint a minő arányban állana teszem Angliában azon gyakorlat, mely szerint a gretna greeni kovács azokat a kik hozzámennek, összeadhatja, egy oly törvényhez, mely szerint már most Anglia, minden kovácsa jogosítva volna összeházasíthatni mindenkit, a ki előtte megjelenik. A törvényjavaslatban levő intézkedés csak kivétel, melynek czélja e polgári házasságot csupán ott alkalmazni, a hol az egyházak ezt tenni vonakodnak. Én azon szempontból is pártolom a kormánynak javaslatát, hogy oda ne jussunk, a hol nem szükséges. (Helyeslés.) A második szempont, a melyből a kormány kiindul az, hogy azon tilalom, a mely ma meg nem engedi, hogy az izraelita honpolgár egy kereszténynyel házasodjék, mégszüntettessék. Részemről ezt is szükségesnek tartom, még pedig azért, mert ez mintegy corollariumának tekintem annak, a mit a törvényhozás eddig tett. A törvényhozás minden honpolgárnak megadta a jogegyenlőséget és a cultus disparitas elvéből keletkező akadályokat elhárította a többi vallásokra nézve s csak az izraelita vallásra nézve létezik még kivétel. Részemről abban, hogy ezen válaszfalat, mely a honpolgárok egy részét elkülöníti, a kormány meg akarja szüntetni, helyes intézkedést látok.