Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-90

XC. ORSZÁGOS ÖLÉS. 75 Igaz, azt lehet mondani, hogy ez az állapot magában nem sértő egy felekezetre sem, mert a tilalom mindkét részre szól, a mennyiben|ép oly kevéssé lehet kereszténynek izraelitát elvenni, mint megforditva. De ez csak theoriában áll igy. Gyakorlatilag nem fogja tagadni senki, hogy nincs keresztény, ki ezen tilalomban, ezen válaszfalban magára valami sértést lásson, hanem mindnyájan oly feltételt látnak benne, a mely kizárólag csak a másik részt sújtja, És bár vallják be azok, a kiket illet vagy nem, szerintem, világos, hogy ezen elkülönités ma nyomasztóbb érzelmeket kelt az illetőkben, mint valaha. Mert azelőtt a vallás-disparitasból folyó házassági akadály nemcsak katholikusok és izraeliták közt, hanem más vallások közt is fennállott, holott ma csupán csak ő rájuk nézve tartatott fenn. Az állam minden joggal felruházta minden polgárát valláskülönbség nélkül, s midőn ezt tette, helyesen cselekedett, mert a magyar állam összes szerkezete azon szabadelvű alapon nyugszik, melynek kifolyása ezen elv, de miután ezt megtette egy osztálylyal szemben, melynek minden egyéb jogot megadott, mégis oly válaszfalat tartani fenn, mely a magyar honpolgárok számos osztályát a társadalomból kizárja, én sem igazságosnak, sem politikailag helyesnek, sem az államra hasznosnak nem tartom. A kormánynak, szerintem, legalább czéljaaz, hogy minden joggal ellátván ezt az osztályt is, erkölcsi önérzetét ébreszsze és elvárhassa tőle azon áldozatkészséget, azon hazafiságot, a melyet elvár minden polgárától. De mondják sokan, meglehet, hogy ez eredményi nem fogjuk elérni. Én megengedem, hogy ez megtörténhetik. Mert egy törvénynek, a mely hivatva van a társadalmi életre erkölcsi hatást gyakorolni, végső következményeit biztossággal kiszámitani nem lehet. De én még azon esetre is helyesnek tartanám az intézkedést, ha — a mint nem ugy van — kételkedném az eredményben. Mert egy dolog szerintem kétségtelen marad, g ez az, hogy midőn egy sokáig elnyomott faj irányában az utolsó nyomasztó igazságtalanság jóvá tétetik, az ily intézkedésnek rósz nem, csak jó hatása lehet. Én tehát szükségesnek tartom. Némelyek ugyan azt gondolják, hogy csak az szükséges, a mit a közvélemény oly elemi erővel követel, hogy előle kitérni nem lehet Ily értelemben nem szükséges. Én azonban az* állam és kormánya feladatának tartom azt, nem várni be az időt, midőn oly rohamos erővel tolulnak már elő a kérdések, hogy azokat csak követni, de irányozni többé nem lehet. Én az állam előrelátását — mert felfogásom szerint: >gouverner c'est prévoirt — abban látom, hogy a kérdéseket akkor igyekezzék megoldani, midőn azok megoldása még az ő kezében van, nem pedig akkor, mikor a megoldás szabad akaratától többé nem függ. {Tetszése) És azért vagyok e nézetben, mert minden concessio, ha ugy akarjuk nevezni, csak akkor lehet jó hatással, ha a szabad akaratnak tulajdonitható, hololt ellenkezőleg minden erkölcsi erejét elveszti akkor, midőn nem tűnik föl többé, mint a szabad akarat kifolyása. {Helyeslés.) Én tehát ezt szükségesnek tartom és most következik a második kérdés, hogy ha szükséges, van-e az államnak joga, azaz illetékes-e az állam azon módon segíteni a bajon, melyet a törvényjavaslat tartalmaz ? Azt gondolom, hogy erre a felelet sokkal rövidebb lehet, mert a mint már volt szerencsém mondani, e törvényjavaslat egyetlen egyháznak jogát sem vonja kétségbe, nem helyezi azzal szembe az állam jogát, még kevésbbé az állam mindenhatóságát, hanem egyenesen azon alapon áll, melyet a létező törvény és törvényes gyakorlat meghatároz. Csakis arra szorítkozik, a mit az elérendő czél absolute követel. A törvényjavaslat és vele a kormány nem lép az úgynevezett Josephinum eszméjének terére, nem hoz törvényt, a mely azt mondaná, hogy ime ez lesz a törvény és ezen feltételek alatt megengedtetik a házasság és minden egyházférfi köteles az illetőket ezen feltételek alatt összeadni. Ezt teljesen mellőzi, sőt az indokolásban kimondja, hogy, miután az oly házasság megkötésére, a milyenről sző van, egy vallásfelekezet lelkészeit sem lehet kényszeríteni, ily esetekben alkalmazza a polgári házasságot. És ezt teszi tisztán, kivételképen. Mi az átalános kötelező polgári házasság