Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-90

70 XG. ORSZÁGOS ÜLE8. véssél, hogy az egyéni szabadság korlátoztassék. De in thesi nem lehet azt mondani, hogy csak az állam intéz támadást az egyház elien és hogy az állam vindicál magának minden jogot. Helyesen a jövőre vonatkozólag, csak annyit lehet állítani, hogy az államnak feltétlenül és első sorban joga legyen teljes szabadságot nyújtani állampolgárainak e kérdésben és nem is lehet állami intézményekben más irányt követni. De legkivált nem áli az emiitett állítás ezen törvényjavaslatra. Hasonlítsuk össze a helyzetet, a minő volt s a minő ma is és a minő lesz, ha e törvényjavaslat elfogadtatik: eddig az állam, ha egy keresztény férfi egy izraelita nőt akart elvenni, azt mondta, én nem engedem; jövőben azt fogja mondani, megengedem. Én azt hiszem, hogy a tényállás ezen egyszerű feltüntetésében meg van adva a válasz arra nézve, hogy melyik esetben korlátoztatik az egyéni szabadság, akkor-e, mikor tiltja, vagy akkor, midőn ezen törvényjavaslat alapján megengedi. Azt hiszem, hogy ez által nem korlátoztatik, ellenkezőleg, eddig korlátoztatott az egyéni szabadság és pedig az egyik vallás hivei a másik vallás előnyére. Egy további támadás, a mely ezen törvényjavaslatban lefektetett irány ellen intéztetett és talán a legeréíyesebb és a melyre legszükségesebbnek tartom a választ, hogy felhozatott azon egyház- és vallásellenes irány, melylyel szemben állunk, és a mely gyakran és könnyen forradalmakra is vezethet. Előbb mondám, hogy nem lehet tagadni, hogy egyik-másik államban néhány évszázad óta tényleg egy határozott, erélyes áramlat észlelhető, nem mondóm a vallások ellen, de egyes vallások ellen. De ismétlem, a ki pártatlanul figyeli a történelem lefolyását, az ebben csak repressiót fog látni, de soha olyan tényt, a mely motiválva volna, és azért nem lehet félni, hogy a nemzet haladását fentartani képes lenne és forradalmat idézne elő. Azért, ha egyszerűen kimondatik, hogy egyházellenes irány van benne, akkor azt hiszem, hogy ezt praecisirozni kell. Ha Francziaországról vagy Németországról beszélünk, akkor megengedem, hogy ez actualis kérdés, a mely felett lehet eszmét cserélni, de a szőnyegen levő tárgygyal összeköttetésben nincs; ha azonban Magyarországról beszélünk, akkor azt hiszem, hogy ezen kifejezésnek alapja nincs. Egyházellenes irány Magyarországon tudtommal soha nem létezett, nem a nemzetben, nem a népben, nem a művelt osztályban, nem a clerusban, nem a törvényhozásban, {ügy van!) Ezt az állítást tehát semmi viszonyok közt nálunk alkalmazni nem lehet. Én nem ismerek Európában országot, melyben a tolerantia anynyira a nemzet véreben volna, — legyen a szegény paraszt, vagy a törvényhozó elsejéről szó — nem ismerek olyan országot, a hol a nemzet vezérei, papjai, oly elnézéssel volnának egymás irányában tényleg, mint Magyarországban. Az tehát, hogy forradalomtól kellene tartani, a melyet előbb-utóbb előidézhet ezen vallásellenes irány, talán más országban mondható, de nálunk arról szólani nem lehet, kivált akkor, ha alkalmaztatik azon viszonyban, a mely a vallás és a törvény közt van, ha alkalmaztatik azon viszonyra jóhiszemüleg s egész kiterjedésében azon sző, melyről előbb azt mondáin, hogy bármennyire elkoptatták, lejártatták azok, a kik csak ajkukon viselték, de szivökön nem, de a mely mégis nemcsak a keresztény államnak, hanem a keresztény vallásnak is alapeszméje, t. i. a szabadelvűség, melyet akár felebaráti szeretetnek, akár másnak nevezünk, lényege mindig ugyanaz lesz; (Helyeslés.) ha ezen elv, melynek alapján az egyetlen civilisatorius vallás áll, mely az államokat szilárd alapokra fektetheti, s a mely elvre fektette ezen vallást alapitója is, midőn azt épen azon különbözetre alapította, hogy nem azt monda: szemet szemért, fogat fogért, mint az izraelita vallás; hanem azt monda: segítsd felebarátodat tehetséged szerint, és pedig minden különbség nélkül vallása és polgári állására nézve. Ha mondom, ezen elv alkalmaztatik azon viszonyban is, mely az állam és a vallás közt van és kell, hogy legyen, akkor sem annak káros következményeitől, sem az összeütközésektől tartani nem kell. Mi a különbség törvény és vallás közt? Mindkettő csak kifejezése az erkölcsök azon összeségének, melyet állami és vallási erkölcsiségnek nevezünk, és mely az erkölcsi eszméknek kifejezése, az erkölcsöket két osztályba