Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-89

LXXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 63 opportunitás szempontjából beleegyezünk az elv ily csonkításába és átengedjük a fél vívmányt, nem fog-e a legrövidebb idő alatt az egész vívmány kezünkből kiragadtatni. Nem akar­hatjuk, méltóságos főrendek, hogy hazánkban ismétlődjék az, a mit eddig csak a külföldön láttunk, hol daczára annak, hogy az illető államok nincsenek veszedelmes belellenség hiá­nyában, a hit iránt a legnagyobb előzékenység és gyengeség fejtetik ki, mégis sok helyen az egy­házzal valő örökös súrlódás és az egyház elleni méltatlanság van napirenden. Látjuk ott, méltó­ságos főrendek, miként sodortatják magokat a kormányok opportunitás szempontjából, ille­tőleg gyengeségből és számitáshibából, részint a concessiók, részint a spoliatiók lejtőjére, abban a hiedelemben, hogy a nyughatatlan elemeket az egyház rovására tett concessiók által kibékíteni, vagy még maguknak lekötni is fogják, holott lehetetlen azon elemeket ki­békíteni, míg subjectiv czéljaikat el nem érték, mig a helyzetnek urai nem lettek. Nem akarhatjuk, méltóságos főrendek, hogy hazánkban előbb is az elvcsonkitás, utóbb az elvtagadás, végre az elvtelenség lejtőjére sodor­tassunk, és hogy hazánkban is haladásnak tekintessék, mi az egyház rovására végeztetik, holott szent igaz, hogy minden, a mi az egy­házat sújtja, tekintélyét és befolyását csökkenti, a szó legszorosabb értelmében csakis az állam biztonságának és egész jövőjének rovására történik. Kettősen sújtatnék pedig jelen esetben az egyház. Először is illetékességében, mert a mint azelőtt mondám, a vallás elveivel ellenkező esetekben, és ily házasságok köthetése végett az egyházat kizárólag az illető hatóság, polgári hatóságra ruháztatnék át, másodszor tekinté­lyében és leggyengédebb érzületében, midőn, törvény által, és így a legünnepéiyesebben mondatnék ki, hogy a vallás elvei és e szerint az egyház által határozottan tiltott,'és kárhozta­tott házasságok a törvény oltalma alatt más utón érvényesen jöhetnek létre; de mindenek lelett sújtatnék az egyház az által, hogy az állam, illetőleg a törvényhozás jelen esetben már nyilvánosan helyezné magát ellentétbe az egyházzal, {Igaz! Ugy van!) Nem képzelhetek magamnak méltóságos főrendek, esetet, mely eléggé fontos volna arra, hogy e tekinteteknél fogva igazoltnak ismer­hetném el az állam ilyen magatartását; nem kép­zelhetek magamnak eredményt, melynek hasma I felérhetne az egyházon ejtett csapás kárával, de annál kevésbbé ismerhetem el a törvényjavaslat • czélját eléggé magasztosnak vagy üdvösnek, | hogy a miatta az egyházon ejtett súlyos j csapást igazoltnak tekinthetném. Nem tartom pedig a jelen törvényjavaslatot ; sem üdvösnek, sem magasztosnak, mert szerin­tem a kérdéses házasságok, melyekre nézve minden gyűlölség nélkül, a legnagyobb őszinte­séggel mondom, hogy azok csekély kivétellel legnagyobb részben anyagi érdekből és calculus­ból fognának köttetni; mondom, ezen házassá­gok biztosítékot a házasság főkellékeire nézve, vagyis a családi viszony állandó boldogságára és az abból születendő gyermekek valláserkölcsi neveltetésére nézve egyátalában nem nyújtaná­nak, sőt e két tekintetben felette kétes termé­szetűek volnának. Én legalább minden tisztelet mellett, melylyel a vaiódi lelkiismereti szabad­ság iránt viseltetem, nem bizhatom abban, hogy azok, a kik ezen firma alatt lépnének ily házasságra, miután ugyanazon firma alatt egyházukkal és vallásukkal ellentétbe helyezték magukat, azután a családi élet kötelességeit lelkiismeretesen fognák teljesíteni. {Helyeslések.) Sőt inkább attól kell tartanom, hogy továbbá is a lelkiismereti szabadsággal, mint ők értel­mezik azt, élni, illetőleg visszaélni fognának. Egyátalában csalódásnak tartom, bár­szépen hangzik és bár az újabb theoriában aláírja is lehet, hogy a jelen törvényjavaslat a j íelkiismeretszabadságnak érvényesítésére szolgái. Benső érzésem és gyakorlati felfogásom inkább azt mondja, hogy a jelen törvényjavaslat tulaj­donképen a vallásbeli indifferentismus szabadsá­gát veszi oltalma alá, {Helyeslés.) és a lelkiismereti szabadsággal való visszaélésre utalja és báto­rítja mindazokat, a kik hajlandók volnának czéljaik elérése végett vallásuk elvein és egy­házuk tekintélyén túltenni magukat. {Helyes­lések.) Miután tehát a törvényjavaslat czélját sem magasztosnak, sem üdvösnek nem ismer­hetem el, kénytelen vagyok tagadni, hogy ily

Next

/
Oldalképek
Tartalom