Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-89

63 LXXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. vagyok, mert, ha gróf Zichy indítványának a felváltva beszélésre nézve meg kellene felel­nem, kénytelen volnék véleményemmel ellenke­zőleg nyilatkozni. A mi az.ügyet illeti: az eddigi felszóla­lások csak fokozhatták bennem már azelőtt volt meggyőződésemet, hogy igen komoly és szerintem hálátlan feladat forog kérdésben. Hálátlannak nevezem, mert azon csekély számú egyéneken kivül, kiket a törvényjavaslat sze­mélyesen érdekel, ugyan az igazán senkit sem elégit ki, holott igen nagy azok száma, a kikben fájdalmas megütközést okoz. Sajnálom, de őszintén ki kell mondanom, hogy a törvény­javaslat és az azt kisérő indokolás tanulmá­nyozása után bennem az a benyomás dominál, hogy a törvényjavaslat által egyszerűen a val­lásbeli kétségtelen indifferentismusnak szolgáló és annak kedvező és azt pártfogoló modus vivendi állapíttatnék meg. E benyomásból eredt megütközésemet neveli még abbeli meggyőző­désem, hogy ezzel az ügygyei, mely bennem legalább rokonszenvet nem ébreszt, a közel jövőben előre látható, életbe vágó átalakítás­nak, illetőleg az egyházat és vallásos híveit mélyen sújtó válságnak vettetnék meg alapja. (Ugy van!) Olyannyira nem volt szükség hazánk amúgy is nem túlzottan derült egét ezen komoly, hogy ne mondjam végzetes felhővel beborusi­tani, hogy lehetetlen annak felderülését nem valamely pressiónak tulajdonítani, illetőleg abban a korunkat homályosító egyházellení iránynak világos jelét fel nem találni. (Helyes­lés.) Ezen eszmejárást követve, nem tagadhatom a jelen ügynek rokonságát az újabb kor szülte azon tévtannal, a melynek hivei az egyház lehető korlátozásába helyezik az áliambölcseség legfőbb polczát, és arra akarják fektetni az állam biztonságát és mindenhatóságát. És nem vétek talán, ha e törvényjavaslatban concessiót szemlélek azok irányában, a kik a félreértett szabadelvűség kedvéért, bona fide ugyan, de talán meggondolatlanul buzgólkodnak az érin­tett tévtan mellett; nem gyanítva, hogy ez által in ultima analisi csak azoknak tesznek szol­gálatot, kik a forradalmi czélok kivívása végett törekszenek a vallásosság megingatására és az egyházi tekintély csorbítására. Távol van tőlem, hogy bárkit is ily törek­véssel vádoljak, a ki a törvényjavaslatot pár­tolja, de azért mégis áll az, hogy a leik azt, az általam kétségbe vont opportunitas szem­pontjából, megszavazzák, csakis az egyház­ellenes törekvés malmára hajtják a vizet, és látszólag azonosítják magukat azon törekvéssel, mely fájdalom, létezik, de csakis a felbomlást óhajtó kisebbség körében. Hogy azonban hosz­szas ne legyek, méltóztassanak megengedni, hogy álláspontomat megjeleljem. {Halljuk! BaHjuk!) Komoly meggyőződésem az, hogy midőn a jelen törvényjavaslattal foglalkozunk, nem állunk egyszerű és pusztán opportunitas kér­dése előtt. Abban, a mihez szólnunk kell, nagy horderejű elvkérdés rejlik, minélfogva a ki meg akar felelni a feladatnak, ne csak azt kérdje, vájjon a keresztények és zsidók közti házasság kívánatos és lehetséges-e? Mert a kérdés, mely iránt tisztába kell jönnünk, tulaj ­donképen az: akarunk-e hódolni a világszerte és nem a világ boldogitására elterjedt és mindennap növekedő azon mozgalomnak, mely ellentétben az állam mindenhatóságával, az egyház lehető nullificatiójára van irányozva. Meg akarjuk-e tenni e tekintetben az első lépést ma a válaszúton, melylyel megkináltatunk. Magunkra vállalhatjuk a felelősséget a kiszá­mithatatlan roszért, mely hazánkra mulhatlanuí nehezedni fog, ha opportunitas szempontjából az elvtől, melyet szentül fentartanunk kell, ma eltérünk és azt megcsonkíttatni engedjük. (He-yedés.) Felesleges lesz talán mondanom, hogy mily elvre vonatkozik aggodalmam, melyik azon elv, mely a javasolt törvény által szerin­tem sértetnék. Mert senki előtt sem titok, hogy az egyházellenes programmban a házasságnak és a házassági törvénykezésnek az egyházi hatóságból való kiragadása képezi a régen óhajtott vívmányok egyikét. Már pedig, ha törvény erejére emeltetnék e törvényjavaslat, mely szerint a vallás elveivel ellenkező házas­ságok köthetése végett, az egyházat kizárólag illető hatóság, polgári közegekre ruháztatnék át, akkor, ha csak részben és bizonyos ese­tekben, de mégis beállana az elvsértés és megközelittetnék az egyház ellen törekvők czélja; és ki kezeskedik arról, hogy ha ma

Next

/
Oldalképek
Tartalom