Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-89

LXXXíX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 39 előttünk fekvő törvényjavaslat égető postulatuma a létező körülményeknek, és valamint erős meggyőződésem, hogy ennek elfogadása lehetővé teendi bevárni azon időt, melyben majd a politikai úton megteendő előkészítése folytán s a közvélemény tisztázása, sőt részben vallásos lakosságunk vallásos érzületének megnyugtatása után, minden rázkódtatás nélkül be fog hozattathatni körülményeinknek minden tekintetben megfelelő házassági, ha úgy fog tetszeni, átalános kötelező házassági törvény. Ugy ellenkező esetben, ha tudniillik visszavetjük ezen exceptionalis szükségszülte törvényt, ki nem fogjuk kerülni, hogy rövid, talán nagyon is rövid idő alatt nyakunkra nő, mitől sokan annyira fáznak, az a nálunk ma még lényege és következményeiben mentől kevesebbek által ismert,külföídről hozzánk importáltatni szándékolt h gi törvény és hiszik a méltóságos főrendek, hogy ha az majd ily alakban kerülend eléjök, hatalmukban álland azt amúgy könnyedén leszavaztatni, mert e maival ma ez ezéloztatifc; akkor nem néhány százezer embernek fog többé érdeke, zsidókérdésnek elnevezhető alíormában fenforogni, hanem igenis egy erős. megdönthetlen, ez órában még magát háttérben tartam tudó, tartatni engedő közvélemény térend a főrendiház ellenkezése felett napirendre ; a mint hogy ezen nézet is egyike azon okoknak, melyek engem e törvényjavaslat elfogadására birnak; de elfogadom a kormány s képviselőház többi, a hármas bizottság által szintúgy magáéinak vallott érveléseit is. Nevezetesen igazságtalanságnak, méltatlanságnak tartom, az egyenjogúság alapján az állampolgárok keretébe felvett százezerek után számitható osztályát a hon lakosainak azon kényszerhelyzetbe hozni, hogy ha boldogságát az itt szóban lévő vegyes házasság útján reméli elérhetni, valamely erkölcstelen cselekmény nélkül czélhoz ne juthassanak, sőt szerintem nem adhatnák a felebaráti szeretetnek egyházaink is szebb példáját, mint ha a maga helyén annak idejében majd gondoskodnának róla, miként lehetne az ilyen polgári vegyes házasságra lépetteket a vallás jótéteményeiben is részesíteni; részemről meg vagyok győződve, hogy erre az én egyházam fogna módot találni, eltalálná az eskü s áldás ily esetekre alkalmazható formáját. Egyébiránt annyi lön e tárgyról már elmondva, hogy hosszasabb előadásommal a mélt. főrendeket fárasztani nem kívánom, csak azon egy meggyőződésemet nem hallgathatom még el, mely szerint a képviselőház előttünk fekvő nagy többséggel hozott törvényjavaslata reám azon benyomást is teszi, mintha annak az is lenne magasztos czélja s rendeltetése, hogy egy, majdan a korona szentesítése után kettős becset, sőt fényt nyerendő törvény alakjábani tény eloszlassa ama hazánkra utolsó időkben nehezedett elszomorító s megszégyenítő jelenségeit a mai mivelt s felvilágosodott korszakban alig képzelhetett vallási türelmetlenségnek s üldözésnek. No már,hogy egy ilyen törekvését a nemzet képviselőinek miként lehessen épen nekünk, magyar főrendeknek meghiúsítani akarni, azt nem értem s még kevésbbé vagyok átérezni képes. Ne veszítsük szem elől azt sem, hogy hiszen ezen múltjára minden tekintetben büszkén visszapillantható főrendiháznak a mostani szervezet melletti létesítése vége fele siet, ki tudja, fog-e még e maihoz hasonló fontos kérdés nálunk többé szőnyegre kerülni; határozzunk tehát abban ugy, hogy méltó legyen megállapodásunk e dicső ház múltjához, mely minden conservatismusa mellett sem gátlá az előhaladást ott, hol azt szükségesnek látta; éltünk éjféli tizenkettedik órája előtti perczben tehát ne tegyünk hattyúdalként semmi olyat, mi az előhaladott mivelt, felvilágosult világ előtt, az istennek hála rég elmúlt előítéletek sötét ködében úszott időkre emlékeztethetne vissza. Én legalább őszintén bevallom — de itt természetesen kirekesztőleg csak saját egyéni érzéseimről szólok, hogy lelkiismeretem ítélőszéke előtt, nagyobb beszámítás alá esőnek tartanám magamra nézve, ha konokul szegülnék e törvény ellen, a hogy mint kárhoztatni tudom azon félrevezetett, zsidóüldözésre felhasznált szegény tudatlan embereket, kiknek bebörtönöztetéseiről naponként kénytelenittetünk hallani. Én tehát e törvényt szükségesnek, méltányosnak, a keresztény felebaráti szeretet s türelem kifolyásának, a körülményekkeli bölcs megalkuvásnak és sok eddigi baj és kellemetlenségek