Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-117

CXVII. OäSZÁGOS ÜLÉS. 331 a financiális viszonyok nem változnak, Én t. ház, ezen javaslatot nem fogadhatom el több okból. Nem fogadhatom el azért, mert ha elődeink, igy Jártak volna el, Hunyady Mátyás sohasem építette volna Visegrádot, Hunyady János Vajda-Hunyadot, és a mit a kormány annyi év után először tett a főváros emelésére, sohasem történheteit volna. Ha ezen systemát követnék: másutt, Európában nem volna város, mely ahhoz hasonlítana, a mi most tényleg, Budapest ma még egy igen harmadrendű provinciális város jellegét kellene hogy viselje Itt oly elvek vannak kimondva, melyekre nézve azt hiszem, ugy Sztáray gróf ő méltósága, mint a többiek is meg vannak győződve, hogy ezeknek keresztülvitele az ország jövendőjére való tekintettel még igenis megfontolandó volna. De hát mi az a szempont mégis, melyből ezen határozati javaslat benyujtatott ? És itt kénytelen vagyok kimondani meggyőződésemet; az, hogy abból politikai pártkérdést csináltak. (ügy van. balfelöl.) Ezt, méltóztassanak megengedni, nem a magam szempontjából csupán, de az ellenzék szempontjából is káros és épen nem szerencsés ötletnek tartom és véghetetlenül sajnálom. De uem csak hogy én nem járulhatok hozzá, hanem bátran, kérhetem a t. ellenzéket is, hogy ő se járuljon hozzá. Megmondom, hogy miért. (Halljuk!) Ha ma történetesen szavazatuk által elejtenék a javaslatot, legnehezebb helyzetbe jönne épen az ellenzék. Először nem épülhetne föl Pest városának egy része, mert a mint voltam bátor mondani, a tervek bizonytalansága miatt szenved. Ezért a közvélemény őket tenné felelőssé. Másodszor az ezer éves jubileum alkalmával nem volna készen a parlamentház és fölteszem róluk, hogy ezt ők is sajnálnák. Harmadszor, ha történetesen kormányra találnának jutni — a mire nézve én nem tudom a jövőt előre megmondani — ott rögtön azon helyzetben látnák magukat, hogy kénytelenek volnának bevallani az országgyűlés előtt, hogy olcsóbban parlamentházat építeni nem lehet és bemutatni a maguk neve alatt ugyanazt a tervet, vagy körülbelül olyat, de a költségekre nézvs mindenesetre olyat, mint a minőt ma megbuktatnak. Mig ellenkezőleg, ha arra akarnak szorítkozni, a mi ugy látszik, az ellenzéken is legalább némely részről történik, t. i. azzal vádolják a kormányt, hogy pazarul dobja ki az ország pénzét, de nem szavazzák le ezen törvényjavaslatot, akkor a helyzet rájuk nézve igen előnyös lesz, mert a városrész fel fog épülni, nem lesz rajtuk felelősség; 10 év múlva meglesz a parlamentház, itt ismét nem lesz feleiősség; új tervben nem lesznek kénytelenek kimutatni, hogy csakugyan nem lehet olcsóbban építeni, mint a mostani kormány tervezi és még azon előnyben is fognak részesülni, hogy a eritica, melyet ők ma a kormány és a bizottság terve fölött gyakorolnak, nem fog az ő tervök ellen irányoztatni, a mely azok szerint, a miket eddig hallottunk, talán komolyabb fogna lenni, mint azon eritica, melyet ma tőlük hallottam. Ennélfogva azt hiszem, hogy ez az ő érdekűkben ép ugy áll, mint a mi érdekünkben. Ne tekintsük azt mint pártkérdést, hanem mint practicus kérdést s tekintsük csak tisztán az ebből kifolyó feladatot: a parlamentház építését. Ezzel bevégezhetném beszédemet; de kénytelen vagyok még egy nyilatkozatra felelni, a melyet itt hallottam. (Halljuk /) Széchenyi Dénes gróf ur tisztelt barátom a magyar chauvinismust akarván ostorozni, nagyatyja mondásaiból egy példát hozott fel. Erre két észrevételt akarok tenni. Átalános megjegyzésem az, hogy habár kevés embernek volt politikai pályáján több baja a chauvinismussaí mint nekem, mert az sokszor akadályozott munkámban és sokszor megsemmisítéssel fenyegette azt, a mit létrehozni igyekeztem: de annyira elitélni a nemzetnek ezen szerintem is létező tulajdonságát, én nem merném, mint azt a tisztelt barátom tette. Én azt tapasz!állam, hogy a magán ember belártékére nézve rendesen annyival kevesebbet ér, a mennyivel többet tart magáról. De ez nem igy van a nemzetekre nézve. Itt ellenkezőleg azt tapasztaltam, hogy egy nemzet sokszor azzal kezdi, hogy magát nagynak tartja és senki sem osztozik e nézetében; később jön egy idő, midőn mások is nagynak tartják, (Ugy van! hal42*