Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-117

332 CXVIl. OEíiZá GOS ÜLÉS. fdöl) de arra, hogy egy nemzetet, mely maga sem bizott magában, nagynak tartották volna, példát soha sem láttam, (Helyeslés bálfelöl.) Azt hiszem, hogy ha a tisztelt gróf urnak nagyatyja ma itt volna és beszélne e kérdésről, nehezen tanácsolná azt, hogy mi most húzzuk le a csizmát és vegyük fel a bocskort. (Élénk derültség.) Abban az időben igenis, mondhatta ezt, de ma bizonyára nem mondaná. A mi engem illet, én abban a meggyőződésben vagyok, hogy mi a bocskort már eleget hordtuk, (Tetszés balfelöl.) adjuk ezt át azoknak, a kiknek az inkább való és most határozottan és öntudatosan húzzuk fel azt a csizmát, a mely minket megillet. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ajánlom elfogadás végett a törvényjavaslatot. (Élénk hosszan tartó éljenzések balfelöl.) Széchenyi Dénes gr.: A méltóságos főrendek engedelmével egy helyreigazítást kívánok tenni, a mennyiben Andrássy Gyula gróf ő excellentiája ugy látszik, ialán nem értette nagyatyámnak családi körben hasznait mondását. Nagyatyám ugyanis nem azt mondta, hogy a bocskorra kell átmemiünk, hanem bocskorban kell kezdeni és csizmán végezni, azaz hogy tépésröl lépésre kell haladnunk, Elnök : Szólásra még többen levén feljegyezve, az ülést. 10 perezre felfüggesztem. [Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom, Széchen Antal gr.: Nagyméltóságú főrendek ! Engedjék a méltóságos főrendek, hogy ezen kérdésben álláspontomat röviden jelezzem és adandó szavazatomat indokoljam. Teljesen egyetértek előttem szólott barátommal, grőf Andrássy Gyulával, hogy ezen kérdés a maga természetében kiválólag művészeti, melynek eldöntése sem a pártküzdelmek terére nem való, sem egyátalán nagy számú testület által helyesen el nem dönthető. (Helyeslés.) Tudom ugyan, hogy voltak példák, hogy ennél sokkal szorosabban technikai kérdések is parlamentben heves vitára és döntő szavazatra adtak alkalmat, mint például az angol parlamentben a ventillatiónak kérdése, hanem miután véleményem szerint az ott is helytelenül történt, nem akarok erre a példára hivatkozni. Ha egyébiránt tisztelt barátom arra utal, hogy ezen kérdést politikai térre vinni nem kell, akkor csekély felfogásom szerint kiindulási pontjától némileg eltér, midőn beszédje végén telt szellemes megjegyzésével határozottan a kérdes parlamentaris, illetőleg politikai jellegét emelte ki. Részemről felette kívánom, hogy a kérdés mielőbb a maga természetes medrébe tereitessék és bármennyire méltánylom is azon szónoki élénkséget, melylyel a kérdés szellemi és anyagi oldala kiemeltetett, ezen térre lépni s az illetőket erre követn

; még sem vagyok képes annyival kevésbbé pedig, mert meggyőződésem szerint a mennyiben a parlamentaris di cussio jelentőségéről van szó, ez másf fényezőktől van feltételezve, mint a parlamentáris tanácskozások helyiségétől. Megjegyeztetett, hogy a monarchia másik felében fényes parlamenti épület áll, de egyszersmind elfelejtetett az, hogy véleménykü lönbség nélkül a monarchia másik felében a sajtóban és a politikai körökben, mindig a magyar parlamentnek nagyobb parlamenti határozott politikai jellege, tapintata és azzal összekötött jelentősége és súlya is szokott kiemeltetni és ezen elismerés eddig legalább azon helyiségtől, melyben parlamentaris tanácskozásaink lefolynak, teljesen független volt. (Helyeslés jobbfelöl.) Nem akarok a kérdés financiális oldalával foglalkozni. Megvallom, hogy részemről a financiális aggályokban nem osztozom abban a mérvben mint a háznak némely tagja, de miután igen t. barátom megjegyezte, hogy nem ismer városi, mely az által ment volna tönkre, hogy az építkezésekben a kellő mértéken túlterjeszkedett., nem tehetem, hogy meg ne jegyezzem, hogy ily várost ugyan nem ismerek, de ismerek kormányt, melyet építkezési pazarlása tetemesen megingatott. Bátorkodom XlV-ik Lajosra, Versaillesra és az ugy nevezett >vörös könyv< annyira kiaknázott fölvilágositásaira utalni. Az építés stylusát illetőleg épen az előbb mondott döntő okoknál fogva bővebb fejíege-