Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.
Ülésnapok - 1881-117
330 CXvTI. ORSZÁGOS ÜLÉS, bizonyos rokonszenvet, bizonyos tekintélyt a a többi államok közt. Én nem: tudok példát arra, hogy egy város, ha még annyira vitte is a lebontást, a szépítést és az újítást, mint Parisban történt, tönkrement volna; még ott is kifizette magát ezen költekezés. Még kevésbbé ismerhetem el azt Magyarországra alkalmazva. A mi hibáink egyike az, hogy kevés a szükségletünk. Méltóztassanak megnézni a magyar paraszt házat. 1 magyar paraszt háznak belseje oly tiszta, mint bármely palotáé, a mi a belső mivelődésnek praegnans kifejezése. De külseje kunyhószerű, nincs a magyar parasztban érzék, nincs igénye arra, hogy szépítsen. Mint egy tiszaszabályozási társulat elnöke régebben többször érdekkel kisértem, hogy vájjon a magyar munkás képes-e ugy dolgozni, mint a többi. Voltak olasz, német voltak tót munkások, a kik ott dolgoztak, s összehasonlításaim eredménye az volt, hogy a hét végén, midőn a fizetés történt, az, a ki a legtöbb pénzt szerezte, az magyar volt; de két-három hét múlva a magyar elment, a többi pedig folytatta a munkát. Miért? Mert a magyarnak nincs, vagy kevés a szükséglete. A szükséglet teremti az ipart, a mint az ipar a szükségletet és az igényt. Ha a magyar ember épen ugy építené házát, mint sok helyütt látjuk, sokkal kevésbbé gazdag, kevésbbé termékeny országokban, ha a kulcsúira is adna, — azért hozom azt fel, mert az ellenkező mondatott hasznosnak — akkor inkább vállalkoznék sok dologra, a mire most nem vállalkozik, fuvarra stb. inkább serkentve volna, mint most. (Ugy van! ugy van! a baloldalon.) Átalában tehát nem fogadom el azt, a mi mondatott, de legkevésbbé fogadom el Magyarországra, mert — hogy rövid legyek — nem ismerek országot, melynek kevesebb munumentalis épülete volna, mint Magyarországnak. És itt is nem lehet sem luxusról, sem iúlhajtásról. szólni, hanem arról, hogy ha emelünk egy épületet, mely nem kevés évre, hanem évszázadokra épül, akkor annak mindenesetre bármi csekély jelentőségű, de két hivatása van, egyik, hogy monumentuma legyen a múltnak, másik, hogy bizalmat fejezzen ki a jövőben. (Helyeslés.) Átmegyek most a stylus kérdésére. Erre nézve ő excellentiája Beszterczebánya nagyérdemű püspöke oly behatóan és tucfotriányosan szólott, hogy én azt legfőlebb ismételhetném és bizonyosan kevésbbé jól. Miséti csak azt constatátom — és ez itt a főäotog* - a mit ő excellentiája a ministerelnök ur a bizottságban: velünk közlött, hogy minden egyéb terv közt, mely a pályázat következtében benyujtatott, az a mely elfogadtatott, és a mely góth stylű, egynek kivételével, a legolcsóbbnak mutatkozott. Hozzá teszem azt, hogy mi ezen stylt nem csupán azért választottuk mert góth, hanem azért is, mert a legjobb volt minden pályázó mű között. Ezzel bevégezhetném beszédemet, de nem tartózkodhatom, hogy csodálkozásomat ne fejezzem ki a felett, a mit észleltem, mint ezen bizottság tagja. Körülbelől egy éve már, hogy a pályázat igy döntetett el, hogy a most benyújtott terv, t, i. a góth stylü fogadtatott ei. Ezt tudta mindenki, a terv, ki is volt allitva, és valami nagy ellenszenvet a góth styl ellen én nem vettem észre, sem valami enthusiasmust a renaissance styl mellett. Azóta, hogy a választások közelednek, csodálatos változás állott be. A renaissance stylről hallunk beszélni mindenkit. (Halljuk! Halljuk!) De melyik renaissance stylus az, a mely ily érdeklődést képes ébreszteni; vájjon a német renaissance, vagy az olasz renaissance, vagy a fränc'zia renaissance ? Én azon meggyőződésre voltam kénytelen jutni, hogy sem a német, sefii az olasz, sern a franezia renaissance, hanem talán a öíinisteri renaissance az, a mi ezen érdeklődést keltette. (Hossznntarió nagy derültség.) Ezután, méltóságos főrendek, bevégezhetem valóban, a mit mondani akartam. Én a kérdést ugy tekintettem és tekintem, mint tisztán tech^ nícus kérdést, mint költségvetési kérdést, mely technicai kérdésektől függ. így szóltam én a kérdéshez, és igy óhajtanám, hogy mindnyájan szólnánk hozzá. Sajnos azonban, egy indítvány nyújtatott be, Sztáray t. barátom részéről. Ezen inditványnafc 1 az a tartalma, hogy bármennyire óhajtják is a főrendek, hogy a I parlament háza 1 kiépíttessék J stb;, azt elhalaszthatónak tartják mindaddig, míg az ország'miü-' den más szükségletei- fedezve nem lesznek, és
