Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-117

GXVJI. ORSZÁGOS ÜLÉS 329 kintetben sokan fognak velem egyetérteni a főrendiház tagjai közül, hogy ennek méltóbb megünn epeié se alig lehet, mintha arról fogunk gondoskodni, hogy az ezer évig fennállott alkotmánynak a jövő ezredév kezdetén legalább saját háza legyen, (Élénk Itelyeslcs baljelöl.) és hogy ne legyen abban a helyzetben, mint egy vándor szinésztársaság,, a melynek nincs állandó tanyája. Azt gondolom, hogy már ezen tekintetekből is megnyeri az ország ezen az utón azt a pár milliót, a mit a kis költségkülönbözet által netán vészit. Mert ha készen lesz az épület, akkor a legegyszerűbb ünneplés is nagyszerű jeiieget fog magán viselni; ha pedig nem lesz készen, akkor erre sok milliót kellene költeni azonkívül, hogy egy nyugodt, komoly és a körülményeknek megfelelő ünneplését tudná ezen évezredes fordulónak megtalálni. Meg vagyok tehát győződve, hogy a méltóságos főrendek a második kérdésre is velem együtt azt fogják válaszolni, hogy igenis óhajtják, hogy az új parlamenti épület tiz év múlva az ezredéves ünnepélyre készen lehessen. (Elénk helyeslés balfelöl.) A harmadik kérdés az, hogy az épület monumentális legyen-e, vagy ne? Ez a kérdés igen nehéz. Mi monumentális, mi nem az % Ha arról volna szó, hogy monumentális legyen, igen gazdag, aranyozott, csipkés styl által, azt mondanám, hogy ez nem kell; de a monumentális jelleg, melyről itt szó van, egészen más: az amassákban fejlődik ki, az adva van maguk a viszonyok által, a helyzet által, a hol az a ház épülni fog, belső tartalma által, azon feladatná

I fogva, hogy a két háznak, az elnökségeknek, a deíegationalis teremnek stb. kellő helyiséget nyújtson, és az által, hogy az a Duna mellett legyen, az ott levő négy emeletes épületekkel együtt, szemben a budai várral, a Szt.-Gellérthegygyel A monumentális épület szüksége teljesen kérdésen kivül van helyezve, s az a kis különbség, mely itt a stylre nézve van, elenyésző. Nem azért nagy a költség, mert ez vagy az a styl választatott, hanem nagy és nagy fog maradni relative azért, mert az a hely olyan, hogy csakis nagy proFŐRENDI NAPLÓ. 1881—84. II. KÖTET. portiókban, nagy mérvekben tartott monumentális épületet kivan. Ha a multat tekintjük, mit fogunk erre nézve tapasztalni? Abban az időben, mikor Széchenyi István alatt az ország kezdette a főváros fejlesztését kezébe venni, egy hidra volt szükség. Én oly tárgyat, mely természeténél fogva kevésbbé kell, hogy monumentális legyen, mint egy hid, nem ismerek; annak czélja a forgalom közvetítése és kívánatos, hogy mentül kisebb díjt fizessenek, hogy ez által a forgalom ne nehezíttessék. Ennek daczára Széchenyi s vele az egész ország egy monumentális hid építését határozta el; mint ogy a hid folytán akarlak kényszeríteni a várost, hogy a mit később oda fog tenni, az álljon oly magaslaton, mint melyen az a hid épült, és mert Széchényi ez által is azon meggyőződésének akart kifejezést adni, a melyet szavakba úgy foglalt, hogy »Magyarország nem volt, hanem lesz<, kifejezést azon eszmének, hogy maga a város el fogja érni azokat a proportiókat, melyek ezen hid alkotásánál is ő előtte lebegtek. Azóta majdnem minden, a mi épült — sajnosán vallom meg — monumentális stylben épült: a vámház, a vágóhíd, a postaház, az indóházak, még a magánépületek is. Mert az emberek érzik a szükségét annak, hogy házaikat a modern eszmék színvonalán tartsák. Ez, mondom kár is; de nem igy van a parlamenttel. Én azt nem is tudom képzelni, hogy minden monumentális legyen, csak a parlament háza ne. Ezzel szemben van azon ellenvetés, hogy az oly pazarlásra ad irányt az országnak, melynek következménye az lesz, hogy az állam financiális viszonyai súlyosan fognak alatta szenvedni. Én ebben nem osztozom sem átalában, sem Magyarországot illetőleg különösen. Nem osztozom átalában azért, mert nem ismerek történeti példát, hogy a nemzet valaha tönkrement volna építkezés következtében. Ellenkezőleg, tudok arra példát, hogy bizonyos államok vagy városok, mint pld. Velencze, elveszítették összes politikai és kereskedelmi jelentőségöket és nem maradt egyéb hátra, mint azon érdek, melyet épületeinek monumentumai keltettek és ennek alapján tartottak fent 42