Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-117

388 CXV1I. ORSZÁGOS ÜLÉS. lom legjobbnak, és ezt kívánom előadásomban követni. (Halljuk!) A kérdések tehát ezek: Először szükségesnek találják-e a méltóságos főrendek, hogy a parlament-ház építése azonnal megkezdessék és el ne halasztassék? Másodszor kívánatosnak tartják- e, hogy magyar alkotmányunk körülbelül 10 év múlva bekövetkező ezredéves fennállásának ünnepére ez a ház készen legyen? Harmadszor, helyesnek tartja-e a ház, hogy a styl, melyben az épüljön, monumentális le­gyen ; és végre talán az a kérdés: vájjon a választott stylus, a gót stylus nem drágitja-e feleslegesen a parlamenti ház építését? Bátor leszek ezen kérdésekre egymásután a lehető rö­viden felelni. A mi az elsőt illeti, Magyarországnak ezred­éves alkotmánya van, de parlament-háza még mindig nincs. Az egyik ház ideiglenes épületben tanács­kozik, mi itt a múzeumban múmiák, kitömött állatok, sírkövek közt, bizonyosan nem hosz­szabb tanácskozásra készült teremben. Hajdanában a magyarok a Rákoson tar­tották országgyűléseiket; később különböző helyeken, Ónodon stb., végre Pozsonyban, 1848 után Budapesten, de állandó országház még mindig nem volt. Már ez maga egy ok arra, hogy ezen ügy továbbra ne halasztassék. De nem is függ többé tőlünk ezen kérdés eldöntése. Mert hiszen már a törvény kimondotta azt, s megbízta azzal a ministeriumot, hogy rögtön történjék az építésre a kellő intézkedés. Van ezenkívül egy más igen fontos ok és ez az, hogy a parlament-ház kiépítésével szoros összeköttetésben van a főváros, egy nagy részének a jövője. A ki ismeri azon vidé­ket, mely a Tömőtért veszi körül, el fogja is­merni azt is, hogy az ezen bizonytalanság által nemcsak hogy nem fejlődhetett mindeddig ugy, mint a többi városrészek, hanem fejlődésében mesterségesen gátoltatott s abban az állapot­ban van ma is, a miben volt az egész város, midőn 15 évvel azelőtt először vette kezébe a kormány a főváros rendezésének ügyét; van­nak t. i. ott paloták, gyárak, kunyhók egymás mellett péle-méle. {Igás! Ügy van!) Ott van [ gyár, de nem dolgozbatik, mert munkásainak nemcsak hogy czélszerű, de egyátalában laká­suk nem lehet ott, hol a telkek paloták szá­mára kelnek el. Ott vannak paloták, de nem lehetnek hatással a városnak széppé vagy egészségessé tételére, mert kunyhók veszik kö­rül, és mint felépíttettek, megszűnnek paloták lenni, mert nem számithatnak oly lakókra, mi­lyenek rendes, díszes házakban szoktak lakni, mindaddig, mig azon ronda épületek ott vannak s azok telkei építésre várnak s a mig nincs rendezve a telek, melyre a parlamentház fog épülni, addig a városnak ezen része a többitől mindig elmarad. Ez volna a második ok s erre nézve elég, ha azt mondom, hogy igenis szükséges, hogy rögtön építsünk s egy napot se szalaszszunk el. (Helyeslés balfeöl.) Második kérdés az, kivánatos-e, hogy az alkotmány ezredéves fennállásának jelképe legyen az építendő parlameníház? Én, méltó­ságos főrendek, nem vagyok barátja a jubileu moknak s azon divatnak, melyet ma minden oldalról tapasztalunk, hogy nem csak száz, ötven, huszonöt, hanem már tiz és öt éves jubileumot tartanak; (Derültség) hanem az eset­ben, midőn arról van szó, hogy nem csak ma­gyar nemzeti ünnepet tartsunk — mert ez nem­csak magyar nemzeti, hanem európai ünnep, mert az alkotmányos királyság ezredéves fen­állásának s igy az egész világnak, hol alkot­mányos királyok vannak, ünnepe — de nem­zeti ünnep is, mert csak mi vagyunk azon hely­zetben Anglián kivül, hogy alkotmányunkat oly hosszú időre vezethetjük vissza s ekkor nem hiszem, hogy találkoznék bárki, a ki chauvinistnussal, hivalkodással fogja e nemzetet vádolni, ha megünnepelni óhajtja alkotmánya fennállásának ezredik évfordulóját. (Tetszés bal­felöl.) Az eszmével foglalkoztak a sajtóban, fog­lalkoztak másutt is, és én nem hallottam mó­dot, mely ne viselné magán a kérkedés, a chau­vinismus jelét, a mint igen szépen és helyesen mondotta Beszterczebánya nagyméltóságú püs­pöke, hogy valhallák és üyféle eszmék fordul­tak elő, melyek határozottan a reclame színét adták az ünnepélynek, (ügy van!) Én tehát azt hiszem, s gondolom, e te-

Next

/
Oldalképek
Tartalom